Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Eddig két meccset nyert Vernes Richárd csapata, a Central Coast Mariners az ausztrál élvonalban: az elsőt és a legutóbbit; október közepe és január eleje között azonban 12 találkozót játszott le siker nélkül (hat döntetlen, hat vereség). A szigetország válogatottjának tétmérkőzései miatt most három hétig szünetel a bajnokság, a játékosoknak jut idejük némi pihenésre, hiszen közvetlenül karácsony előtt, majd a két ünnep között, sőt újév első napján is meccsük volt.
A Rangadó.hu érdeklődésére a 22 éves szélső elmondta, hogy az extrém meleggel és a nagy távolsággal továbbra sem sikerült teljes mértékben megbarátkoznia, de a magyar konyha ízeit szerencsére nem kell teljesen nélkülöznie.
– Hogy teltek az ünnepek, bolygónk másik felén?
– A barátnőmmel töltöttem, mert kijött hozzám egy hónapra, éppen ezen a héten szerdán utazott haza. Kettesben voltunk az ünnepek időszakában, de nem volt az igazi… Negyven fokban, a tengerparton nem olyan karácsonyozni, mint otthon a hidegben a családdal. Furcsa volt – kezdte Vernes Richárd.
– Ezek szerint az időjárás a szebbik arcát mutatja arrafelé…
– Borzasztóan meleg, negyven fok van. Ráadásul az a tipikus száraz meleg, amikor az edzésen egy sprint után már kiszárad a torkom és a szám. De most már jobban bírom a dolgokat, mint az elején.
– Mikor ér véget az Ázsia Kupa miatti szünet a bajnokságban?
– Jövő héten folytatjuk a bajnokságot, szombaton a Sydneyvel rangadót játszunk. Egyrészt itt vannak a közelben, hetven kilométerre tőlünk, másrészt az ő jelenlegi edzőjük, Graham Arnold irányításával nyert bajnokságot a Mariners két éve. Az ő segítője volt a mostani edzőnk, Phil Moss, úgyhogy ez presztízsmeccs lesz nekik is, meg nekünk is, hiszen nem állunk valami fényesen a tabellán, úgyhogy minden pont számít.
– Mit kapott az ausztráliai kalandtól ahhoz képest, amit elképzelt, amikor szóba került ez a lehetőség?
– Azt hittem, hogy az érzelmi dolgokat jobban fogom bírni, de fél év után – illetve most a barátnőm távozása után – még mindig elég nehéz, hiszen tizenötezer kilométerre vagyok a családtól, ráadásul tíz óra az időeltolódás, így a barátokkal sem tudok gyakran beszélni. A bajnokságról nem sok információm volt előtte. Úgy gondolom, színvonalasabb, és jobb a ritmusa, mint a magyarnak. Technikailag kevesebb játékos van európai szinten, de fizikálisan sokkal jobbak a magyaroknál, sőt az európai középmezőnynél is. Nagy a ritmus, sokat kell futni, a csapatunk pedig védekező stílusú. Az a mottó, hogy az egyéniségek elé helyezzük a csapatot. Csatár, vagy szélső középpályás létemre is nagyon sok védekező feladatom van, nyilván ez is nehéz. Számomra meglepően fizikális ez a liga, de már kezdek beleszokni. A közelmúltban egy kisebb hullámvölgybe kerültem, de ez előfordul mindenkivel. A legutóbbi meccsünkön, a Melbourne City ellen végre ismét kezdő voltam, és a hosszú nyeretlenségi sorozatunk után újra sikerült győznünk, ráadásul egy gólpasszal én is hozzájárultam a győzelemhez. Remélem, innen most már csak fölfelé vezet az utunk.
– Ez volt az a gólpassz, amikor nagyot küzdött, hogy megtartsa a labdát a tizenhatos előterében, ugye?
– Igen. Összekoccantották a bokámat, de a földön még tovább tudtam kotorni a labdát a csapattársamnak. Kicsit komikusra sikeredett a gólpassz, de az a lényeg, hogy gól lett belőle.
– A tabella második felében tanyáznak, de a pontszámokat elnézve nem lehetetlen, hogy bejussanak a rájátszásba…
– Egyáltalán nem lehetetlen, itt bármi előfordulhat. Ha az utolsó öt-hat meccsünkön jól szerepelünk, akkor a legjobb hat között végzünk, ott pedig bármi lehet. Ez is furcsa ebben a ligában, meg az, hogy nem lehet kiesni, tehát nincs olyan nagy nyomás a csapaton. Úgy gondolom, mindenképpen megvan az esélyünk a rájátszásra. Az edzőnk a gyenge rajt után a negyedik helyet tűzte ki célul, reméljük, sikerül.
– Meddig tart a szezon?
– Ha bejutunk a rájátszásba, akkor május végéig. Kicsit hamarabb ér véget, mint egy európai bajnokság, és később kezdődik, így a felkészülési időszak sokkal hosszabb és keményebb, viszont több szünetünk is lesz nyáron.
– Azt mondják, a világon mindenütt élnek magyarok. Ezt ön is tapasztalta Ausztráliában?
– Igen, egy család már régebb óta itt él, és Mariners-szurkolók! Velük össze szoktam járni, át szoktak hívni magukhoz vacsorára. Amikor kijönnek a meccsre, ott is találkozunk, és segítenek, amiben tudnak. Szóval itt is vannak magyarok, de Sydneyben és Melbourne-ben sokkal többen laknak.
– Nekik köszönhetően a magyar konyha ízeiről sem kell teljesen lemondania?
– Így van, szerencsére nem, mert egyébként az is nagyon hiányzik, de amikor itt volt a barátnőm, ő is főzött egy hónapig.
