Kenesei Krisztián a szombati, szombathelyi mérkőzést megelőzően legutóbb több mint egy éve, 2014 májusában lőtt gólt az NB I-ben. Akkor a Lombard Pápa játékosaként az utolsó fordulóban az Újpest ellen, a 87. percben olyan győztes gólt szerzett, amivel csapata végül megelőzte a lilákat, és a 12. helyen végzett a bajnokságban. Az azóta eltelt 15 hónapban azonban joggal vetődött fel a kérdés: látjuk-e még gólt lőni a tapasztalt csatárt az élvonalban?
Nos, láttuk: a szombaton ugyanis a Vasas színeiben ismét betalált. Ezúttal is a 87. percben, most büntetőből, a Haladás kapujába. A 38 éves támadó a Rangadó.hu érdeklődésére .
– Gondolta volna, hogy ennyi idősen, ilyen hosszú kihagyás után még sikerül NB I-es gólt szereznie?
– Bíztam benne, hiszen természetesen továbbra is azért lépek pályára, hogy gólt szerezzek, illetve azért nem hagytam még abba, hogy játsszak. Külön érdekesség, hogy ráadásul pont a Haladás ellen sikerült ez, ahol sok szép évet töltöttem.
– Érez még magában erőt? Hány évig láthatjuk még a futballpályán?
– Nem tudom, a csapattól és magamtól is függ. Ezt az évet még biztosan megcsinálom, de sajnos sok már nincs hátra a pályafutásomból.
– Ismét elkerültek a kiesőhelyről. Sikerülhet állandósítani ezt a szezon további részére is?
– Igen, úgy néz ki, ez lehet a fő és minimális elvárás idén. Talán a középmezőnyt is elérhetjük, mivel igen szoros a mezőny, de egyelőre csak az előbbire kell koncentrálnunk. Azt gondolom, a Videoton azért van olyan jó csapat, hogy nem a kiesőhelyeken fog tengeni-lengeni egész szezonban, úgyhogy nem őket kell figyelni. Sőt, elsősorban nem is a riválisainkat kell, hanem mindig a következő meccset.
– A specialitásának is nevezhetjük, hogy az utolsó percekben tud gólt szerezni. Minek köszönhető ez?
– Ezt nem tudom pontosan megmondani. Lehet, hogy velem született dolog, lehet, hogy koncentráció kérdése, hogy a végén is oda tudok figyelni. A hétvégén persze más szituáció volt, hiszen tizenegyest rúgtunk és nekem szólt a mester, hogy vállaljam, mivel én vagyok a legrutinosabb játékos. Ezek miatt már megmaradt bennem, hogy az első perctől az utolsóig maximálisan a meccsre tudjak koncentrálni, minden mást kizárva.
– Pályára lépett Németh Gábor és Ferenczi István búcsúmérkőzésén. Hogy érezte magát?
– Jó hangulatban zajlott. Utána egy kis üdítőzésre is szakítottunk időt, ami alatt a szurkolókkal együtt megemlékeztünk mindkettejük pályafutásáról. Sajnos, azt kell mondanom, elszállt felettünk az idő, még ha rossz is ezt kimondani. Németh Gábor úgy döntött, befejezi a pályafutását, bár alacsonyabb szinten még véd. Nagyon jó érzés volt újra látni őt. Ferencziről pedig tudjuk, hogy vállalta a Vasas pályaedzői pozícióját Szanyó Károly mellett, így megtalálta a karrierje utáni munkáját is. Mindkettejüket nagyon kedvelem mind emberileg, mind szakmailag, de sajnos ilyen az élet.
