NB I

Fister Ferenc 75 éves

Rangadó
Rangadó

2015. 02. 23. 07:51

A székesfehérvári játékos a fővárosi Vasas tagjaként vált országosan ismertté; manapság is szívesen focizik.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Hétfőn ünnepli 75. születésnapját Székesfehérvár és a magyar labdarúgás egykori legendás futballistája, a ma is roppant népszerű Fister Ferenc. Életében két igazi klubja volt: a fehérvári VT Vasas és a fővárosi Vasas. Bár csak egyszeres válogatott volt, mégis legendaként tisztelik.

– Nagyon szerencsés vagyok, hogy hetvenöt évet megéltem, hála Istennek egészségileg semmi problémám, rendbe jött a derekam is, ami egy kicsit huncutkodott. A sportpályafutásommal is maximálisan meg vagyok elégedve – mondta a feol.hu oldalon az ünnepelt. – Csak az fáj egy kicsit, hogy egyszer voltam válogatott. Sérülés miatt lemaradtam az angliai világbajnokságról, pedig már neveztek. Ám összességében elégedett vagyok, hiszen nagyon sok szépet kaptam a labdarúgástól. Felejthetetlen hat évet tölthettem a budapesti Vasasnál, ami talán életem legszebb hat éve volt, bejártam a fél világot.

– Fehérvárról indult, milyen volt a gyermekkora, a családi háttere?

– Édesapám kocsmáros volt a Felsővárosban, ez volt a híres Fister-, vagy ahogy sokan ismerték, a Kerekes-kocsma. Az üzlet mögött volt a konyha és a szoba. Rendesen behallatszott minden, így az összes magyar nótát, amit ismerek, onnan tanultam meg. Apám abszolút nem sportolt semmit. Ha a labda véletlenül az apám elé gurult, kézben hozta vissza, nem rúgott bele. Mérkőzésen is csak egyszer volt kint. Amikor a Petőfiben játszottam a Dózsa salakos pályáján, a kocsma törzsvendégei mondták apámnak: gyere Feri, nézd meg a fiadat. Egyszer végre kijött, nyertünk is, és otthon megkérdeztem tőle, hogy tetszett? Röviden válaszolt: „Eddig sem voltam, de többet nem is megyek, mert ennyien még nem szidták az anyádat!” Amúgy tizenkét évesen az Úttörőház csapatában kezdtem el játszani, majd a Honvéd kölyökben, aztán a Petőfiben, és ötvenkilenctől hatvanháromig a VT Vasas következett. Közben hatvankettővel bevonultam Börgöndre katonának. De ugyanúgy játszottam, minden edzésre kijártam, otthon aludtam, reggel bementem, délben kijöttem. Hatvanhárom szeptemberében lejött a Vasas szakosztályvezetője, Rozner Győző Börgöndre, és megkérdezte, volna-e kedvem a Vasasban futballozni. Ez akkor olyan volt, mintha ma valakinek azt mondanák: az Inter focistája lehet. Igent mondtam, és azt kértem, hogy cserébe szereltessenek le, még négy hónapom volt a katonaságból. Egy hét múlva meg is történt.

– Térjünk még vissza egy kicsit a VT Vasashoz.
– Nagyon jó társaság volt, ragyogó futballistákkal, hogy csak néhányat említsek közülük: Szentes Jenő, Németh Lajos, Horváth Lajos, Bognár Ferenc és Ispaics Tibor, vele remek balszárnyat alkottunk, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány fel is figyelt ránk, és egyszer meghívott minket a válogatott komlói hírverő mérkőzésére. Nagy élmény volt címeres mezben játszani. De visszatérve a VT Vasashoz, a másodosztályú bajnokságban harmadikok és negyedikek voltunk. Jól éreztem magamat, mert itthon voltam, és nagyon jó csapatunk volt. Mielőtt felkerültem Angyalföldre, Bognárt és Szentest megkérdeztem, hogy felmenjek-e a pesti vagányok közé, és ők bátorítottak. Legfeljebb ha nem sikerül, hazajössz, és újra itthon tapsolnak neked a nézők – mondták.

– És jött a Vasas, pályafutása legszebb időszaka, a többi között Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnal és a többi kiválósággal.
– Nagyon összerakott csapat volt, egymás gondolatát is tudtuk. Az edzőnk a legendás Illovszky Rudolf volt. Kétszer nyertünk bajnokságot, hatvanhatban például veretlenül, és ez nagy tett volt akkoriban. De megnyertük a Közép-európai Kupát, és hatvanhétben a chilei Hexagonal Kupát. Az első meccsen az NDK válogatottja ellen nyertünk, majd a chilei Colo-Colo, az ottani Fradi következett. A menedzserünk azt mondta, ha megússzuk néhány gólos vereséggel, anyagilag pozitívan zárjuk a túrát. Erre kilenc-háromra mi nyertünk, majd a döntőben egy-egyre végeztünk a Pelével felálló brazil Santosszal, és megnyertük a tornát. Amikor a banketten Peléék megkérdezték a prémiumunkat, nem hitték el az ezerhatszáz forintot, vigyorogva kommunista spekulánsnak mondtak minket. De csak ennyit kaptunk, pedig hatvanezer dollárt hoztunk haza…

Aztán 1969 szeptemberében fiatalításra való hivatkozással Fister elkerült a Vasastól, két évig még a másodosztályú Ganz-Mávagban játszott, majd visszatért Fehérvárra, 25 évig dolgozott a Kerekes-kocsmában, és következett a megérdemelt nyugdíj. Ám a mai napig focizik a kispályán a Jó Barátok csapatával, s ha kell, a Vidi öregfiúkhoz is beszáll a nagypályán.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Manchester City's Argentinian striker Sergio Aguero (R) celebrates scoring the opening goal with Manchester City's Spanish midfielder David Silva (L) during the English Premier League football match between Manchester City and Huddersfield Town at the Etihad Stadium in Manchester, north west England, on August 19, 2018. / AFP PHOTO / Lindsey PARNABY / RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or 'live' services. Online in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No video emulation. Social media in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No use in betting publications, games or single club/league/player publications. /
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.