Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A győri születésű elnyűhetetlen hátvéd 1970-ben igazolt a Győri Dózsától a Vasas csapatához, ahol igazi ikonná vált. Másfél évtizeden keresztül folyamatosan az angyalföldi együttest erősítette, majd egyéves görögországi kitérő után visszatért, és újabb négy éven át, 1990-es visszavonulásáig játszott a Vasasban. A magyar válogatottban egyszer szerepelt. 1977-ben magyar bajnok, 1973-ban és 1981-ben MNK-győztes, 1983-ban pedig KK-győztes volt.
Edzői karrierjét szeretett klubjában, a Vasasban kezdte 1991-ben, ahová az évek során rendszeresen visszatért. Dolgozott még Debrecenben, Sopronban, Felcsúton és Székesfehérváron is. Jelenleg az NB II-es Békéscsaba vezetőedzője.
– A legszebb ajándék a Dunaújváros szombati legyőzése lenne?
– Nem lesz könnyű dolgunk, de nagyon szép ajándék lenne, hiszen pontszámban közelebb tudnánk kerülni a feljutást jelentő második helyhez – mondta a Rangadó.hu megkeresésére Komjáti András.
– Hullámzó teljesítmény jellemezte eddig a csapatot. Most milyen formában vannak?
– Valóban nehezen indultunk, mert szinte az egész keret kicserélődött a nyár folyamán, nem maradt egy mag, nem volt hét-nyolc ember, akik mellé be lehetett építeni az érkezőket. Gyenge volt a kezdésünk, pláne hazai pályán, de az utóbbi időben felzárkóztunk az élmezőnyhöz, éppen ezért nagyon fontos lesz a Dunaújváros elleni mérkőzés.
– A jelenlegi keretre lehet építeni? Milyen mértékű változások várhatók a téli szünetben?
– A szezon végére kialakult az a kép bennem, hogy kik azok, akikre hosszabb távon is számíthatok, és kik azok, aki nem úgy teljesítenek, hogy mindenáron ragaszkodnék hozzájuk. A téli időszakban nagyon nehéz minőségi játékosokat igazolni, még NB II-es szinten is. Külföldieket nem hozhatunk, mert különböző juttatásoktól elesne a klub. Próbálkozunk, de egyre nehezebb igazolni. A nyár folyamán is voltak terveink, hogy visszahozunk Békéscsabáról elszármazott játékosokat, de több esetben nem jártunk sikerrel.
– A Vasas elleni meccseknek van még pikantériája az ön számára?
– Minimálisan, hiszen a mai Vasas már csak a nevében Vasas. Amiben felnőttem és megöregedtem – hiszen húsz éven keresztül ott szerepeltem – az más időszaka volt a Vasas labdarúgásnak. Nézem az eredményieket, az eseményeiket, és remélem, hogy a Békéscsaba mellett egyszer a Vasas is vissza tud kerülni az első osztályba.
– Megmaradt a kapcsolata a szülővárosával, Győrrel?
– Családi kapcsolatom van, hiszen apai és anyai ágon rengeteg rokonom van a városban. Elég sűrűn meglátogatom őket, a születésnapommal kapcsoltban például vasárnapra éppen Győrbe hívtam meg a családot, ott fogjuk felidézni ezt a hatvan évet, ami gyorsan elszaladt mellettem.
– A régi csapattársakkal mikor ünnepel?
– Markovits László, a Vasas elnöke a mai napra, szerdára hívott meg, jelenlegi csapatomat pedig jövő kedden hívom meg egy étkezésre és egy italra. Persze, a téli szabadság ideje alatt a régi játékostársaimat is meghívom egy koccintásra.
