Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kitört a téli szünet a hazai élvonalban, eljött az értékelés, az összegzés ideje. A Paks–Nyíregyháza elmaradt, a Kecskemét–Győrből viszont másfél is megadatott, tehát összesen 135 és fél bajnoki meccset láthattunk júliustól decemberig. Ezek közül néhányra a mai napig is jól emlékszünk, de akad, amelyiket már másnapra elfelejtettük. Visszapillantás-sorozatunkban kettesével tekintjük át a csapatok eddigi szereplését. Utoljára jöjjön a két „bezzeg-klub”, a Videoton és az MTK.
2. MTK (36 pont)
Az MTK-val mindig történik valami. Egyszer kiesik az élvonalból, aztán másodosztályú csapatként majdnem megnyeri a Magyar Kupát. A visszajutás után remekül szerepel, újoncként épphogy lemarad a dobogóról, a következő idényben kis híján megint kipottyan, télen kiesőhelyen áll, tavasszal viszont szárnyal. Ez a remeklés az őszi szereplésükre is jellemző volt, hiszen rendkívül magabiztosan állnak a második helyen a szünetben. További érdekesség, hogy a listavezető Videoton első számú üldözője annak ellenére az MTK, hogy – a Pápa mellett – őt verte meg a legjobban (5-0) az elmúlt hónapokban.
Szimpatikus csapatot alkotnak a kék-fehérek, ezt még azok is elismerik, akik például Torghelle Sándort nem igazán kedvelik. Még nem játszanak olyan karakteres, stílusos futballt, mint a Gosztonyi-, Nikházi-, Zsidai-, Vadnai-féle együttes néhány évvel ezelőtt, de ha a jelenlegi keretet nem kapkodják szét a riválisok (ahogy ez rendszerint lenni szokott), akkor talán erre is lesz esély. Az MTK-t azért is jó nézni, mert nem látszik rajta, hogy görcsösen, fogcsikorgatva küzdene a dobogóra kerülésért, mégis a második helyen telel, holott például saját pályája sincs mostanság, hiszen a Hidegkuti átépítése miatt a Bozsik-stadionban kénytelen játszani a hazai meccseit.
A magyar futball korszakos egyénisége, az európai labdarúgás legidősebb aktív vezetőedzője, Garami József valamit nagyon tud, és ezt a valamit nagyon jól át is tudja adni a játékosainak, éppen ezért reméljük, hogy még sokáig jó egészségnek örvend, és eredményesen dolgozik a szinte kizárólag magyar játékosokat foglalkoztató csapata élén. Mert az MTK-val mindig történik valami, egyedül Garami személye jelenti az állandóságot.
1. Videoton (44 pont)
Soha ilyen eredményes szezont nem produkált még története során a fehérvári csapat, de országos viszonylatban is rekordokat döntögetett a Vidi. Ha nem rombolja le valamilyen fatális módon tavasszal az idényét a csapat, semmi sem menti meg Székesfehérvárt a második labdarúgó bajnoki címtől. Annak, hogy ez így alakult, sok összetevője van, sokat írtunk róla, egy mondatban összefoglalva pedig úgy lehet megfogalmazni: mindenki a helyén van a Vidiben.
Joan Carrillo Milan, a több éven át másodedzőként dolgozó spanyol tréner a legjobbkor kapta kezébe a gyeplőt, mert mostanra megismerte a körülményeket és intelligensen alkalmazkodott hozzájuk (miközben ki tudta alakítani saját stílusát); a játékosok legnagyobb része a megfelelő posztra került és élni tudott a bizalommal; a jótól a kimagaslóhoz vezető út legfontosabb kellékei, az egyéni extrák szintén megvoltak. Nikolics Nemanja nem csak a mennyiséget, de a minőséget tekintve is pazar gólfesztivált rendezett ősszel, házi rekordokat döntött és a klubtörténet második legeredményesebb játékosa lett. A légiósok közül senki nem „töltelék”, még a cserecsatár Álvareznek is fontos góljai, gólpasszai voltak, a magyar játékosok alázatosan és eredményesen illeszkednek a gépezetbe, és a csapat mentálisan is erős.
Az egyetlen „na de…”, ami a sikeres folytatással kapcsolatban esetleg felvetődhet, már nem a szakmai stáb, hanem a menedzsment gondja: kulcsemberek sorának jár le a szerződése nyáron, velük megegyezni a folytatásról, illetve esetleg pótolni őket (és az új embereket néhány hónap alatt úgy beépíteni, hogy igazi helyettesek lehessenek), szép, közös kihívás. Leginkább Nikolics góljait lesz nehéz pótolni, ha távozik a csatár. És még valami: tavasszal minden rangadóját idegenben vívja majd a Videoton, a Sóstón eleve csak négy bajnokit játszik.
A magyar bajnokság lebonyolítása amúgy is olyan, hogy tavasszal általában új bajnokság kezdődik – ezen okok miatt nem ütjük rá mi sem a pecsétet az őszi szezon kiemelkedően legjobb csapatának bajnoki oklevelére. És persze jegyezzük meg, a hazai siker a klubvezetés nyilatkozatai szerint csak egy lépés lenne egy nemzetközileg legalább minimálisan versenyképes csapat kialakítása felé. Ha valaki, Burcsa Győző klubigazgató tudja, ez mit jelent: tavasszal lesz harminc éve, hogy vele a pályán UEFA Kupa-döntőt játszott a Vidi. Nyilván mindenki tudja, milyen eredménnyel tisztelegnének szívesen a mai utódok Burcsáék előtt májusban.
