Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A tétmérkőzéseket tekintve továbbra is veretlen a tavaszi szezonban a Ferencváros, amely egyetlen csapatként mindhárom hazai sorozatban érmet szerethet. Legutóbb a Ligakupa negyeddöntőjének visszavágóján nyertek 3-2-re a Szigetszentmiklós otthonában. A Fradi első gólját Nagy Dominik szerezte, aki az NB I-ben eddig mindössze tíz mérkőzésen lépett pályára, de a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, bízik benne, hogy a szombati, Diósgyőr elleni találkozón is szerepet kap.
Az U20-válogatott tagjaként az új-zélandi világbajnokságra készülő húszéves középpályás ajándékként tekint a nagy utazásra, de reméli, hogy sikerül tisztességgel helytállniuk a magyar fiataloknak az erős korosztályos mezőnyben.
– Hogyan emlékszik vissza a szigetszentmiklósi mérkőzésre?
– Hogy őszinte legyek: lejátszottam már jó néhány mérkőzést, de ennyire agresszív ellenféllel ritkán találkoztam. Azt kell mondanom, néha alattomosan is odaléptek a játékosok. Biztosan volt bennük bizonyítási vágy, hiszen a Ferencváros ellen játszottak, de mivel – úgy gondolom – az első meccsen eldőlt a továbbjutás, szerintem inkább a bajnokságra kellett volna koncentrálniuk – mesélte Nagy Dominik. – A belépőikkel közel voltak ahhoz, hogy sérülést okozzanak nekünk, és a durva szabálytalanságok miatt a bírónak rengetegszer meg kellett állítania a játékot, szó sem lehetett folyamatosságról. Az volt a célunk, hogy most is nyerjünk, mert idén még nem kaptunk ki. Sikerült, hiszen győztünk három-kettőre. Gólt szereztem, de nagyon nehéz mérkőzés volt, a szabálytalanságok miatt is, illetve a műfű sem vált előnyünkre, hiszen szinte soha nem edzünk műfüvön.
– Érdekesség, hogy az eddigi egyetlen NB I-es gólját éppen korábbi csapata, a Pécs ellen szerezte. Figyeli mostanság a tabella alsó régióját is? Hiszen a PMFC-t meglegyintette a kiesés szele…
– Persze, a szintén pécsi Dibusz Dénessel folyamatosan nyomon követjük, milyen helyzetben van a korábbi csapatunk, és természetesen szurkolunk, hogy ne essen ki. Tavasszal egész jó eredményeket produkálnak, éppen arról beszélgettünk, hogy a jövő héten, amikor megyünk hozzájuk, lehet, hogy rangadót fogunk játszani ellenük. Örülnénk neki, ha bennmaradnának, hiszen mégiscsak ott lettünk NB I-es játékosok, sokat köszönhetünk annak a klubnak.
– Szombaton a legjobb formában lévő csapat fogadja a legrosszabbul szereplőt. Mire számít a Diósgyőr elleni mérkőzésen?
– Igen, az őszi idényük nagyon jól sikerült, viszont tavasszal mintha megrekedtek, hullámvölgybe kerültek volna. Sokan azt mondják, hogy nagyon sima meccs lesz, és egyértelműen Ferencváros-győzelem várható, de a magyar futballban bármi megtörténhet. Nem mondom, hogy nagyon sima mérkőzés lesz, de úgy gondolom, igenis nyerni fogunk, főleg hazai környezetben. Szeretnénk többgólos találkozón látványos játékkal kiszolgálni a szurkolókat. Hogy keretben leszek-e, azt még nem lehet tudni, de nagy valószínűséggel igen, mert a múlt héten húsz perc játéklehetőséghez jutottam, kedden sikerült gólt lőnöm, úgyhogy reménykedem benne, hogy ismét pályára léphetek. Bár mostanság nem könnyű a kezdőcsapatba verekednie magát az embernek, hiszen remek formában vagyunk, sorozatban nyerjük a mérkőzéseket, és mindenki a maximumot nyújtja minden alkalommal.
