Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kedden a magyar válogatott Oroszország ellen játssza idei utolsó mérkőzését. Nagyon érdekes, hogy az ellenfél keretében csak egyetlen játékos van, aki nem a hazai élvonalban szerepel. Dzsudzsák Balázs tehát jól ismerheti a keretüket, hiszen mindenki ellen játszott már a Dinamo Moszkva színeiben. A magyaroknál a 24 fős keretből 16-an játszanak idehaza, de ez a szám Varga József távozásával már csökkent, hiszen a Debrecen középpályása sérülés miatt elhagyta az edzőtábort.
Az oroszok inkább a saját országuk bajnokságában nyújtanak kiemelkedőt, csak néhányan vágnak bele nyugat-európai karrierbe. Akik mégis mennek, azok közül nagy reményekkel érkeznek, végül mégsem tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, ezért hazaigazolnak.
Erre az egyik legjobb példa Jurij Zsirkov. Jelenleg a Dinamo Moszkva balszélsője és Dzsudzsák Balázs legnagyobb vetélytársa azon a poszton, de a magyar többet szerepel, pedig 31 éves riválisa néhány éve még a Chelsea színeiben futballozott. Egésze pontosan 2009 nyarán nagy várakozás előzte meg érkezését a Stamford Bridge-en. A londoni kékek 21 millió eurót fizettek érte a CSZKA Moszkvának. Két szezont töltött a klubnál, és összesen 29 mérkőzésen lépett pályára, ezeken egyetlen gólt szerzett. 2011 nyarán az akkoriban még dúsgazdag Anzsi Mahacskala hívószavára hazaigazolt, 15 millió eurót fizetett érte a dagesztáni klub. Ott sem töltött el sok időt, két szezon után a Dinamo Moszkvában igazolt. Azzal vigasztalhatja magát, hogy angliai pályafutása legalább trófeákban gazdag volt, mert nyert bajnokságot, kupát és Szuperkupát is.
Listánkon második a 2008-as Európa-bajnokság hőse, a szentpétervári Zenittel UEFA Kupát nyerő Andrej Arsavin. A 33 éves támadó középpályás kilenc évet húzott le a Zenitben és közel háromszáz tétmérkőzéssel a háta mögött klubja és az orosz válogatott csapatkapitányaként Angliába tette át a székhelyét. 2009 januárjában az Arsenal 17 millió eurót fizettet az akkor már 28 esztendős játékosért. Arsavin nem volt annyira elveszett, hiszen hamar beilleszkedett és két jó szezont produkált, de utána nagyon megfeneklett az addig felfelé ívelő pályafutása. Végül négy év után elhagyta az Ágyúsokat és visszatért korábbi klubjához, a Zenithez. Ezalatt több mint száz mérkőzésen lépett pályára az Arsenalban. Trófeákat nem nyert, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy volt két nagyon jó szezonja.
A következő Roman Pavljucsenko, akinek szintén a 2008-as Európa-bajnokság hozta meg az áttörést. Azon a nyáron 17,5 millió euróért igazolta le az angol Tottenham Hotspur a Szpartak Moszkvától. Három és fél szezont töltött Londonban, de soha nem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket. Egy jó szezonja volt, amikor alapemberként számítottak rá, de akkor is mindössze kilenc találatig jutott, ami egy csatártól nem túl erős. 2011-ben végül jobbnak látta, ha hazaigazol, és az orosz Lokomotiv Moszkva dobott neki mentőövet. A 32 éves támadó 78 mérkőzésen lépett pályára a Tottenhamben.
Érdekes, hogy mindhárom játékos nagyjából azonos időben igazolt a Premier League-be, sőt Londonba, de három különböző csapathoz.
Az orosz válogatott irányítását 2012-ben vette át Fabio Capello, aki a világ egyik legjobb edzője, de szövetségi kapitányként nem tud maradandót alkotni, legalábbis egyelőre… Ráadásul az oroszokkal az idei világbajnokságon csúnyán leszerepelt azzal, hogy még a csoportjukból sem sikerült továbbjutniuk, sőt meccset sem tudtak nyerni Brazíliában, és azóta sem teljesítenek jobban.
