Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az elmúlt napok hazai pénzügyi botrányai kapcsán a magyar futball üzleti ellentmondásairól többen is nyilatkoztak, legutóbb Muszbek Mihály mondta el véleményét. A Rangadó.hu most az egyik legismertebb hazai sportközgazdászt, Dénes Ferencet kérdezte, hogyan látja a sportág itthoni hátterét, tekintettel a Győrt és legutóbb a Lombard Pápát érintő gazdasági problémákra.
– Köztudott tény, hogy a magyar labdarúgás a működési szinten veszteséges. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosoknak pénzt kell belerakniuk, hogy a klubok működjenek – kezdte kérdésünkre Dénes Ferenc. – Ennek a pénznek egy része – másokkal ellentétben én így látom – fejlesztési pénz, nem csupán veszteség-finanszírozás. Például a Videotonnál kifejezetten erőteljes fejlesztésről beszélhetünk, fel akarják hozni a csapatot egy komolyabb szintre. Ami első körben mindig pénzt igényel, a bevételek később termelődnek. De idehozhatom a Felcsútot is, persze az más kérdés, honnan ered a finanszírozás… Elkezdtek reklámra költeni, a szurkolókra költeni, ami pozitív dolog.
– De alapjában véve a magyar futballban veszteség-finanszírozás folyik, hogy ez miért éri meg, az nem okvetlenül sportgazdasági kérdés – folytatta a szakember a háttérről alkotott véleményét. – A baj az, hogy mindez védtelenné teszi a klubokat, ki vannak szolgáltatva a tulajdonosok gazdasági helyzetének. Jól nyomon követhető, hogy ha megrendül egy iparág – járműipar, vagy mint most, a pénzügyi szektor –, az azonnal meglátszik a klubokon. Nem okvetlenül olyan látványosan, mint a Quaestornál, de mindenhol láttunk már olyat, hogy a tulaj egyszer csak kivonja a pénzét. Európában is így megy ez, de nálunk azért tűnnek ennyire látványosnak ezek a bedőlések, mert az egésznek hiányzik az alapja. Nevezetesen, hogy az egész magyar labdarúgás nem szórakoztatóipari vállalkozásként működik, hiszen hiányzik a közönség. Ha van egy sztenderd bevételed a közönségtől, mondjuk a költségvetés húsz-harminc százaléka, és ehhez jönnek az egyéb bevételeid, már nem omlik össze a rendszer. Nálunk azonban ez az alap hiányzik, így bármikor bedőlhet, mert csak addig áll fenn, amíg a tulajdonos meg nem gondolja magát.
A magyar futballklubok kiszolgáltatottak, ezt Dénes Ferenc is megerősíti – ugyanakkor szerinte lehetnek racionális okai egy sportklub finanszírozásának, persze a magyarnál kedvezőbb gazdasági környezetben:
– Úgy tekintünk a futballra, mint egy primer ágazatra, vagyis hogy megnézzük mennyit költenek rá és mennyi a bevétele, és kijelentjük, hogy nem éri meg – miközben a futballban világszerte szélesebb portfólióval számolnak, vagyis megnézik, milyen kapcsolatrendszert és az üzleti életben milyen egyéb bevételeket eredményezhet. Annak idején a Gázszer FC tulajdonosa egyértelműen elmondta egy interjúban: száz egységért csinálom a gázvezetéket, ha adnak százhúszat, akkor azt a húszat beleteszem a csapatba. Vagyis ő piacot szerzett, és az ebből keletkező többletből működtette a futballt. Ez a modell működhetne a futballban. De csak addig a pillanatig működik, amíg ez valamilyen előnyt jelent a tulajdonosoknak – nem nagyon akarok belemenni, de alighanem a Quaestornak például bizonyára jelentett bizonyos előnyöket.
Ez utóbbi mondat a hazai viszonyokra utal, hiszen a futball itthoni támogatottsága egyértelműen politikai alapokon nyugszik jelenleg, ez pedig sok mindent meghatároz – többen vitatják például, hogy ésszerű-e tizenhat csapatos bajnokság a profiknál, amikor ennyi működőképes sportvállalkozás nincs. Dénes Ferenc az itthoni viszonyok ismeretében kicsit másképp közelíti meg a kérdést.
– Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, bármennyi csapatot elbír a rendszer – amíg az állam finanszírozza. Kisvárdától Gyirmótig, bárhol. Amíg az állam azt mondja, hogy ha futballcsapatot működtetsz, jár neked ötszázmillió forint… Biztos találnak önök is olyan újságírót, aki meggyőződéssel érvel amellett, milyen jó ez a rendszer így. Miközben mondhatnánk azt is: ne hülyéskedjetek már, gyerekek, azért, hogy az artista a cirkuszban megcsinálja a szalto mortalét, mi fizessünk? Hogy legyenek artisták az artistaképzőben, azt persze lehet finanszírozni, ha úgy gondoljuk, de miért az államnak kell fizetnie azt, hogy a mutatványt megcsinálják?
Hogy lesz-e valaha változás ebben a szemléletben és a futballunk (illetve az egész magyar sport) finanszírozási rendszerében, azzal kapcsolatban Dénes Ferenc óvatosan szkeptikus, mert az elmúlt évtizedek nem a piac irányába mutattak. És ezen szerinte egy új politikai kurzus sem változtatna okvetlenül:
– Most azt látom tulajdonképpen egyfajta politikai stratégiának, hogy ez a kurzus gyakorlatilag nem érhet véget. Ugyanis olyan mértékben kezdték felülfinanszírozni a sportot, hogy ha jön is egy irányváltás a politikában, azzal fog szembesülni, hogy a magyar sport hetven-nyolcvan százaléka állami forrásból van finanszírozva. Kétséges, van-e olyan politikai erő, amelyik azt mondaná, gyerekek, én ezt megszüntetem. Ha csak nem lesz rá erős népakarat. Mert abban a pillanatban, ha csak ennyit mondasz akár, hogy te kevesebbet adsz, rögtön megmozdítasz mondjuk negyvenezer Fradi-szurkolót, aki azt mondja: hogyhogy? Vagy az önkormányzatok, amelyek azt mondják: itt van ez a remek műfüves pálya, adjatok pénzt az üzemeltetésre. Ne feledjük, a magyar sport mindig is ezt csinálta az elmúlt huszonöt évben, és most szándékosan nem beszélek hosszabb időről: ha csökkent a támogatás, felvonultak a képviselői, hogy „sportellenes a kormányzat”. Az a helyzet, hogy a magyar sport szépen kezd visszaállni abba a finanszírozási rendszerbe, amiből gyakorlatilag csak a rendszerváltás tudta kimozdítani, és az is csak öt évre.
