NB I

Nem volt sok idő gondolkodni

Németh Márió az NB I-ben hasznosítaná az U20-as világbajnokságon gyűjtött rengeteg tapasztalatot.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Keserédesre sikerült az új-zélandi U20-világbajnokság a magyar válogatott és Németh Márió számára is. A szerbek elleni nyolcaddöntő forgatókönyve mindenki számára ismert, a mieink kulcsjátékosa, a Szombathelyi Haladás középpályása pedig sérülés miatt csak a mérkőzések felén tudott pályára lépni. A húszéves játékos a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt új-zélandi élményeiről.

– Mindenképpen pozitívan értékelem a tornát, hiszen sokan leírtak minket, mondván: még a csoportból sem fogunk továbbjutni. Ehhez képest megszorítottuk a brazilokat, bármi lehetett volna azon a meccsen. Észak-Koreát legyőztük, pedig először ellenük is esélytelenebbnek tartottak. A szerbek elleni meccsről nem is tudom, mit mondjak… Óriási pech volt, hogy a kilencvenegyedik percben kaptunk gólt – kezdte Németh Márió.

– Hogy van a sérülése, és hogyan érintette, hogy nem tudott annyit játszani, amennyit bizonyára szeretett volna?
– Kaptam egy rúgást az első meccsen, és utána néhány napig nagyon fájt a lábam. A brazilok ellen emiatt nem is tudtam pályára lépni, és peches voltam, mert jól teljesített a játékos, aki a helyemen szerepelt. Nehéz volt visszakerülni a csapatba, de így is ott voltam mellettük és támogattam mindenkit. Nem így terveztem, de sajnos így alakult. Annak örülök, hogy a csapatnak azért jól ment a játék.

– Milyen volt a hangulat a csapat körül az utolsó percekben elveszített nyolcaddöntő után?
– Azt az estét senkinek sem kívánom, amit mi akkor átéltünk…

– Mivel tudták magukat lefoglalni a rendkívül hosszú repülőúton?
– Többnyire megpróbáltam aludni, pihenni, de például kártyáztunk is a srácokkal. Táblagépekre és laptopra töltöttünk le filmeket, úgyhogy azért elvoltunk. A repülőgép nagyon komolyan fel volt szerelve, lehetett filmeket nézni, zenét hallgatni. Nagyjából elment az idő, de így is nagyon-nagyon hosszú volt.

– Volt idejük kikapcsolódni Új-Zélandon?
– Igazából nem nagyon csináltunk semmit, csak edzettünk, pihentünk és ettünk. Mindig készültünk a következő mérkőzésre.

– Visszatekintve élmény vagy csalódás volt a világbajnokság?
– Mindenképpen élmény! Rengeteg tapasztalatot szereztem, és ezt az NB I-es mezőnybe is szeretném megmutatni. Hihetetlenül gyors a tempó, és egy másodpercnyi idő sincs a gondolkodásra, egyből cselekedni kell.

– Melyik ellenfél volt a legkeményebb?
– Amely csapatok ellen pályára léptem, azok közül úgy érzem, hogy Nigéria volt a legkeményebb. Nagyon gyorsak voltak, és amellett nagyon labdabiztosak is.

– Hogy telnek a napjai a hazaérkezés óta? Mennyire tudta magát kipihenni?
– Pihengetek, a jó időben voltam egyszer a sárvári gyógyfürdőben is. A Haladás szerdán kezdi a felkészülést, de ezt a hetet még megkaptam a klubtól pihenésre. Megpróbálom kipihenni ezt a plusz két hetet.

Olvasói sztorik