Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A múlt héten megírtuk, hogy a Keleti-csoportban szereplő Honvéd-MFA abszolút értékben is az NB II legjobb tartalékcsapata. A helyzet olyannyira nem változott, hogy a kispesti fiatalok Szolnok elleni sikere, valamint a többi eredmény szerencsés alakulása miatt a Magyar Futball Akadémia együttese átvette a vezetést a tabellán! Igen ám, de nem mehetünk, és nem is megyünk el szó nélkül amellett, hogy nyugaton is van egy remeklő tartalék-együttes, méghozzá a Haladás II, amely csak egyetlen ponttal gyűjtött kevesebbet a kispestieknél, és a negyedik helyen áll.
A szombathelyiek a 11. fordulóban az addig százszázalékos hazai mérleggel rendelkező Gyirmót otthonában nyertek 2-1-re, és ezzel némileg beárnyékolták az ellenfél vezetőedzője, Csank János születésnapját. Saját trénerük, a 43 éves Tóth László természetesen nagyon boldog és büszke. A miskolci születésű szakember tavaly nyáron költözött a vasi megyeszékhelyre. Játékosként előbb NB II-es, NB III-as szinten játszott borsodi klubokban, majd egészen fiatalon, már 1996-ban edzőnek állt. Bőcsön az utánpótlásában dolgozott, majd 2001-től a pályaedzői teendőket is ellátta. 2003-ban nevezték ki vezetőedzőnek, és hamarosan kimagasló eredményeket ért el: saját nevelésű játékosokra alapozva éveken át a másodvonal élmezőnyének tagja volt az együttes, sőt egyszer ezüstérmet is szerzett. 2010-től a DVTK szakmai igazgatója, majd rövid ideig vezetőedzője volt.
A Rangadó.hu érdeklődésére Tóth László mesélt példaképe legyőzéséről, a szakmai fontossági sorrendről, az idegenbeli munkáról, és azt is megtudhattuk, mi köze van Kuttor Attilának a svéd szövetségi kapitányokhoz?
– Az utolsó pillanatban nyertek Gyirmóton. Milyen volt a meccs, és mennyiben köszönhető a szerencsének a sikerük?
– Nagyon jó mérkőzés volt, főleg így utólag, a mi szemszögünkből. Remek ellenféllel találkoztunk, amely remek körülmények között játszhatja a hazai mérkőzéseit, nem véletlenül nyerte meg eddig mind az öt meccsét otthon – kezdte a Szombathelyi Haladás II vezetőedzője, Tóth László. – Előzőleg azt kértem a srácoktól, hogy próbáljuk meg azokat az erényeiket semlegesíteni, amivel hazai pályán érvényesülni szoktak: folyamatosan dominálnak, uralják a játékot, nagy labdabirtoklási fölényben vannak. Kértem, hogy a szögleteket, szabadrúgásokat igyekezzünk elkerülni, inkább mi domináljunk, mi legyünk labdabirtoklási fölényben. Bár ezt egy ilyen fiatal csapattal nem könnyű elérni, de a játékosaink erősek, és ez volt az első olyan meccsünk, amelyen nagyjából a játékidő nyolcvan százalékában sikerült is labdabirtoklási fölényt elérnünk. És egy edző minek örül a legjobban? Ha csapata úgy szerez gólt, hogy arra az ellenfél már nem tud válaszolni, mert nemhogy öt másodperc, de egy sem volt hátra, hiszen Németh Márió találata után a játékvezető lefújta a meccset. A Kaposvár és a Kozármisleny ellen az utolsó percekben vesztettünk pontokat, most ezekből visszajött valami, ennek ellenére nem a szerencse vagy a sors számlájára írom ezt a győzelmet, hiszen sok helyzetet és nagy fölényt alakítottunk ki. Végig hittünk a győzelemben, nem csak az egy pont megszerzésében, bár az is nagy bravúr lett volna. Sokat tettünk a sikerért.
– Egy edzőnek ugyanolyan érzés a győzelem a Gyirmót ellen, amelyet Csank János irányít, mint mondjuk a Baja vagy a BKV Előre ellen?
