NB I

Ugródeszka és kalandozás Bangladesben

A dél-ázsiai országba szerződő Csorba Szabolcs izgatottan várja az indulást, és nem fél az ismeretlentől.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Elsőként a Rangadó.hu számolt be róla a múlt héten, hogy a Gyirmótról távozó Illés Gyula mellett másik két magyar játékos, Demjén Gábor és Csorba Szabolcs is a bangladesi Abahani Limited csapatába igazolt. A 23 éves Csorba legutóbb a másodosztályú Balmazújvárosban játszott, ahol azonban októberben szerződést bontottak vele.

A debreceni születésű csatár korábban a DVSC, a Nyíregyháza és a Paks együttesében is szerepelt. Honlapunk megkeresésére a bangladesi kaland kapcsán elmondta, hogy mindenképp külföldön akarta folytatni a pályafutását.

– Magyarországon az elmúlt években nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna, és úgy éreztem, hogy környezetváltásra van szükségem. Huszonhárom éves vagyok, és első körben kalandnak fogom fel ezt az egészet. Bízom a jó szereplésben, és szeretnék még ennél is komolyabb szintre eljutni ott a közelben, esetleg Katarba vagy Thaiföldre – mondta Csorba Szabolcs.

– Itthon is voltak lehetőségei?
– Voltak ajánlataim, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy külföldre szerződjek. Már nyáron szerettem volna, de akkor egy sérülés miatt nem jött össze.

– Mit tud a kinti életről és az ottani futballról?
– Úgy gondolom, hogy sok a tévhit. Ha valaki beírja a keresőbe az országot, akkor csak a nyomort látja. Mi a fővárosban leszünk, ami már egy normális hely. Nem úgy megyek oda, hogy ez egy rossz ország, számomra ez egy kaland. A bajnokságról egyelőre nem tudok semmit, de nyilván nem ez a legerősebb pontvadászat. Inkább egy picit ugródeszkának tekintem, hátha ki tudunk ott emelkedni, és később továbblépni. A csapat az előző bajnokságban második lett, ennyit tudok.

– Mennyi időre szól a szerződése?
– Nem lehet még tudni az időtartamot, egyelőre a vízumot és a repülőjegyet intézik. Mindenben megszületett már a megegyezés, csak az időtartamban nem.

– Mikor utaznak? Megy önnel valaki?
– Úgy tudom, hogy január harmadikán utazunk. A csapattársakat leszámítva nem jön senki velem.

– Nem fél az ismeretlentől?
– Megmondom őszintén, egyelőre semmilyen félsz nincs bennem. Biztosan fogok találkozni olyan dolgokkal, amelyek szokatlanok lesznek, de inkább izgatott vagyok, és nagyon várom már a kalandot. A szükséges oltásokat a két ünnep fogom elintézni, de ezektől sem tartok.

Olvasói sztorik