NB I

Közepes sebesség és játék jellemezte a válogatottat

Azok is játszhattak, akik eddig nem; talán ennyi pozitívum volt az oroszok elleni találkozóban.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A magyar válogatott 2-1-es vereséget szenvedett idei utolsó, barátságos mérkőzésén Oroszországtól, így először kapott ki Dárdai Pál ideiglenes szövetségi kapitány irányításával. A magyar csapat 36 éve nyeretlen az oroszok ellen, legutóbb 1978-ban a jogelőd Szovjetuniót győzte le.

Az első valamire való helyzetre a tizedik percig kellett várniuk a szurkolóknak, ekkor Kalmár Zsolt távoli lövését védte bravúrral a vendégek kapusa, Jurij Lodigin. A találkozón egyik csapat sem szakadt meg igazán, mindkét fél békésen járatta a labdát, komolyabb ütközések sem voltak. A játékrész hajrájában az oroszok kerültek fölénybe és Artyom Dzujba révén a vezetést is megszerezhették volna, de a Szpartak Moszkva centerének ziccerét a második válogatott mérkőzésén pályára lépő Dibusz Dénes hárította.

Ahogyan azt Dárdai Pál ígérte, a magyar válogatott a szünetben 4-4-2-es hadrendre váltott, a szakember pedig ehhez az előre beharangozott hat cseréjéből négyet fel is használt, köztük volt a nemzeti csapatban most debütáló Simon Ádám is. A második félidőben gyorsan vezetést szerzett a vendég együttes, az ugyancsak csereként pályára lépett Szergej Ignasevics fejelt a hálóba. Néhány perccel később Priskin Tamás egyenlíthetett volna, de ordító helyzetben közelről a kapu fölé lőtt. Nem sokkal ezután Poór Patrik személyében újabb újoncot avatott Dárdai Pál.

A folytatásban igencsak leült a mérkőzés, a 79. percben Alekszandr Kerzsakov gyönyörű szabadrúgása után hördülhettek csak fel a szurkolók, a Zenit támadója a felső lécre tekert, egy perccel később azonban egy kiugratás után már nem hibázott és végleg eldöntötte a találkozót. A hajrában mindent megtett a szépítés érdekében a hazai csapat, amelynek végül sikerült is betalálnia a szintén csere Nikolics Nemanja révén.

Dárdai Pál kinevezésekor jelezte, csak a románok, a feröeriek és a finnek elleni tétmérkőzésekre – amelyeken összesen hét pontot szerzett végül –, illetve erre az összecsapásra vállalta a feladatot, hivatalos bejelentés viszont még nem volt az ügyben.

A mérkőzést a Rangadó.hu állandó szakértője, Vass László, a Ferencváros, a Honvéd és a Zalaegerszeg korábbi edzője elemezte:

Hasonló alapfelállásban kezdtek a csapatok, a négy-kettő-három-egyet választotta mindkét kapitány. Kíváncsi voltam a keveset játszókra: a mieinknél hatan, az oroszoknál hárman szerepeltek az előző meccs csapatából. A mérkőzés elején az iram megfelelő volt, ugyanis mindkét együttes visszatámadott a labdavesztés után, így élvezetes első tizenöt percet láttunk, de a kapuk nem kerültek közvetlen veszélybe.

A magyar csapat következetesen nem engedte az oroszok labdakihozatalát, már a saját térfelükön zavarták az ellenfelüket. Jellemző a meccsre, ami főleg a középpályán zajlott, hogy az első szögletre huszonöt percet kellett várni, ugyanis az előkészítő harmadban a jó megoldások után mindkét csapat részéről hibás megoldások következtek a támadó harmadba érve. A félidő végén Fiola egyéni hibáját szerencsére megúsztuk.

A szünetben négyet cserélt a magyar csapat, és ezzel játékrendszert is váltott: két ékkel és négy középpályással folytattuk. A két ék közül Nikolics kicsit mélyebben lépett vissza, de az ellenfél térfelén már egyértelműen egymás melletti két ékről beszélhettünk. Az oroszok hármat cseréltek, de a játékrendszerüket nem változtatták meg. Egy védőszögletere rosszul reagált a magyar csapat, és máris egy-nullra vezettek az oroszok (pontrúgások hatékonysága). A gól után folytatódott az első félidőben látott középpályás-játék.

Az oroszok azzal lettek többek az első félidőhöz képest, hogy a tízes számú Dzagojev hátrébb lépett, és szabadabban tudta szervezni csapata játékát. Mivel a középpálya közepén eggyel többen voltak, szemben a magyar két belső középpályással, létszámfölényt tudtak kialakítani, és meg is szerezték második góljukat. A magyarok játéka a két ékkel nem lett több előrefelé, és a középpálya középen pedig lukassá váltunk.

Végeredményben elmondhatjuk, hogy klasszikus edzőmeccset játszottunk, közepes sebességgel és játékkal. Több játékosunk lehetőséget kapott, akik eddig nem igazán jutottak szerephez. Talán ennyi pozitívum volt ebben a mérkőzésben.

Olvasói sztorik