A Debrecen a hétvégén valósággal összeroppantotta a Békéscsabát: 7-0-ra nyertek a sereghajtó ellen. Az ilyen vereségek lélektana mindig érdekes lehet, hiszen sejthető, hogy nincs ekkora különbség a két csapat között. Mitől alakul ez ki mégis? Néhány, a közelmúltban nagyobb vereségbe beleszaladó játékost kérdezett a Rangadó.hu.
A legfrissebb élménye Spitzmüller Istvánnak lehet, aki egyenesen a hétvégén élte ezt át a már említett, Debrecen elleni meccsen.
– Nem érzem úgy, hogy hét gól lenne a két csapat között. A második gól után összeomlottunk a pályán, úgy ahogy egy profi sportolónak sosem szabadna. Természetesen a héten az edzéseken meg kell találnunk az indokokat, elsősorban a videós elemzés segít ilyenkor. A mester, Zoran Szpisljak meglepő módon nem úgy reagálta ezt le, ahogy mindenki várta volna – üvöltözéssel –, hanem nyugodtan elmagyarázta, hogy mindenkinek át kell éreznie ezt a vereséget, nemcsak túl lenni rajta. Akkor ugyanis könnyen elfelejtjük, milyen rossz is volt egy ekkora zakóval levonulni a pályáról.
Jagodics Márk tagja volt annak a csapatnak, amely a tavasszal 7-0-ra maradt alul Székesfehérváron – de annak is, amely pár hónappal később 1-0-s sikerrel távozott onnan.
– A két meccs között természetesen óriási volt a különbség, hiszen tavasszal jóval gyengébb csapatunk volt a mostaninál, a Videoton pedig gödörben volt a nyáron. Nagyon nehéz egy 7-0-s vereséget a pályán megélni. Az ember próbálja tartani magát fejben, de belül érezzük, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Az, hogy az edző mit mond a meccs után, azt természetesen edzője válogatja, de a tapasztalatom az, hogy sok mindent nem tud hozzátenni, inkább hagyja, hogy mindenki gondolja végig magában a saját kis dolgát. Ilyenkor mindenki tudja, hogy mit és hol hibázott, ehhez kevés dolgot lehet hozzáfűzni.
Kenesei Krisztián hosszú pályafutása alatt sok nagy csatát megélt már, ebbe természetesen nagyobb vereségek is ugyanúgy beletartoznak, mint a csodás győzelmek. Legutóbb még Pápán, a Videoton ellen szaladtak bele egy 5-0-s pofonba.
– Ha nagyobb vereségekről beszélünk, akkor nekem elsőre a Manchester United elleni ugrik be, de valóban, a Videoton FC ellen is nagyobb különbséggel maradtunk alul. Nem egy jó érzés, amikor az ellenfél szinte más dimenzióban játszik, mint a saját csapatod. Szinte végig az jár az ember fejében, hogy de jó lenne, ha végre már lefújnák a mérkőzést. Pszichésen már meccs közben sem könnyű feldolgozni, hogy hiába erőlködsz, semmi nem megy be, az ellenfélnek pedig szinte minden érintéséből gól születik – Magyarországon általában nincsenek olyan nagy különbségek, hogy másról legyen szó és nem a pillanatnyi formáról. Ugyanakkor nem nagyon tudunk ellene mit tenni, megbénulunk. Az, hogy mindezt az edző hogyan reagálja le, emberfüggő. Néha azt akarják, hogy ne kapjunk több gólt, néha pedig rámennek a szépítésre. Nekik ezt talán még nehezebb átélnie kívülről, hiszen nem tud mit tenni. Ordítaniuk 3-4 gólos vereségnél már nincs sok értelme. Persze van benne lélektani dolog is, néhány hangosabb szó elhangozhat.