– Egyáltalán nem. Közhely lenne, ha azt mondanám, hogy minden győzelem egyforma. Ez a siker óriási dolog, és ezt a csapat is tudja értékelni. A fiatalok is olvasnak újságot, tudják, hogy a másik oldalon ki az edző és kik lépnek pályára. Üde színfolt volt, hogy Csank mester a meccs előtti napon ünnepelte a születésnapját. Tartottam tőle, nehogy egy icipicit ez is befolyásolja a játékvezetőket, nehogy tudat alatt egy kétes szituációban ezért döntsenek a hazaiak javára, de semmi ilyesmi nem történt, végig korrekt volt a bíráskodás. Csank János elismert szakember, akit a példaképemnek tartok, és akivel jó viszonyt ápolok, hiszen ő is borsodi, mint én. Örültem volna, ha ezt a meccset két héttel korábban játsszuk, de biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalma megünnepelni az évfordulót, és a sok győzelmet a Gyirmót csapatával. Szerencsére mi egy újabb nagy feladat előtt állunk, hiszen a veretlen Ajka látogat hozzánk vasárnap, ezért nincs lehetőség könnyebb mérkőzésként felfogni az előttünk álló találkozót.
– Szombathelyen, kvázi idegenben nehezebb eredményes munkát végeznie, mint annak idején hazai környezetben, Borsod megyében?
– Egy edzőnek nem mindegy, hogy a szűkebb hazájában dolgozik, ahol mindent és mindenkit ismer, tisztában van a viszonyokkal és otthonosan mozog, vagy idegenben, de ha megvannak a megfelelő feltételek és segítők, illetve nincsenek kommunikációs nehézségek, akkor minden könnyebbé válik. Nálunk nyelvi problémák értelemszerűen nincsenek, legfeljebb a borsodi és a „vazsi” tájszólással ugratjuk egymást, de ez csak vicc… Közös nyelvet beszélünk a futballal kapcsolatban is, és megkönnyíti a helyzetemet, hogy egy olyan utánpótlásbázison kaptam feladatot, ahol megfelelő előképzettséggel rendelkező játékosokkal dolgozhatok. Nem akarom megbántani vagy kritizálni a keletieket, hiszen onnan származom, onnan érkeztem, de a nyugati országrész ebben a tekintetben jóval előrébb tart az akadémiai képzés miatt. Régebben az agárdiak száz góllal nyerték a különböző utánpótlás-bajnokságokat, de most már nincs ilyen fölénye egyik csapatnak sem, hiszen ott van a mezőnyben például a Honvéd-MFA, a Puskás Akadémia és az Illés Akadémia is. Bízom benne, hogy a keleti országrész is hamarosan ilyen szinten lesz. A magyar futball érdeke, hogy legalább tíz magas szintű akadémia működjön. Nekem is könnyebb olyan helyen dolgoznom, ahol képzett, kulturált, remek mentalitású játékosokat nevelnek.
– A Honvéd-MFA csak egy ponttal gyűjtött többet keleten, mint a Haladás II nyugaton, mégis a tabella élén áll. Szombathelyen mi a fontos? A helyezés, a pontszám, a mutatott játék, esetleg az egyéni fejlődés?
– Elsősorban van egy játékfilozófia, amelyet szeretnénk minden meccsen megvalósítani. Ez tizenkét éves kortól az NB I-es csapatig egy egységet jelentene. Ha valaki ránézne a csapatra, akkor látná, hogy ez a játék a Haladás és az Illés Akadémia sajátja. Azt szeretnénk, ha az eredmény és a mutatott játék egységbe kerülne. Két dolgot említenék: a mutatott játék és az egyének kiemelése a legfontosabb. Rácz Barnabás a legfiatalabb NB II-es játékosként bemutatkozhatott Gyirmóton, a győztes gólt szerző Németh Márió pedig berobbant a mezőnybe. Célunk, hogy minél több embert tudjunk adni a felnőtt keretbe, és ha jó játékosokat nevelünk, jó csapatot is tudunk csinálni. Mindez szerintem a hatodik-hetedik évben fog csúcsosodni, ahogyan az MTK-nál és Felcsúton is. Jó, hogy ezt ki tudta várni a magyar futball. Persze, más lehetősége nem is nagyon volt, de a világbajnoki selejtezősorozatot és a klubok közelmúltbeli nemzetközi szereplését tekintve úgy vélem, felfelé ível a labdarúgásunk.
