Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ha Lázár Pál semmire sem emlékezne a Felcsúton történtekből, akkor is tudná már, mi történt vele – mert folyamatosan cseng a telefonja és mindenki elmondja, milyen szörnyű volt kívülről látni, ahogyan Tischler Patrik szabadrúgása telibe találja. Ő maga azt mondja, van, amire emlékszik az esetből és talán neki könnyebb, mint azoknak, akik aggódtak érte.
– Ami még megvan, hogy állok a sorfalban. Kifejezetten arra gondoltam, hogy ha rálövik, beleállok, lesz, ami lesz. Aztán megvan még, hogy Lencse legurítja… És ennyi – idézte fel a felidézhető részét a dolognak Lázár Pál a Rangadó.hu kérdésére. – A következő már az, hogy magamhoz térek az orvosiban, ahol ott van a párom is. De nem tudtam, hogy meccsen vagyok, azt sem, hogy pontosan hol. Ahogy azt sem, hogy ez az idei év első meccse. Semmire nem emlékeztem, nagyon kemény volt.
A kérdésre, hogy látta-e már kívülről a történteket, mosolyogva feleli:
– Persze, nagyon sokszor visszanéztem a felvételt. Nem volt szép. De az az igazság, belülről nem találtam annyira ijesztőnek, mint amilyennek kívülről tűnt. Nyilván csúnya volt, ahogy eldőltem, mint egy zsák. A többieknek, az értem aggódóknak szörnyű lehetett.
Sokan keresik azóta is, azt mondja, ez nagyon jólesik neki. A társak az együttérzés mellett a dicsérettel sem fukarkodnak:
– Azt mondogatják, „Palika, lehet, hogy góltól mentettél meg a csapatot…” Tischler Patrikkal is váltottam már üzeneteket, nagyon rendes volt, természetesen egyáltalán nem haragszom rá. Tudtuk róla, hogy hatalmas lövése van, nyilván egyikünk sem tehet a történtekről – teszi hozzá Lázár Pál.
Adekvát kérdés, mi lesz, ha legközelebb a pályán sorfalba kell állnia. Persze sokkal adekvátabb, hogy mikor kerülhet erre sor. Egyelőre úgy tűnik, jó néhány hétig nélkülöznie kell őt a Lokinak.
– Egy hónap pihenőre számíthatok. Három orvossal is beszéltem, egyöntetűen azt mondták, ilyenkor ez a protokoll. Agyrázkódásom volt, szerencsére nem a legsúlyosabb fajta, nem ájulok el azóta, de émelygés, szédülés még van. Egy hétig mozogni is csak óvatosan szabad, aztán elkezdhetek lassan kocogni, négy hétre tehető nagyjából, mire újra normálisan edzhetek – mondja Lázár Pál.
Hozzáteszi: ha pedig már újra ott lesz a pályán, az nyilván azt jelenti, hogy kockázat nélkül szembe nézhet a lövésekkel – így majd újra beáll a sorfalba, ha szükséges.
