Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Fülöp Ferenc, az MTK egykori csatára, később klubvezetője, a válogatott kapus Fülöp Márton édesapja hétfőn ünnepelte hatvanadik születésnapját. A mostanság játékosmenedzseléssel foglalkozó üzletember a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy a sok munka közepette azért volt idő egy kis meglepetésre is.
– Igen nehezen értük el, folyamatosan tárgyalt, ezek szerint munkával telt a hatvanadik?
– Az átigazolási időszak legvégére esett, így aztán igen húzósra sikerült a születésnapom. Azért szerencsére a feleségem szervezett egy meglepetéspartit pénteken, vasárnap pedig a családdal ünnepeltünk – mondta Fülöp Ferenc.
– A meglepetéspartin ott voltak a hajdani játékostársak?
– Persze, Kiss Laci, Pölöskei Gabi, Komjáti Bandi, Farkas Tibi, Esterházy Marci, Garaba Imi és többek. Sokan voltunk, nagyszerűen éreztük magunkat. Mindig is büszke voltam, hogy ilyen játékosokkal játszottam együtt annak idején.
– Milyen érzésekkel gondol vissza az előző ötvenkilenc évre?
– Éltem legszebb időszaka volt, amikor futballista lehettem, de a vezetői korszakra is jó szívvel emlékszem. Szerencsés voltam, vagyok, hogy benne élhetek a futballban, és hogy egész életemben sportoltam.
– A mából visszanézve, különösen arra tekintettel, hogy profi játékosok pályáját egyengeti, nem különös érzés a saját játékoskorára visszagondolni? A mához képest mintha egy amatőr bája lenne annak az időszaknak.
– Hát igen, más világ volt, szerencsésebbek a maiak. Az egész világ változott. A volt keleti blokkból sokan jutnak ki külföldre, nagyobb a verseny, mint régen. Ennek ellenére az is egy szép időszak volt, legalábbis ma már így emlékszik vissza rá az ember, a maga problémáival együtt.
– A saját játékos-pályafutásából mire a legbüszkébb?
– Talán, hogy tagja lehettem a huszonkettes keretnek a válogatottban a hetvennyolcas argentínai világbajnokság előtt. Akkoriban azért nem volt könnyű bekerülni, múltkor számoltam össze, hogy tizenkét olyan center játszott az NB I-ben, aki közül bárki bekerülhetett a válogatottba. Nyilasitól, Törőcsiktől kezdve Kovács Pistán át Weimper Pistáig, tele volt remek csatárokkal a magyar bajnokság.
– Azok közül mennyivel könnyebb lett volna eladni bárkit külföldre, ha lett volna akkoriban játékosmenedzselés…
– Azért aki válogatott volt, később már kijuthatott, például Esterházy Marci szép karriert futott be Görögországban. Nyilasi Tibi is okosan csinálta, közel volt Magyarországhoz, mégis sok pénzt keresett. Nagy Laci, később Disztl Laci is jó bajnokságokba jutott el. De mondom, jó is volt akkoriban a felhozatal.
– Most hány játékossal foglalkozik az ügynöksége?
– Huszonhárom-huszonnégy játékosunk van, többféle életkorban.
– Manapság nem kapkodnak a magyar futballistákért a komolynak számító európai ligákban, ez az idei átigazolási időszakban ismét bizonyosodott.
– A magyar futball presztízse jelenleg nem túl erős, bár én úgy látom, tehetségben nem vagyunk hátrébb, mint a környező országok. A mi ügynökségünknél is van néhány fiatal, aki néhány éven belül komoly bajnokságban játszhat. Hogy hol romlanak el a dolgok menet közben, azt sokan próbálták megfejteni. De tény, hogy tizenkilenc-húsz éves korban a mieink nem tudják felvenni a versenyt a hasonló korú külföldi, mondjuk holland fiatalokkal. Azok képzettebbek, sokoldalúbbak. Persze azon dolgozunk, hogy így is legyenek jó helyre jutó, sikeres pályafutást felépítő magyar játékosok, minél többen.
