Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Bár az ősz folyamán 12 bajnokin, valamint öt Ligakupa- és öt Magyar Kupa-mérkőzésen is kezdőként szerepelt, a közelmúltban közös megegyezéssel szerződést bontott a Szolnoki MÁV FC csapatával Kiprich Dániel, és a Kazincbarcikai BSC-hez igazolt. Az NB II Keleti-csoportjában szereplő borsodiaknál éppen édesapja, a korábbi hetvenszeres válogatott legenda, Kiprich József a vezetőedző. A 23 éves védő korábban a Lombard Pápa, a Tatabánya és a Gyirmót együttesében szerepelt, és most a Rangadó.hu érdeklődésre mesélt a klubváltás okairól, új csapatáról, és pályán belüli viszonyáról édesapjával.
– Kézenfekvő volt, hogy szolnoki távozása után édesapja csapatába igazoljon?
– Nagyon meglepett, hogy Szolnokon úgy határoztak, nem számítanak rám – kezdte Kiprich Dániel. – Amint kiderült ez a döntés, egyeztettem a menedzseremmel, majd édesapámmal is beszélgettem, és úgy határoztunk, a tavaszi szezont Kazincbarcikán töltöm.
– Mivel indokolták Szolnokon a döntést?
– Nem férek bele az elképzelésekbe… A szakmai stáb más játékosokkal képzelte el a jövőt. Ősszel tizenöt meccsen tizennégy gólt kaptunk, ez a negyedik legkevesebb a bajnokságban. Egy meccs kivételével mindig kezdő voltam, gólokkal és gólpasszokkal segítettem a csapatot, szóval egy kicsit furcsa ez a döntés. Annak ellenére, hogy a csapat utolsóként zárta az őszt, egyénileg úgy érzem, nem teljesítettem rosszul.
– Hogy tetszik az új közeg? A csütörtöki edzőmeccsen kettő-kettőre végeztek az első osztályú Eger ellen. Milyen volt ez a találkozó?
– Úgy gondolom, a társak elfogadnak, annak ellenére, hogy tudják, kinek a fia vagyok. Néhány játékost már ismertem korábbról is, így még könnyebben megy a beilleszkedés. Jó kis brigád, tele fiatalokkal, tavasszal elérhetjük a célunkat, vagyis az ötbe kerülést. Az Eger elleni edzőmeccs hajtós, pörgős találkozó volt ideális pályával. Szerintem semmivel nem játszott jobban az NB I-es ellenfelünk, az első félidőben föléjük is nőttünk. A hajrában potyogtak a gólok, egy szöglet után én is betaláltam. A végén egy véleményes tizenegyessel egyenlített az Eger.
– Az, hogy az édesapja a csapat vezetőedzője, jelent-e valamilyen pozitív, esetleg negatív megkülönböztetést az ön számára?
– Sosem tett különbséget. Mivel korábban is dolgoztunk már együtt, vannak tapasztalataim a közös munkáról. A pályán ugyanúgy kezel, mint a többi játékost. Korábban volt már rá példa, hogy fegyelmezetlenség miatt az öltözőbe zavart, vagy ha nem tartottam be a taktikai utasításait, akkor lekapott a pályáról. Szóval a pályán nem úgy kezel, mint a fiát, hanem mint egy játékosát.
Egyenlő mércével
Megkerestük a csapat edzőjét, a Tatabánya és a holland Feyenoord korábbi kiváló csatárát, Kiprich Józsefet is, aki megerősítette fia szavait, vagyis a focipályán nem számítanak a rokoni szálak.
– Nem először dolgozunk együtt, így nem új szituációról van szó. Az edzéseken ugyanúgy tekintek Danira, mint bármely más játékosomra. Ugyanazt követelem meg tőle is, mint a többi csapattársától. És azt ő is tudja, hogy a pályán én az edzője vagyok – magyarázta Kiprich József.
