A vállalható Európa Liga-szereplést követően egészen pocsékul kezdte az NB I-es idényt az MTK Budapest. A kék-fehérek három fordulót követően mindössze egy ponttal állnak, és lőtt góljuk sincs még. A helyzetről Kanta Józsefet, a csapat régi motorosát, csapatkapitányát, korábbi válogatott játékosát kérdezte a Rangadó.hu.
– Gyengén rajtolt az MTK a bajnokságban. Mi lehet az oka?
– Tény, hogy alaposan beragadtunk. Kettőezeregy – amióta az MTK-nál vagyok – óta ilyen gyenge rajtunk még nem is volt. Véleményem szerint magával a játékkal nincs hatalmas probléma. A három mérkőzésünk mindegyikén uraltuk a meccset, de az tragikusnak mondható, hogy képtelenek vagyunk gólt rúgni. Az előző szezont is beleszámítva már hat találkozón maradtunk gólképtelenek. A Mezőkövesd ellen is nálunk volt a labda, megvoltak a lehetőségeink. Kimaradtak és az ellenfél talán szó szerint az első kaput eltaláló lövéséből megszerezte a vezetést. Persze csak magunkat okolhatjuk a gyenge szereplésért.
– Az átigazolási időszakból még egy hónap hátra van. Ezek szerint a támadó szekció szorulna erősítésre?
– A támadás a védelemtől kezdődik. Ebben az egész csapat ludas. Persze az ő fő feladatuk a góllövés, de a középpályáról és a védelemből – fejesekkel – sem tudunk hozzátenni. Az erősítés persze mindig elkélne, de megvannak az embereink ahhoz, hogy meccseket nyerjünk. Tisztában vagyunk vele, hogy ez óriási probléma, igyekszünk rajta változtatni.
– Az MTK Budapest az idei három forduló során a két újonccal és a 2015-16-os idény utolsó bennmaradójával játszott, de csak egy pontot szerzett. Mennyire számítottak előzetesen?
– Az ember mindig győzelemre számít, úgyhogy mondhatjuk, hogy kilencre. Ilyen a futball. Mi nem vagyunk képesek gólt lőni, az ellenfeleink pedig igen és nyernek. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy mik a hibáink. Csapatkapitányként vállalom a felelősséget ezekért az eredményekért és a teljesítményért. Jogosak a kritikák, de nem fogjuk ennyiben hagyni a dolgot. Talpra fogunk állni!
– Hányadik hely a célkitűzés?
– A csapatvezetés a szezon előtt az 1-8. hely közé várt minket, ez volt a klub kérése felénk. Ha így folytatjuk, akkor ezt talán revideálni kell, és inkább a bennmaradást tűzni ki. Reméljük, hogy erre nem kerül sor, de egyszer már átéltük ezt. Nem akartuk elfogadni, kimondani, hogy ennyi a cél és végül kiestünk. Időben fel kell mérni a helyzetet és tisztában lenni azzal, hogy talán csak ezt sikerül elérni. Persze szeretnénk, ha nem így alakulna, rengeteg meccs van még hátra, bőven tudunk javítani, de ha ebben a 12 csapatos NB I-ben valaki nem kapja el a fonalat és beragad, könnyen a kiesőzónában maradhat.
– Az eddigi gyenge eredményekben közrejátszhat, hogy egy ideig kettős terhelés mellett kellett helyt állniuk, a felkészülést pedig korábban kezdték, mint a legtöbb ellenfél?
– Nem gondolnám, hogy erről lenne szó. Boldogok voltunk, hogy nemzetközi kupában játszhattunk, a csütörtök-vasárnap ritmust bírnia kell egy futballistának. Ez nem lehet kifogás. Nem teljesítettünk gyengén, nem az volt a baj, hogy nem bírtuk fizikálisan, csak egyszerűen hiányoznak a gólok és a koncentráció.
– Összességében egyébként elégedett az EL-szerepléssel?
– A klub célja az volt, hogy legalább egy kört menjünk. Ez sikerült és a második ellenfelünk, a Gabala már más szintet képviselt. Tavaly Európa Liga-csoportkörben jártak, komplettebb, kész csapat. Érvényesítették ellenünk a papírformát. Valahol persze sajnáljuk is, talán lett volna lehetőségünk, ez is az én felelősségem: az első meccsen kihagytam egy tizenegyest 0-0-nál. Előttük azonban kiejtettünk egy kazah csapatot, ez elismerésre méltó dolog. Nem mondom, hogy maximálisan elégedett vagyok a szerepléssel, de ez volt a realitás.
