Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mindjárt a negyedik Magyar Kupa-döntőn megszületett a szerdai eredmény: az MTK 4-0-ra verte a MAC csapatát. Mindez 1914-ben történt, tehát a modern futballal kapcsolatban aligha nevezhető relevánsnak – történelmi szempontból talán érdekes. Ahogyan az is, hogy azért ekkora különbség még a gólokban hagyományosan gazdagabb időkben sem sűrűn alakult ki a finálé résztvevői között.
Igaz, a Fradi a tegnapi 4-0-s győzelemmel még dobogón sincs a legnagyobb különbségű döntős sikereket illetően, de nyilván szégyenkeznie sem kell miatta. A klub- és egyben magyar rekordot megdönteni úgysincs esélye, ahogyan másnak sem: 1933-ban 11-1-re nyertek a zöld-fehérek a fináléban, ráadásul az Újpest ellen! Volt ezen kívül 5-1-es és 6-2-es diadaluk is, szintén a régi időkben – a modernkor legnagyobb különbségű győzelmét azonban tegnap aratták. Értékét növeli, hogy az aktuális, néhány hetes bajnok ellen. Szóval, a klub történelemkönyvébe beírta magát a Doll-csapat.
Az összes MK (korábban MNK)-finálé gólkülönbségeit tekintve is előkelő helyen áll ez a 4-0. 1965 után lett ismét ennyi a végeredmény kupadöntőn, akkor a fénykorában lévő Győri ETO ütötte ki így a Diósgyőrt (a győriek a következő két évben is kupagyőztesek lettek). Négyet lőtt a hetvenes években a Vasas és a Fradi is, de ők kaptak is, előbbi a Magyar Kupa történetének egyik legemlékezetesebb döntőjében nyert 4-3-ra a Honvéd ellen.
Apropó, Honvéd: a nyolcvanas évek közepén a Détári irányította piros-fehéreké a dobogó második foka a tízgólos Fradi-győzelem mögött. 1985-ben, a Népstadionban rendezett fináléban 5-0-ra lemosták a szintén jó erőkből álló, de akkor éppen szenvedő Tatabányát. Az egymeccses döntőket tekintve ez a második legnagyobb különbségű diadal. Ötöt lőtt, de egyet kapott is 1928-ban a Fradi a miskolci Attila FC ellen, két évvel később pedig a Bocskai (Debrecen) a Bástya (Szeged) ellen. És ugyancsak 5-1-re végződött a zöld-fehérek számára kevésbé kedves emlékű 2005-ös finálé, amelyben a Sopron tömte ki ilyen különbséggel Szűcs Lajos kapuját.
Ám a modern éra két legnagyobb különbségű döntős győzelme nem ezekre a meccsekre esik, hanem az oda-vissza párharcokra. 1997-ben az idehaza akkor egyeduralkodó, a bajnokságot is megnyerő MTK 6-0-ra verte az első meccsen a BVSC-t. A visszavágó 2-0-lett a kék-fehéreknek és alighanem annyira érdektelen volt (a két klub amúgy sem túl nagy nézőszámát is figyelembe véve), hogy az MLSZ-nél gyorsan visszaálltak az egymeccses döntőkre néhány évig. (Ezt 2001-ben például a Videoton bánta, amelyik ugyanúgy az Üllői úton kapott egy ötöst a Debrecentől a fináléban, ahogy tegnap négyet a Fraditól, igaz, ott legalább kétszer a piros-kékek is betaláltak).
Ezután tíz évig egymeccses MK-döntőket rendeztek, majd visszaálltak a kétfelvonásos párharcokra. Ha nagyobb izgalmakat reméltek tőle, hát rögtön az első alkalommal mellément a dolog, mert a Debrecen 7-0-ra verte agyon a Honvédot – amelytől egy évvel korábban tizenegyesekkel kikapott a döntőben… A visszavágó persze itt is érdektelen lett. A Loki hetese tehát máig a második legnagyobb különbségű siker az összes Magyar Kupa-döntőt figyelembe véve.
Végül egy érdekesség: a Vidi ötödik alkalommal jutott fináléba, de mintha nem ez lenne az ő műfajuk: rendes játékidőben még nem tudtak meccset nyerni – 2005-ös sikerüket tizenegyesekkel aratták a Vasas ellen –, az öt meccsen kaptak összesen tizenhat gólt és négyszer vesztettek. Legnagyobb különbséggel tegnap este.
