Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kanadából igazolt az NB II-es SzTK-Erima csapata! Kollega Krisztián egyenesen a Mississauga Eagles csapatából érkezett, habár nem csak innen ismerhetik Szigetszentmiklóson, hiszen korábban, még a Kozármisleny csapatában négy gólt is szerzett mostani csapata ellen. A 27 éves középpályás fél évet töltött Észak-Amerikában, de korábban volt a Kaposvári Rákóczi, a Pécsi MFC, a Kaposvölgye, és a Barcs játékosa is. A hazatérő játékos a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy az amerikai szerződésével régi álma vált valóra, de azért ahhoz túl messze volt Magyarországtól, hogy fél év után ne húzza haza a szíve.
– Hogy került az SzTK-hoz? Miért éppen náluk kötött ki?
– Az MTK-val készültem, de ott nem jöttek be a számításaim – kezdte Kollega Krisztián. – Várhídi Péter megkeresett, és így jött létre a kapcsolat. Egyébként már tavaly nyáron is szerették volna, ha náluk folytatom. Szigetszentmiklósról pedig csak jókat tudok mondani, már korábban is ütőképes csapatnak gondoltam, így nem volt semmi akadálya, hogy ott folytassam. Már túl vagyok néhány edzésen, ismertem már jó néhány embert a csapatból, biztos könnyen megy majd a beilleszkedésem.
– És nyáron miért igazolt Kanadába?
– A menedzserem által történt az odaigazolásom. Mivel már gyerekkori vágyam volt Amerikába utazni, így szóba került ez a lehetőség, én pedig rábólintottam. Néhányhetes ügyintézés után meg is állapodtunk.
– Hogyan jellemezné a kanadai labdarúgást?
– A labdarúgás még nagyon gyerekcipőben jár. Vannak sportágak –például a jégkorong vagy a kosárlabda –, amelyek jóval nagyobb népszerűségnek örvendenek. Érdekesség, hogy a női futball látogatottsága is jóval nagyobb, arra valahogy kíváncsibbak az emberek. Habár már a férfi labdarúgás is fejlődésnek indult az utóbbi években, még mindig nagy a lemaradásuk Európával szemben. A körülmények mondjuk rendkívül ideálisak: rengeteg füves, műfüves pálya, konditermek… Szóval pénzük lenne a sportágra! A labdarúgás talán a magyar másodosztályhoz hasonlítható, habár taktikailag még van is elmaradásuk talán.
– Milyen az élet Kanadában? Bejárta az országot? Meglátogatta a nevezetességeket?
– Egész más világ hozzánk képest. Az emberek jóval mosolygósabbak, kevésbé gondterheltek. Torontóban laktam, a párommal bejártuk a nevezetes helyeket, jártunk a Niagara-vízesésnél. Jól éreztem magam, egy percig sem bántam meg, hogy Kanadában tölthettem fél évet.
– Nem gondolt rá, hogy letelepszik odakinn?
– Kezdetben is csak fél évre terveztem. Mivel azért Kanada nem a szomszédban van, nem akartam huzamosabb ideig ilyen távol élni a hazámtól. Az élet is elég drága ott. Szívesen fogadják a külföldieket, mivel elég sok náció alkotja az országot, de amúgy elég nehéz érvényesülni, már ami a bürokráciát illeti.
