Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mezőkövesdről tavaly nyáron a Diósgyőr csapatához igazolt, ahol a 13. fordulótól gyakorta számításba is vették Szalai Vilmost, aki a német Hoffenheimben szereplő válogatott támadó, Szalai Ádám öccse. A DVTK védője a DigiSport televízió reggeli műsorában beszélt a tavaszi szezon elvárásairól, és a rokoni-szakmai kapcsolatról is.
– Amikor kiesett a Mezőkövesd, fel sem vetődött, hogy az NB II-ben folytassa?
– Felvetődött, de mivel volt egy nem rossz szezonom az NB I-ben, úgy gondoltam, hogy maradnom kéne az első osztályban. Nem volt egyszerű döntés, de nagyon örültem, amikor megkeresett a Diósgyőr, hiszen azon voltam, hogy az NB I-ben folytassam a pályafutásomat – kezdte Szalai Vilmos.
– Miért pont a Diósgyőrre esett a választása?
– Megmondom őszintén, olyan sok választási lehetőségem nem volt, de ha lett volna, akkor is a DVTK-t választom, hiszen senkinek sem kell bemutatni ezt a klubot. Fantasztikus az a légkör, ami a focit körülveszi Miskolcon. Eddig csak pozitívumot tudok mondani az itt eltöltött időszakomról.
– Volt néhány jó védő a csapatba, amikor odakerült, például Kádár, Alves és Debreceni. Mire számított, amikor odaigazolt?
– Nem volt könnyű dolgom, mert az említett játékosok előttem voltak. Kádár Tamást nem kell bemutatni senkinek, hiszen a válogatottban szereplő, magabiztos védő. A másik két labdarúgó pedig rutinos, NB I-es hátvéd. Az is nehezítette a dolgomat, hogy másfél hónapos késéssel érkeztem a Diósgyőrhöz. Az volt a célom, hogy minél hamarabb felépítsem magamat fizikálisan és mentálisan. Csak magammal foglalkoztam, és arra figyeltem, hogy a maximumot nyújtsam az edzéseken, illetve ha megkapom a lehetőséget, azzal tudjak élni.
– Ahhoz, hogy stabil kezdő lett, Alvest szorította ki a csapatból?
– Én voltam a negyedik számú belsővédő, és tiszteltem az előttem álló játékosokat, de mint már mondtam, csak a saját teljesítményemmel foglalkoztam, és azzal, hogy bekerüljek a kezdő tizenegybe.
– A tizenharmadik fordulóban bemutatkozhatott, és mondhatjuk, hogy jól sikerült a bemutatkozása a Győr ellen…
– Igen, jól sikerült, de nem szabad elfelejteni, hogy ehhez szerencse is kellett. Megkaptam a bizalmat, a lehetőséget, és úgy gondolom, ezzel élni is tudtam.
– További három fordulóban is a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. Ezalatt a Diósgyőr összesen három gólt kapott. Hogy értékelte Szivics mester a teljesítményét?
– Az őszértékelőben személy szerint rólam nem volt szó, de a mérkőzések után kaptam olyan pozitív visszajelzéseket, amik igazolták, hogy a feladataimat el tudtam végezni. Nem mondom, hogy száz százalékig elégedett vagyok a saját teljesítményemmel, mert kritikus vagyok magammal szemben, és a legkisebb hibámat is előtérbe helyezem. Nagyon sok mindenben kell még fejlődnöm, és január közepén úgy mentem vissza, hogy nem alapember vagyok, hanem edzésről edzésre bizonyítanom kell, hogy helyem van a hátsó alakzatban.
– A bajnoki meccseken Kádár Tamással, a Ligakupa-találkozókon pedig Debreceni Andrással játszott a védelem közepén. Mindketten távoztak, tehát ez elvileg még több játéklehetőséget biztosít önnek a tavasszal…
– Nyilván ez több játéklehetőséget ad, de nem ketten maradunk majd hátul. Nemhogy jönnek érkezők, hanem muszáj jönniük, hiszen két belsővédővel egy egész tavaszi idényt nem lehet lehozni. Úgy gondolom, minden poszton egészséges versenyszellem alakult ki a csapaton belül, de ez vitt oda minket, ahol jelenleg állunk. Nem Kádár Tamás vagy Elek Ákos vagyok, akiknek a Diósgyőrben alaphelyük volt, ezért mondom, hogy továbbra is a maximumot kell nyújtanom az edzéseken. Ahogy az életben, úgy a fociban is vannak lépcsőfokok. Mezőkövesden alapember voltam, de ahogy idejöttem Diósgyőrbe, a következő fok az volt, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba, most pedig az a cél, hogy ott is maradjak, és alapember legyek.
– A Diósgyőr, mint klub, és mint lehetőség hány évre szóló perspektíva lehet a pályafutásában?
– A Diósgyőr az ország egyik legnépszerűbb klubja, és ha olyan meghatározó játékos tudok lenni a csapatban, mint Kádár Tamás, vagy Elek Ákos volt, abból rengeteg erőt tudnék meríteni.
– Akkor az álma is teljesülhet, hogy egyszer majd a testvérével, Ádámmal szerepel a válogatottban…
– Szerintem minden olyan labdarúgónak, akinek a testvére ilyen szinten játszik, álma, hogy egyszer együtt a válogatott színeiben szerepeljenek. Megmondom őszintén, én ezt a mai napig tartom. Pozitívan állok a dolgokhoz, és ha továbbra is csinálom a dolgomat, akkor miért is ne sikerülhetne?
– Ön is tervezi, hogy külföldön folytassa a pályafutását?
– Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, igen. Láttam, hogy Ádám honnan hova nőtt fel, és milyen körülmények között mit ért el. Ez is egy másik lépcsőfok lenne, de ha itt meg tudom állni a helyemet, akkor nem elképzelhetetlen.
– Milyen gyakran beszélnek egymással?
– Szerencsére Ádámmal nagyon jó a kapcsolatunk, mindent megbeszélünk, a focitól kezdve egészen a magánéletig, mindent. Amikor van időnk, mindig beszélünk egymással.
– Nézik egymás mérkőzéseit? Mi a véleménye Ádámnak az ön fejlődéséről?
– Persze, de ez oda-vissza így van, és amikor kikérem a tanácsát, természetesen próbálom mindig megfogadni.
– Tavasszal hányadik hellyel lennének elégedettek?
– Természetesen aláírnám a harmadik helyet, de ehhez rengeteg munka kell. Két meghatározó emberünk távozott, de úgy jöttünk vissza a téli szünetből, hogy erre mi is, és a vezetőség is fel volt készülve.
