Vida Máté februárban felépült térdsérüléséből, ám március elején megoperálták, ezért nem léphetett pályára tétmérkőzésen. A 21 éves középpályás a Rangadó.hu megkeresésére elárulta, közel a visszatérés.
– A vakbélműtétemre jó erős három hete került sor, március negyedikén operáltak meg – emlékszik vissza Vida Máté. ‒ Az orvosok a beavatkozás után az javasolták, hogy két hétig amennyit csak lehet, feküdjek, ezt be is tartottam és a mielőbbi felépülésem érdekében tényleg csak az ágyat nyomtam és pihentem, illetve a Vasas mérkőzéseire azért kilátogattam. A harmadik héten könnyített edzésmunkát már végezhettem, tehát kocoghattam a Fáy utcában. Most járunk a negyedik hétnél, szerencsére minden nagyon jól alakul, hiszen a hét eleje óta már teljes értékű munkát végezhetek a srácokkal, végre én is hadra fogható vagyok.
‒ Teljes értékű játékosként minden gyakorlatot végrehajthatok, persze valamennyire óvatos vagyok, néha-néha reflexszerűen védem a hasamat, de az orvosok kiemelték, most már nem érhet baj. Ami a kondíciómat illeti, fizikálisan van némi lemaradásom, de a kihagyás után ez teljesen normális, azon dolgozom, hogy rövid időn belül újra csúcsformába lendüljek. Nagyon ki voltam már éhezve a labdás edzésekre, a formámra viszont semmiképpen sem szeretnék panaszkodni, sokkal jobb erőállapotban vagyok, mint azt vártam magamtól.
– Ha minden a tervek szerint alakul, mikor láthatjuk újra tétmérkőzésen pályára lépni?
– Szerdán fontos kupameccs vár ránk az Újpest ellen, terveim szerint természetesen már ekkor szívesen pályára lépnék. Kerethirdetés még nem volt, de előzetesen látok esélyt arra, hogy ott legyek a meccskeretben. Nem tartom valószínűnek, hogy kezdő leszek, de már annak is örülnék, ha a szombati, DVSC elleni bajnoki találkozón ott lehetnék a társakkal. Orvosi akadálya nincs a pályára lépésemnek, ha a szakmai stáb úgy dönt, számolhat velem tétmérkőzésen.
– Kik tartották önben a lelket a legnehezebb pillanatokban?
– Az biztos, hogy nincsenek könnyű hetek, hónapok mögöttem… Év elején még térdsérüléssel bajlódtam, majd a Dorog elleni kupameccsen februárban már pályára léphettem, aztán jött a vakbélmizéria. Remélem, 2017-re minden sérülésből, betegségből kijutott nekem és természetesen nagy motivációval várom a tétmérkőzéseket. Az elmúlt nehéz hetekben-hónapokban a szüleimre és a testvéreimre támaszkodhattam, ők tartották bennem a lelket, illetve a barátnőm is mellettem volt mindvégig, ők voltam a támaszaim. Persze a nagyszüleimről sem szeretnék megfeledkezni, hiszen amíg az ágyat voltam kénytelen nyomni, főztek rám, a műtét utáni első napokban ők is nagy segítségemre voltak.
– Közeledik a nagy tavaszi hajrá, a Vasas pedig továbbra is dobogós a bajnokságban, illetve a Magyar Kupában is érdekelt. A szezon végén hova lenne jó odaérni?
– Igaz, hogy kisebb hullámvölgybe kerültünk, de remélem, ebből gyorsan kilábalunk és hamarosan én is újra vezére lehetek a csapatnak. Legfőbb célunk, hogy európai kupaindulók legyünk a szezon végén – mindegy, hogy ezt a kupaszereplésünknek köszönhetően vagy a bajnoki tabellán elért helyezésünk alapján érdemeljük ki. Miközben természetesen igaz, hogy mindenképpen szeretnénk minél előrébb végezni a bajnoki tabellán. Meglátásom szerint hatalmas teljesítmény lenne részünkről, ha jövőre megmutathatnánk magunkat a nemzetközi porondon.
– Már háromszor húzhatta magára a címeres mezt a felnőtteknél, sérülése miatt viszont a portugálok elleni selejtezőről lemaradt. „Kívülállóként” még fájóbb volt nézni a találkozót?
– Nagyon drukkoltam a srácoknak a televízió képernyője előtt, az otthonomban a kedvesemmel követtem nyomon a mérkőzést. Az első félórában bizakodó voltam én is, de tudtam, hogy a portugálok egy idő után még nagyobb fokozatba kapcsolnak – ez várható volt. Meglátásom szerint sajnos reális eredmény született az Európa-bajnok otthonában – értékelt Vida Máté, aki elárulta: reméli, a tavaszi hajrában olyan teljesítményt nyújt majd a Vasas színeiben, hogy júniusban ismét bizonyíthat a nagy válogatottban.
