Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mario Götze hosszabbításban szerzett pazar találata döntötte el a Németország–Argentína világbajnoki döntőt. Bár mindkét félnek adódtak gólszerzési lehetőségei a rendes játékidőben is, egészen a 113. percig nem született találat, ekkor azonban a csereként beállt német csatár egyetlen villanással csapata javára fordította a találkozót.
A Rangadó.hu legújabb összeállításában annak jártunk utána, vajon az elmúlt 19 vébé-döntőben hányszor fordult elő, hogy egy-egy játékos villanása, vagy éppen remek egyéni formája döntötte el a világbajnoki cím sorsát.
A hosszabbításban is hajtottak
A 2010-es dél-afrikai spanyol–holland döntő is 0-0-s rendes játékidővel ért véget. A hosszabbításban szinte majdnem percre pontosan akkor esett a mindent eldöntő gól, mint most: Andrés Iniesta, a spanyolok klasszisa a 116. percben vette be a holland kaput, és nyerte meg a vébét hazájának.
Argentína nemzeti hőse, Mario Kempes 1978-ban szintén a hollandok ellen parádézott: az 1-1-vel záródó rendes játékidőben ő szerezte csapata gólját, majd a 105. percben ismét betalált – utóbbi találatra már nem volt válasza az ellenfélnek, ráadásul a végén még csapattársa, Daniel Bertoni is gólt szerzett, így 3-1 lett a vége.
1966-ban az angolok eddigi egyetlen világbajnoki győzelmüket ünnepelték. Az NSZK elleni hosszabbításos sikerből Geoff Hurst, a West Ham United legendás támadója mesterhármassal vette ki a részét: előbb a 18. percben 0-1-es állásnál egyenlített, majd a 2-2-vel záródó kilencven perc után a 101. és a 120. percben is betalált, így végül 4-2-re nyert csapata.
A vébé-történelem első hosszabbításban szerzett győztes gólját Angelo Schiavio jegyezte 1934-ben: az olasz támadó Csehszlovákia kapuját vette be a 95. percben, ezzel a találattal nyert csapata 2-1-re.
Nem kellett nekik ráadás
Nem egy játékos már a rendes játékidőben hőssé lépett elő hazájában. Ki ne emlékezne például a 2002-ben Luis Felipe Scolari vállán síró Ronaldóra, aki egymaga döntötte el a németek elleni finálét: a Fenomén becenévre hallgató brazil támadó a 67. és a 79. percben is mattolta az Oliver Kahn irányította német védelmet, így nyert csapata 2-0-ra.
Négy évvel korábban Zinedine Zidane-nak járt a vastaps a párizsi döntőben: a legendás francia játékosnak elég volt 18 perc az első félidőben, hogy kétszer is bevegye a brazilok kapuját. A hajrában aztán újabb gól esett – azt Emmanuel Petit jegyezte –, 3-0-ra nyert Franciaország.
Egyedüliként Andreas Brehme tudott a kapuba találni az 1990-es döntőben: a németek 24 évvel ezelőtt is a csúcsra értek, akkor egy a 85. percben büntetőből szerzett találattal. Érdekesség, hogy a tizenegyesre eredetileg az egykori magyar szövetségi kapitány, a német válogatottsági rekorder Lothar Mätthaus volt kijelölve, ám ő átengedte a lehetőséget csapattársának.
1954 sokáig él még a magyarok emlékeiben, még azokéban is, akik nem láthatták/hallgathatták élőben az akkori finálét. A magyar csapat már a nyolcadik percben 2-0-ra vezetett az NSZK ellen, ám előbb Max Morlock szépített, majd Helmut Rahn a 18. percben kiegyenlítette a találkozót. Rahn aztán a 84. percben is betalált, és mivel a magyar válogatott részéről a továbbiakban csak egy meg nem adott gólra futotta, így duplájával el is döntötte a találkozót.
Egy kapust ünnepeltek
Bár 2006-ban is tizenegyesekkel dőlt el a világbajnoki cím (Olaszország legyőzte a franciákat), győztes védést csak az 1994-es Brazília–Olaszország mérkőzésen ünnepelhetett a publikum.
A brazilok portása, Taffarel megbabonázta ellenfeleit: a 0-0-val záródó találkozó végén előbb Franco Baresi lőtte fölé tizenegyesét, majd a kapus védte Daniele Massaro lövését. Igaz, a mindent eldöntő pillanat nem Taffarelé volt – az ötödik körben Robert Baggio is fölé vágta a labdát –, az a védés mindenképpen kellett a brazil sikerhez.
