Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A Haladás egygólos győzelmet aratott Debrecenben az élvonal negyedik fordulójának vasárnapi zárómérkőzésén. A szombathelyi csapat a második idegenbeli találkozóját nyerte meg, előzőleg a címvédő Videotont verte. Otthon egyszer kikapott, egyszer pedig döntetlent játszott. A Debrecen – amely az Európa Ligától a selejtező harmadik fordulójában búcsúzott – az első vereségét szenvedte el a bajnokságban.
A mérkőzésről – amelynek tudósításaide kattintvaolvasható – a Rangadó.hu állandó szakértője, Glázer Róbert, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya elmondta, hogy az agresszíven, de kulturáltan játszó, szép támadásokat vezető szombathelyiek megérdemelt sikert arattak.
– A Rosenborg jobb, mint a Debrecen, de továbbra is fenntartom: sajnálatos, hogy most kellett kupameccseket játszaniuk a csapatainknak, mert a Ferencváros és a DVSC is elvérzett, pedig a Debrecen annál jobb csapat, hogy már augusztusban kiessen. Sajnos a kiesése azonban megérdemelt volt, ahogyan a Fradi esetében is mondtam – kezdte a nemzetközi kupaelőzményekkel Glázer Róbert.
Nagy érdeklődéssel vártam a vasárnap esti találkozót a DVSC miatt, hiszen vidéki klubként jó néhányszor bajnokságot nyert, jó és szép futballt játszott, az Oláh Gábor utcai stadiont sokszor megtöltötték a szurkolói. Úgy látom, a Videotonhoz hasonlóan sajnos elfáradtak, bár a Debrecennek már tavasszal is voltak gondjai. A Haladás tavasszal majdnem kiesett, de nyáron aránylag jól igazolt.
Mindkét csapat olyan szerkezetben játszott, ahogy szokott. A debreceniek a 4-1-4-1-es felállást választották, de az öt támadóbb típusú játékos közül négy némileg visszahúzódott, egyedül Castillion maradt elöl, Zsidai pedig hátul. A Haladás 4-2-3-1-es játékrendszerben szerepelt, és hol Németh Márió, hol Ugrai Roland, hol Martínez maradt elöl. Az első félidőben harminc percen keresztül úgy éreztem, hogy inkább a szombathelyiek dominálnak, és ha bátrabban alkalmazzák az agresszív letámadást, akkor már a szünet előtt betalálhattak volna.
Az első felvonás hajrájában a debreceniek domináltak, de tompának éreztem őket. Hajtottak, mentek a hazaiak, de közepes volt az iram. Tiszának volt egy nagy lehetősége, de azon kívül nem is volt helyzetük. A vendégek keményen védekeztek és kontráztak. A második félidőben a Haladás nem változtatott a szerkezeten, a DVSC viszont átállt 4-3-3-as játékrendszerre, sőt azt lehet mondani, hogy szinte öt csatárral rohamozott. A kapott gól után nagyon agresszívan játszottak, de a tompaságuk, a frissességük hiánya miatt igazi, százszázalékos gólhelyzetük nem adódott, nem is tudtak egyenlíteni.
Egy tizenegyest nem adott meg a játékvezető, pedig látta, ami történt, ott állt két és fél méterre az esettől, és mozdult is a kéz, tehát büntető volt. Nem éreztem a gólt és a frissességet a Debrecenben, pedig hazai pályán be kellett volna darálnia az ellenfelet. A Haladás pontrúgásai veszélyesebbek voltak, a hazaiak oldalszabadrúgásai, szögletei viszont ezúttal nem ültek. A meccs összképe alapján a Haladás agresszíven, de kulturáltan játszott, szép támadásokat vezetett.
Úgy éreztem, a közönség nem nagyon támogatta a DVSC-t, pedig ennél sokkal többet érdemel, mert nem rossz csapat, formába is fog lendülni, mert jó játékosai vannak, de ezúttal a Haladás egyértelműen megérdemelte a győzelmet – mondta végül Glázer Róbert.
