NB I

Véber György: „Alapjáraton pötyögök”

Ha rajta múlna, nem lenne csapat nélkül, száz százalékon pörögne, hatezres fordulaton.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Továbbra is csapat nélkül van Véber György, aki tavaly októberben távozott a Pécsi MFC éléről. Ez a leghosszabb időszak az eddigi (12 éve tartó) karrierjében, amit edzői munka nélkül tölt, hiszen korábban Újpesten, Pápán és Mezőkövesden dolgozott. Ennek ellenére sikerült a labdarúgásban maradnia, és mostanság olyan területen tevékenykedik, ami viszonylag újdonság számára, hiszen még csak néhány hónapja tart.

Egy menedzseriroda megfigyelőjeként járja a pályákat Szlezák Zoltánnal együtt. Az elsődleges feladatuk, hogy olyan fiatalokat találjanak ennek az irodának, akik a magyar másod- és harmadosztályban játszanak, hogy a későbbiekben esetleg képviselhessék őket, és a következő lépcsőfokra helyezhessék a karrierjüket. Mindezek ellenére természetesen továbbra is leginkább vezetőedzőként szeretne munkát vállalni.

– Abban gondolkodom, hogy a magyar labdarúgás első- és másodosztályában van a helyem, jelenleg ez jelenti a profi futballt Magyarországon. Még taksálom magamat annyira, hogy ott dolgozzak, ha érkezik felkérés – magyarázta Véber György a Dinó Sporthíradó adásában. – Alapjáraton pötyögök, de hogy meddig, az nem rajtam múlik. Ha rajtam múlna, már száz százalékon pörögnék, hatezres fordulaton, de az edzői szakma olyan, hogy vagy csörög a telefon, vagy nem. Ez az időszak az, amikor nem nagyon. Az első sokk, amikor a rosszul rajtoló csapatok váltottak, már megtörtént, most megy a bajnokság közepe. A vége felé még előfordulhat, de azt hiszem, a realitás az, hogy majd esetleg a szezon végén gondolja úgy valaki, hogy a következő idénynek velem vág neki. Az én pályafutásom a pécsi menesztésemmel tört meg, mert azóta nem nagyon gondoltak rám. Voltak tapogatózó érdeklődések, azt nem mondom, hogy teljesen eltüntettek a színről, éppen ezért bízom benne, hogy nyáron ismét gondolnak rám.

Olvasói sztorik