– A múlt héten Thomas Doll szájából is elhangzott, hogy ilyen szempontból a fiatalok helyzete még nehezebb, de valamit valamiért… Inkább így legyen, minthogy botladozotton a csapat, és állandóan változtatni kelljen a kezdőt, nem?
– Így van. Tavaly, ősz végére így kerültem be, hogy volt egy kis hullámvölgy, megkaptam a lehetőséget a vezetőedzőtől, és éltem is vele. Sajnálom, hogy mostanában nem játszom annyit, de a klub szempontjából nagyon jó, hogy így szerepel a csapat. Maradjon is így, de ha lehet, akkor minél több játéklehetőséghez jussak.
– A vezetőedző nagyon pozitívan nyilatkozott a fiatal játékosokról. Négyszemközt, vagy az öltözőben is szokott dicsérni?
– Igen, sokat beszélgetnek velem, mert nekem, mint fiatalnak most rendszeres játéklehetőséghez kellene jutnom, de a felkészülés végén, az utolsó edzőmeccs után jött egy komoly betegség, egy influenza, ami két-három hétre kényszerpihenőre küldött, emiatt a keretből is kikerültem. Most azon kell dolgoznom, hogy újra visszakerüljek. Nem tudom, mi lett volna, ha nem betegszem meg – mert az edzőmeccseken végig játszottam, jól teljesítettem, gólt szereztem –, de ez már a múlt. Sokszor mondják, hogy az idő nekem dolgozik, hiszen bár Hajnal Tamás és Gera Zoltán is klasszisjátékos, de ők sem fiatalodnak. Csinálnom kell tovább, és ha játéklehetőséghez jutok, akkor mindent meg kell tennem, hogy bizonyítsam, itt a helyem a Ferencvárosban.
– Jelen állás szerint az U20-válogatott tagjaként május közepén elutazik az új-zélandi világbajnokságra. Milyen érzésekkel várja a túrát?
– Olyan érzésem van, mintha nekünk ez egy ajándék lenne. A hazai rendezésű Európa-bajnokságon nagy nehezen sikerült a kvalifikáció a világbajnokságra, ezért ajándék, hogy ott lehetünk. Nyilván nem feltartott kézzel fogunk menni, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Megpróbálunk mindent megtenni, hogy tisztességgel helytálljunk, és meglátjuk, ez mire lesz elég. Vasárnaptól szerdáig lesz egy újabb összetartás, ez még szűkebb, huszonegy fős, de ebben is benne vagyok. Szerdán lesz egy edzőmérkőzés Mianmar ellen, majd május elején következik még egy edzőtábor, amelyen már az utazó keret szerepel, aztán tizenkilencedikén repülünk Új-Zélandra.
– A Fradinál már jó ideje, az U20-válogatottnál pedig néhány hete dolgozik együtt egy német edzővel. Össze lehet hasonlítani Thomas Doll és Bernd Storck mentalitását, szakmaiságát?
– Karakterben eltérőek, mert Thomas Doll közvetlenebb, aki engedi a jó hangulatot az edzéseken. Bernd Storck szigorúan megköveteli a fegyelmet az edzésen és azon kívül is; szinte csak a munkára lehet koncentrálni. Mindkettőnek megvan az előnye. A klubcsapatomnál oldottabb a hangulat, a válogatottnál pedig nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy százszázalékosan elvégezzük a munkát. De sehol sincs helye a szórakozásnak. Szakmailag szerintem ugyanazt a német vonalat képviselik. Úgy vélem, előnyére válik a magyar labdarúgásnak, ha külföldi szakemberek érkeznek, és behozzák az ott tanultakat, illetve a mentalitást. Ennek az elsajátításához persze mi, magyar játékosok is kellünk.
