Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Pénteken ünnepelte negyvenedik születésnapját Babos Gábor, a holland élvonalbeli NAC Breda korábbi válogatott kapusa. Szülővárosa, Sopron csapatában mutatkozott be a felnőttek között – ennek már több mint húsz éve. Az MTK-ban töltött öt esztendő során bajnoki címet ünnepelhetett, és a nemzeti csapatban is bemutatkozhatott – 2009-ig 27 meccsen lépett pályára. Immár 14 éve él Hollandiába, előbb a NAC Breda, majd a Feyenoord és a NEC Nijmegen játékosa volt, tavaly pedig visszatért a NAC kötelékébe.
Manapság tartalékkapusként számítanak rá, de a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy heti három alkalommal már edzéseket tart az utánpótláskorú kapusoknak, tehát elindult az edzői pályán.
– Hogyan érintik az évfordulók, pláne az ilyen kerek jubileumok?
– Nem foglalkoztam vele, egészen péntek reggelig, de amikor megérkeztem a csapathoz, a taktikai megbeszélésen láttam, hogy az edzőnk régi videókból, régi meccsekből összevágott jeleneteket. Nagyon jól esett, mert elismerést, megbecsülést jelent nekem. Negyvenévesen még benne vagyok a profi futballban, tehát nem panaszkodhatom, örülök, hogy minden úgy zajlik, ahogy szeretném – mondta Babos Gábor.
– És korábban is minden úgy zajlott? Elégedett a pályafutásával?
– Az ember soha nem lehet teljesen elégedett saját magával. Mindig igyekeztem kihozni magamból a maximumot a huszonhárom éves profi karrierem során. Belekóstolhattam a labdarúgás szépségeibe és buktatóiba, Sopronból indulva válogatott lehettem, és külföldön is megálltam a helyemet. Lehetett volna jobb is, de az egész pályafutásomra visszatekintve, több mint ötszáz mérkőzéssel a hátam mögött elégedett lehetek.
– A jövőjét kapusedzőként képzeli el?
– Igen. Az elmúlt huszonhárom év során szerzett tapasztalataimat igyekszem átadni a fiataloknak. Már megtettünk bizonyos lépéseket ezzel kapcsolatban, hiszen olyan konstrukcióban maradtam a NAC-nál, hogy februárban, Hollandiában elkezdem az UEFA C- és B-képzést, utána pedig megszerzem a kapusedző diplomát, ami állítólag kétezer-tizenhattól lesz kötelező. Idén nyártól heti három alkalommal foglalkozom a juniorcsapat hat kapusával, illetve az első keretnél is számítanak még rám második számú kapusként.
– Tehát továbbra is Hollandiában tervezi az életét…
– Egyelőre Hollandiában. Lassan lezárul az életemben egy szakasz, és készülök az edzői jövőmre, de soha nem tudhatod, hol fogsz kikötni. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Kíváncsi leszek, hogy edzőként ugyanolyan sikeres tudok-e lenni, mint kapusként.
