Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Molnár Zoltáné a legtöbb játékperc” – hirdeti a Veszprém FC honlapja. Az őszi idény nem igazán úgy sikerült, ahogy azt nyáron a csapat vezetői, edzői és játékosai elképzelték, ugyanis jelenleg csupán a tízedik helyet foglalják el a bajnoki tabellán a bakonyiak. A statisztikai összegzésből kiderül, hogy a csapatkapitány, Molnár Zoltán egyetlen mérkőzésről sem hiányzott, sőt minden alkalommal végig a pályán volt.
A 39 esztendős védő, viszonylag későn, 13 éves korában kezdett futballozni a 22-es Volánnál, majd Újpesten. Később az MTK-val háromszor nyert bajnokságot, majd a Dunaferr-rel még egyszer. Szerepelt Pakson és Szolnokon is. 1996-ban tagja volt az atlantai olimpiára kijutó magyar válogatottnak, és pályára lépett mindhárom csoportmérkőzésen is. A felnőtt válogatott keretének többször is tagja volt, de a kispadnál tovább nem jutott, egyszer sem léphetett pályára címeres mezben. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem érzi a majdnem negyvenéves kort, de ez egy sérülés miatt bármikor változhat…
– Minden percet a pályán töltött! Ennek tükrében milyen volt az őszi szezon?
– Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám: hamar elment. Bár még messze vagyunk az egycsoportos NB II-ben maradástól, szerencsére sűrű a mezőny, nem szabad elkeserednünk – kezdte Molnár Zoltán. – Voltak rossz, szerencsétlen meccseink, a sérülések is közbeszóltak, de ez benne van a fociban… A Haladás kettő ellen például végigtámadtuk a meccset, annyi helyzetet hagytunk ki, amennyivel több meccset meg lehetett volna nyerni, de még egy ikszet sem tudtunk csinálni. Az emberek sajnos nem azt látják, hogy közel vagyunk a harmadik, vagy az ötödik helyhez, hanem azt, hogy tízedikek vagyunk.
– Anyagi nehézségekről szóltak a hírek. Ez is befolyásolta a teljesítményüket?
– Az önkormányzat később utalt, de a vezetők megpróbálták helyretenni a dolgokat. Csúsztak a pénzek, de a prémiumok kivétel ki vannak fizetve. Megpróbálták megoldani, kiküszöbölni a problémákat, de önkormányzat és az MLSZ is tartozik még. Ha ezek az összesek is megjönnek, a prémiumok is meglesznek. Vannak olyan helyek, ahol még többel tartoznak, és még nehezebben gazdálkodnak, hiszen manapság nehéz szponzort szerezni. Amit ígértek, Veszprémben nyolcvan-kilencven százalékban teljesítették. Mindez azonban nem befolyásolta a teljesítményünket. Sőt, ha bejutnánk az egycsoportos másodosztályba, jó teljesítménnyel többen is el tudnának menni más, esetleg NB I-es klubokhoz.
– A jelenlegi keret alkalmas a célok elérésére?
– Két ember kellene még erősítésképpen, de nem tudom, hogy az anyagi lehetőségekbe beleférnének-e. Egyébként olyan a keretünk, hogy oda tudnánk érni a legjobb öt, vagy a legjobb nyolc közé, ha a sérülések elkerülik a csapatot.
– Novothny Soma, Lang Ádám, Osváth Attila… A veszprémi utánpótlás-nevelés tehetséges képviselői! A rutinos játékosok segítik őket a mindennapok során?
– Perszem próbálunk segíteni nekik, hiszen az utánpótlással jó kapcsolatban vagyunk, és nekünk is segítség az ő jó szereplésük, általuk pedig jobban odafigyelnek a veszprémi utánpótlásra. Osváth Attila még csak tizenhét éves, szerény gyerek, de megpróbáljuk belerázni az öltözői hangulatba! Jó érzés, hogy mi is segíthetünk egy külföldi, vagy NB I-es pályafutást elindítani.
– Mennyi időre tervez, ha az aktív pályafutása kerül szóba?
– Idén nyáron két évre állapodtam meg a veszprémi vezetőkkel, de én már minden évnek örülök! Nem érzem a majdnem negyvenéves kort, de ez egy sérülés miatt bármikor változhat. Nem mondom, hogy olyan vagyok, mint egy húsz-, vagy huszonöt-éves, de még bírom. Az utolsó meccsünkön például kiment a bokám, de az jókor jött, az őszi idény végén.
– Továbbra is Budapesten lakik?
– Igen, de nem ingázom naponta. A hétfői edzést kihagyom, mert a hétvégi meccs után nekem már két pihenőnap kell. Kedden megyek vissza Veszprémbe, hétvégén pedig ismét vissza a fővárosba, a családomhoz. Egy kicsit cigányélet, de ez van… Már megszoktam.
Nem csereember…
Kis túlzással azt is mondhatnánk, ha Vágó Attila vezetőedző le akarná cserélni Molnár Zoltánt, a rutinos játékos azt sem tudná, merre induljon, olyan ritkán történik vele ilyesmi. A jelenlegi bajnokság őszi idényében minden percet a pályán töltött, és így volt ez 2011 tavaszán, Veszprémbe érkezése után is. Az előző évadban 25 meccsen játszott, de csak egyszer, a DPASE elleni találkozó 83. percében kellett lejönnie.
