Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Tavaly nyáron a Liverpooltól igazolt kölcsönbe egy évre a holland Groningen csapatához Adorján Krisztián. Az Európa Ligában is induló hollandok azonban nem éltek opciós jogukkal, ezért a még egy évig az angolok kötelekébe tartozó fiatal játékos továbblép. A korábbi utánpótlás-válogatott futballista a DigiSport televízió csütörtök reggeli műsorában beszélt a jövőjéről.
– Így utólag jó döntés volt a Groningenbe igazolni?
– Úgy érzem, hogy igen. Nagyon jól éreztem magam, és egy olyan év telt el, amely során nagyon sokat tanultam. Végül azonban úgy döntöttünk, hogy mindkét félnek jobb, ha továbblépünk. Játszottam ugyan huszonegy meccsen, de több játéklehetőségre, több bizalomra számítottam a klubtól, a vezetőktől, az edzőktől. Emiatt döntöttünk úgy, hogy továbblépek – kezdte Adorján Krisztián.
– Az angol utánpótlásban vagy holland élvonalban nehezebb játszani?
– Nagyon más a kettő. Liverpoolban még fiatalabb voltam, az nem felnőtt foci volt. Hollandiában a felnőttek között játszottam, és nyilván nehezebb folyamatosan felnőttek ellen játszani. Valamilyen szinten nehezebb volt, de nem sokkal.
– Miben fejlődött ebben az évben?
– Mentalitásban nagyon sokat. Technikai dolgokban is fejlődtem, hiszen Hollandiában nagyon szeretik a technikás focit. Legtöbbet arról tanultam, hogyan kezeljen a dolgokat a felnőtt közegben.
– Önkritikusan mondhatja azt, hogy ez a holland első osztály még erős önnek? Vagy maradjunk annál, hogy több bizalmat érdemelt volna…
– Egyáltalán nem túl erős, és úgy érzem, hogy megállom ott a helyem. Ki tudja, lehet, hogy jövőre megint ott leszek. Nem a Groningenben, de lehet, hogy Hollandiában maradok.
– Egy évig még a Liverpoollal van szerződése. Az elképzelhető, hogy visszamegy oda?
– Szerződésem van velük, úgyhogy elképzelhető, de én nem szeretnék visszamenni. Szeretnék továbblépni, de azt még nem tudom, hogy hova. A szerződésem odaköt, ezért előfordulhat, hogy a felkészülést ott kell kezdenem.
– Az MTK vagy Magyarország nem jöhet szóba?
– Konkrét megkeresés még nem jött. Tavaly nyáron az utánpótlás-válogatott előtt edzettem az MTK-val, akkor beszélgettem a Garami Józsi bácsival, de mondtam neki, hogy én külföldön képzelem el a pályafutásomat. Nem gondolkodom abban, hogy hazaigazolok. Van egy elképzelésem a karrieremről, és jelen pillanatban nincs benne egy hazai kitérő.
– Mi lenne a legoptimálisabb?
– Hollandiában maradnék, a csapat erőssége pedig lehetne Groningen-szintű, vagy gyengébb is akár. Az a lényeg, hogy teljes bizalmat kapjak, érezzem, hogy bízik bennem az edző. Ha esetleg nem játszom jól egy meccsen, akkor is érezzem, hogy szeretne játszatni, hogy nem baj, van ilyen, gyerünk tovább. Igazából mindegy lenne, hogy melyik csapat. Az a fontos, hogy minden meccsen játsszak, és fejlődjek.
– Az U19-es liverpooli csapattársai közül többen bemutatkoztak már az első csapatban. Milyennek látja saját magát hozzájuk képest?
– Nyilván előrébb tartanak, mint én, hiszen bemutatkoztak az első csapatban. Ha jól tudom, a Flanaganen kívül mindenki elment kölcsönbe, a másodosztályba. Több meccset játszottak a felnőttek között, és több tapasztalatuk van arról, hogyan működik a felnőtt foci.
– Angol források szerint magasan jegyzett tehetségnek tartották. Mi hiányzott ahhoz, hogy most Premier League-játékos legyen?
– Nem tudom, mi hiányzott. Úgy gondolom, beleadtam mindent. Van ilyen, hogy nem sikerül, de nem voltam csalódott, mert úgy gondoltam, hogy ez a holland továbblépés nekem jobb lenne. Nyilván jó lett volna bemutatkozni a Premier League-ben, de az jobb, ha minden meccsen játszom. Ez most nem jött össze, de ezért is mondtuk azt közösen, hogy jobb lenne a továbblépés az én szempontomból is, és talán a klub szempontjából is.
– A holland futball stílusa közelebb áll önhöz, mint az angol?
– Jelen pillanatban igen. Fizikálisan és erőnlétileg még fejlődnöm kell, és úgy gondolom, hogy a holland bajnokság pont arra jó, hogy tudjak fejlődni. Hollandiában szeretik az olyan fajta futballistákat, mint a magyarok. Fiatal magyar játékosoknak jó lehet még Lengyelország, és olyan országok, ahol jó a bajnokság, de még nem topligák, de a topbajnokságokból figyelik az adott pontvadászatot.
– Az angol világbajnoki keretbe bekerülő tizennyolc éves Raheem Sterling rengeteg indítást és gólpasszt köszönhet önnek, hiszen együtt játszottak a Liverpool tartalékcsapatában. Mit vár tőle a világbajnokságon?
– A képességei megvannak ahhoz, hogy az angol foci új csillaga legyen. Talán ő a leggyorsabb játékos, akivel valaha játszottam. Technikai adottságai is kitűnőek, és hétről-hétre a Liverpoolban játszik, úgyhogy a tapasztalata is megvan már ilyen fiatalon. Megy a vébére, amivel egy álom válhatott valóra a számára. A legjobbakat kívánom neki.
– Meglepte egyébként a Liverpool idei szereplése?
– Egy picit igen, de Brendan Rodgers már az érkezése óta ezt a játékstílust próbálja erőltetni, amit idén láthattunk. Ez most jött ki, nagyon jó szezont is futottak, de sajnos nem lettek bajnokok.
– Mi a lényege ennek a játékstílusnak?
– Az, hogy a labda mindig a Liverpoolnál legyen. Mindig tartsák meg, akkor is, ha tizenötször körbe kell járatni. Jobb ez, mintha ők futnának a labda után, és ez a lényeg.
– Fontos céljai között szerepel a felnőtt válogatottság is?
– Természetesen. Úgy gondolom, hogy először egy olyan helyet kell keresnem, ahol minden héten játszok. Ha minden héten játszok, és jól teljesítek, akkor előbb-utóbb jönni fog a meghívó.
– Vannak azért olyan focisták, akik nem játszanak hétről-hétre, és mégis válogatottak…
– Ez a szövetségi kapitány döntése, és ezt tiszteletben kell tartani. Tennem kell dolgomat, fejlődnöm kell, és majd ha eljön az ideje, akkor készen leszek.
– Van kapcsolata a felnőtt válogatottal? Figyelik önt?
– Pintér Attilával még nem beszélgettem, de az előző szövetségi kapitánnyal már volt beszélgetésem.
– Mikor dőlhet el a sorsa?
– Legkésőbb augusztus harmincegy, de szeretném, hogy minél előbb pont kerüljön a végére. Azt szeretném, hogy a felkészülést már az új csapatomban kezdjem, nem akarok utólag bekapcsolódni. A futballban azonban soha nem lehet tudni, hogy mi történik.
