Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Vasárnap este 7-0-s vereségbe szaladt bele Gyirmóton a Tatabánya a másodosztály utolsó fordulójában. A nagy különbségű kapitulálás azonban már nem osztott, nem szorzott, hiszen korábban eldőlt, hogy a komoly hagyományokkal rendelkező klub nyártól csak az NB III-ban folytathatja a szereplést. A csapatnak tavaly a létszámcsökkentés miatt osztályozóval kellett kiharcolnia a másodvonalbeli tagságot. Az őszt nem kezdték jól, ezért októberben P. Nagy László mellé a korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter ült le a kispadra vezetőedzőként, őt azonban a bajnoki hajrában felállítottak.
A vezetőedzői kinevezés előtt ügyvezetőként tevékenykedő 52 éves szakember a Rangadó.hu megkeresésre értékelte a mögöttünk álló idényt.
– Nagyon sok apró összetevője volt ennek a szezonnak kezdve onnan, hogy tavaly nyáron kicsit későn kezdődtek el számunkra az igazolások – kezdte Bozsik Péter. – Az egyik legszerényebb költségvetésű klubként vágtunk neki a másodosztálynak, ezért igazából a maradékból tudtunk igazolni. Nyáron és télen sem került a csapathoz olyan játékos, akit célzottan mi választottunk. A téli igazolásainkat nehezítette, hogy a csapat a negyedik fordulótól a kiesőhelyen állt, és nem nagyon tudtunk olyan játékost szerződtetni, aki vezéregyéniség lehetett volna. Úgy gondolom, csapatként ennek ellenére nem funkcionáltunk rosszul. A tavaszi első két fordulóban a Szolnok és a Vasas elleni meccs volt olyan, ami nem várt eredményt hozott. Ebben egy picit én is benne voltam, mert talán túl offenzív felfogásban játszottunk. Kicsit túlértékeltem a felkészülési időszak utolsó mérkőzésein látott játékot, ami biztató volt. Utána ezeket a hibákat kiküszöböltük, és pariban voltunk a Nyíregyházával, Siófokkal. Nyugodtan mondhatom, hogy a mezőnyből bárkivel felvettük a küzdelmet, és játékban nagyon sok csapatot felül is múltunk.
– Mi hiányzott mégis az eredményességhez?
– Hiányoztak a meghatározó játékosok, a vezéregyéniségek. Hátul nagyon sok olyan hibát követtünk el, amivel gólt ajándékoztunk az ellenfélnek, elől pedig nem tudtuk kihasználni azokat a lehetőségeinket, amelyek ebből a megkomponált, szervezett csapatjátékból adódtak. Egy meghatározó középhátvéd és egy gólérzékeny csatár nagyon hiányzott a csapatból. Nem könnyű ilyen játékosokat találni, ha most neveket kérne tőlem, akkor sem tudnék mondani. Nagyon szűk a piac, és ez elsősorban nem csak pénzkérdés, hiszen gyenge volt a helyezésünk és így nem szívesen jöttek játékosok.
– A háttérben mennyire voltak biztosítva a megfelelő feltételek?
– Ez nagyon kényes téma. Nyilván voltak problémák a háttérrel, elég komolyak, de az is tény, hogy rajtunk kívül is volt olyan csapat, amelyik szintén küzdött hasonló gondokkal, ha nem is sok. Egyértelműen csak a háttérproblémákra nem lehet fogni, de ha már vannak nehézségek, akkor talán jobb lett volna, ha annak kezelése profibb módon történik meg, és ha törődésben egy picit többet kap a csapat.
– Hogyan fogadta a menesztés hírét? Meglepődött?
– Különösebben nem lepett meg, hiszen ha az eredményeket nézem, akkor ez benne volt a pakliban. Ezt érezhettük mindannyian… Ha a csapat játékát nézem, tehát a mutatott teljesítményt, és azt összehasonlítom azzal, amit előttem és most utánam produkált a gárda, akkor viszont nincs mit szégyellnem. Úgy gondolom, hogy közel a maximumot kihoztam ebből a keretből. Egy pici szerencsével és jobb helyzetkihasználással nyugodtan lehetett volna tíz-tizenkét ponttal többünk. Abból a szempontból tartom ezt inkább meglepőnek, hogy hogyan tovább? Úgy dolgoztunk, hogy arra lehetett volna építeni, most viszont nem nagyon látom ezt. Az én időszakomban volt egy nehézkes háttér, de volt egy normális, felépített koncepció és megfelelő szakmai munka. Most maradt a nehézkes háttér, de nem látom a koncepciót és a szakmai munkát sem.
– Mihez kezd most? Mik a tervei a jövőt tekintve?
– Nem hiszem, hogy egy futballedző különösebben tervezhet a jövőre, legalábbis én soha nem szoktam. Nem vagyok egy kopogtató és nyüzsgő típus. Aki kíváncsi rám, az megtalál. Értelmes feladatokra, komoly kihívásokra mindig nyitva állok. Ebben a szakmában legfeljebb ennyire lehet tervezni.