– A jó szereplés láttán nem akarják lepapírozni, hogy a második csapat különváljon az anyaegyesülettől, és valamilyen úton-módon jövőre is NB II-es maradjon. A Videoton és a Puskás Akadémia példája már adott…
– Az MLSZ alaposan megmozgatta az állóvizet, és az egycsoportos NB II olyan szempontból jó is, hogy óriási csaták mennek keleten és nyugaton is a részvételi jog megszerzéséért. Az akadémiák játékos-nevelő munkája most érik be, és aggasztó, hogy minőségi visszaesést fog jelenteni a harmadosztályban való szereplés. Valamennyi klub keresi a megoldást, a Puskás már meg is találta. Ez a kérdés nem az én kompetenciám, hanem a tulajdonos gondja. Esetleg fiókcsapatokban lehetne megtalálni a fiatalok további fejlődésének lehetőségét. Egyébként a magyar utánpótlás-válogatottaknak sem lesz mindegy, milyen bajnokságokban pallérozódnak hétről-hétre a játékosok. Évről-évre sok játékost termelünk, és vannak közöttük későn érők is, mint Kulcsár Tamás vagy Gyurcsó Ádám. Ez egy összetett probléma, az MLSZ-nek és a kluboknak közösen kell megtalálniuk a megoldást, és kidolgozniuk egy bajnoki rendszert, amely az utánpótlás fejlődését, illetve az egész magyar futball fejlődését szolgálja.
– A Bőcs és a Haladás II élén elért sikerek egyaránt a másodosztályhoz kötődnek, de nyilván szívesen dolgozna az élvonalban is vezetőedzőként…
– Amikor valaki elkezd edzőként dolgozni, az a célja, hogy egyszer szövetségi kapitány, illetve a legjobb európai élklub vezetőedzője legyen. Nekem is lépdelnem kellett a ranglétrán, soha semmit nem kaptam könnyen. Sokat dolgoztam, saját nevelésű játékosokkal értem el sikereket, nem adtak ajándékba kispadot. A mostani munkámmal nagyon meg vagyok elégedve, jól érzem magam, de nyilván jó lenne egyszer az NB I-ben dolgozni. Nagyon jó szakemberekkel, segítőkkel, remek stábbal dolgozhatok, amelyet nem én alakítottam ki, de szerencsésen alakult. Kuttor Attilával például olyanok vagyunk, mint a svéd válogatottnál annak idején a Lars Lagerbäck, Tommy Söderberg edzőpáros. Kiváló összhangban tevékenykedik az első és a második csapat stábja, rendszeresen egyeztetjük a hétvégi kereteket, de az U19-csapat és az akadémia elismerése is az NB II-es siker. Elkezdtünk egy munkát, amelyből most nem szívesen szállnék ki. Ha olyan ajánlatot kapnék, nyilván elgondolkodnék rajta, de érvényes szerződésem van, és nem haragudnék a vezetőkre, ha jönne egy ajánlat, és azt mondanák, hogy nem mehetek. A jelenlegi munkám és feladatom szakmailag kielégít.
Az első 1996-os játékos a HLSZ-adatbankban
Vasárnaptól a Haladás kettő fiatalja, Rácz Barnabás az élvonalbeli és másodosztályú találkozókon szerephez jutók neveit rögzítő HLSZ-adatbázis legfiatalabb játékosa! Az 1996. április 26-án született középpályás mindössze 16 és fél évesen mutatkozott be az NB II Nyugati-csoportjában, a Gyirmót–Haladás II (1-2) bajnoki mérkőzésen.
Az Illés Akadémia neveltje egy hete már hallatott magáról, így bemutatkozása a profik között komoly előzménnyel bír. Az U17-válogatott Olaszország elleni győzelmében (3-2) oroszlánrészt vállalt. A hazai rendezésű Európa-bajnoki selejtezőtornán – Pisont István irányításával – hibátlanul szereplő válogatottunk csoportelsőként fejezte be a küzdelmet. Az itáliaiakkal vívott éles csata során Rácz Barnabás két gólt szerzett és egy tizenegyest is kiharcolt.
