Kétségtelenül fiatal – még mindig csak alig 21 esztendős – Ádám Martin, a Vasas-szurkolók egyik kedvence, akinek azonban a nyáron csaknem abba kellett hagynia a labdarúgást.
Ádám 17 évesen, 2012 októberében debütált a felnőtt csapatban, az NB II Keleti-csoportjában az Újpest II. ellen. Majd 2013. március 10-én megszerezte első felnőtt gólját is a Cegléd elleni 3-1-es győzelem alkalmával. Az NB II-es bajnokcsapat 2014–2015-ös évadában már hét gólt szerzett, amiből ötöt idén tavasszal, és ezzel oroszlánrészt vállalt a feljutásból. Vajon melyik Vasas-szurkoló tudná feledni a Soroksár elleni 93. percben szerzett győztes gólját (1-2) vagy a Sopron elleni hosszabbításban lőtt kapásgólját, ami egy pontot ért (3-3)?
A játékos a Vasas honlapjánakadott interjút, melyből kiderült, nyáron bizony veszélyben volt a labdarúgó-karrierje.
– A nyári felkészülést nagyjából végigcsináltam, de a bajnokságot megelőzően fokozódtak a problémák, egyre fáradékonyabb voltam, légszomjjal küszködtem. A futásoknál jött elő, és addig fajult, hogy gyakorlatilag két sprint után le kellett állnom, mert elfogyott a levegőm. Emiatt sorra vettem részt orvosi vizsgálatokon. Szinte egész Budapestet végigjártuk orvosról-orvosra, mert nem tudtak semmi konkrétummal szolgálni. Annyit tudtak mondani, hogy ezzel a légszomjjal nem tudnak mit kezdeni, majd magától elmúlik. Nagyon kemény időszak volt ez nekem, ráadásul az egyik orvos azt is mondta: kilencven százalék esélyem van arra, hogy a labdarúgást is abba kell hagynom – mondta Ádám Martin.
A szakemberek nem tudtak segíteni, de szerencsére a Vasas szakmai stábjának támogatása mellett sikerült kilábalni ebből az állapotból.
– Az orvosok ugye semmi konkrét gyógymóddal nem szolgáltak. Még pszichológusnál is jártam a tanácsukra, úgy gondolták, pszichés eredetű betegségről lehet szó, de a lélekbúvár szakember sem állapított meg semmi konkrétumot. Erőt vettem magamon, kizártam azt a gondolatot, hogy akár a karrierem is veszélyben lehet. Ez a gondolat nem hagyott nyugodni, és elkezdtem szépen fokozatosan edzeni. A csapat, az edzői stáb is nagy segítségemre volt, mind Szanyó Károly, mind pedig a csapattársaim mellettem álltak és támogattak. Szerencsére jól alakult a vége, hiszen mostanra ez teljesen elmúlt és így az őszi szezon végére százszázalékos állapotba kerültem.
A játékos hátrányba került a társaival szemben, fel kellett zárkóznia a többiekhez. Nehéz időszakként élte meg ezt a periódust.
– Eleinte nem is állhattam edzésbe, megtiltották az orvosok. Majd elkezdtem fokozatosan edzeni, lépésről-lépésre, de ha előjött a légszomj, akkor le kellett állnom pihenni. Majd idővel egyre jobb lett, egyre többet tudtam futni pihenés nélkül, végül a szezon utolsó harmadára rendbe jöttem, jó állapotba kerültem, és így a bajnoki mérkőzéseken is egyre több lehetőséget kaptam.
A pályára visszatérő játékos góllal, gólpasszokkal bizonyította, helye van a csapatban. A teljes interjúban erről is beszél, csak úgy, mint a csapat őszi szerepléséről.
