Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Pénteken este Finnországot fogadja a magyar válogatott a 2016-os Európa-bajnokság selejtezősorozatának negyedik fordulójában. A mieink az 1998-as világbajnokág kvalifikációja során is összecsaptak a finnekkel: akkor hazai pályán 1-0-ra nyertünk, idegenben pedig 1-1-et értünk el. A Rangadó.hu az egykori szövetségi kapitányt, a jelenleg az NB III-ban listavezető Vác FC-t irányító Csank Jánost kérdezte az akkori és a mostani finn csapatról.
– Itthon nyertünk ellenük egy-nullra, kint pedig sikerült viharos körülmények között begyűrni az ő segítségükkel az egyenlítést. A futball azóta már változott, akkor még Litmanen csörgette náluk, most meg Eremenko. Persze, ő is jó spíler, hiszen a Bajnokok Ligájában edződik. Akkoriban a finnek eléggé északi stílusban nyomták, akkor sem voltak rosszak, de én gyengébbnek éreztem őket – kezdte a Rangadó.hu érdeklődésére Csank János.
– Mit gondol a jelenlegi finn válogatottról?
– Láttam a tavaszi barátságos mérkőzést, most már sokkal labdabiztosabbak. A kapitányuk, aki kilencvenhatban még játszott, teljesen más stílust képvisel. Kicsit dánosnak mondanám, és ugye a dánok észak braziljai. Totális rövidpasszos, sokmozgásos játékot játszottak Győrben, és biztos vagyok benne, hogy ugyanezt játsszák. Érdekes felállással, karácsonyfa szerkezettel dolgoznak, középen sokan vannak, jól passzolnak, a széleket inkább a bekkek töltik be felfutásokkal. Azt lehetett látni, hogy fejben nagyon jók, és ezért mindig nehéz ellenfél egy északi csapat. Be akarnak kerülni az Európa-bajnokságra, nem csak szórakozásból játszanak, úgy érzik, hogy mindenképp van sanszuk a második helyre. Nem lesz könnyű, de manapság már nincsenek is könnyű meccsek.
– Milyen mérkőzésre számít pénteken? Mit kell játszania a magyar csapatnak a mostani finn válogatott ellen?
– Az biztos, hogy a védekezés elég sok energiát fog igénybe venni. Ha elkapják a fonalat, akkor jól járatják, és sokat kell futni, hogy meg tudjuk szerezni a labdát. Ha megszereztük, abból kell indulni, ami fizikálisan szintén sokat kivesz a játékosokból. Nyilván irányítani kellene, az lenne a jó, ha inkább a finnek futkároznának a labda után. Az elején ki kell tapasztalni, és a feltérképezés után biztos tudni fogjuk, hogy a pálya melyik területén tudjuk megtámadni őket, és hol van a gyengébb pontjuk, hogy legyen sanszunk a relatíve kevés energiabefektetéses védekezésre. A játékukat el kell rontani, és a megszerzett labdákból kell kontrázni vagy kombinatívan megoldani. Ahogy én láttam a finneket Győrben, nem lesz tőlük egyszerű labdát szerezni, de persze minden meccs más.
– Hogy tetszett az eddigi két meccsen a Dárdai-csapat?
– A románok ellen hoztuk, amit kellett. Az elején nyilván nyomás alatt voltunk, akkor megúsztuk, utána pedig akár győzelmet is hozhattunk volna. Masszívnak, fegyelmezettnek és szervezettnek tűnt a csapat. A másik mérkőzésen a kellemesebb meglepetést Feröer okozta. Totálisan meglepődtem azon, ahogyan játszottak. Ugyanakkor megoldottuk a kérdést, és ez volt a lényeg. Lehetett látni, hogy Magyarországon azért nincs olyan rengeteg játékos, hogy bárkit be lehessen rakni. Ha valaki NB I-es futballista, attól még nem válogatott. Szerintem ezt Dárdai Pál is hamar fel fogja mérni, ha marad.
– Mennyiben számít másra a magyar és a finn válogatottól a februári, győri meccshez képest?
– Akkor valahogy nekem egy kicsit gyengébbnek tűntünk. Nem tudtunk dominálni, és ez döntő volt. Sem labdabirtoklásban, sem védekezésben nem volt olyan kihegyezett dolog, ami jól nézett ki. Helyzetünk sem nagyon volt, a finnek keltették bennem a jobb csapat benyomását, és ez sohasem jó. Adott esetben ha egy csapat kikap, vagy ikszel, attól még játszhat jól. Természetesen a győzelem, a pontok számítanak, ugyanakkor ha valaki jól játszik, de kikap, akkor nagyobb sansza van legközelebb nyerni, mintha rosszul játszva szenved vereséget. Ha folyamatosan jó teljesítményt nyújt valaki, de nem jön az eredmény, akkor van rá sansz, hogy megforduljon. Ha rendszeresen rosszul játszik egy csapat, akkor nincs esély rá, hogy majd egyszer megfordul. Tavasszal kicsit reménytelennek éreztem a csapatot védekezésben és támadásban is, de mondom még egyszer, minden meccs más. Ez éles mérkőzés is lesz, de akkor a finnek jobban ki voltak hegyezve a meccsre.
– Remélhetőleg most a magyar válogatott is ki lesz hegyezve a sikerre…
– Mentalitásban mindig nagyon nehéz felvenni a versenyt az északiakkal, akik nagyon pozitív gondolkodásúak. Attól, hogy kikapnak, még ugyanolyan emberek maradnak. Őket nem stresszeli a megalázottság érzése, amit végig kell szenvednie egy-egy játékosnak, aki Magyarországon játszik. Az U19-es csapatot például szabályosan ledorongolták, amikor nyáron kikapott a portugáloktól. Ezekben a srácokban ez benne marad. Szétbombázzuk őket, és akkor azt mondjuk, hogy pszichológus kell. Én azt mondom, hogy ne bombázzuk szét, és akkor nem kell járni pszichológushoz. Ez egy véresen komoly játék, de egy játék. Nem szabad emberi méltóságokba belevájni azért, mert egy meccs nem sikerült jól, főleg ilyen fiatal korban. Aki ebben nő fel, és kap három-négy ilyen tockost, az nem biztos, hogy a himnusznál teljesen átszellemülve fog énekelni. Valahol felmerül benne, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Az északiakban ilyen soha nem vetődik fel, azt, hogy győzzön a jobbik, ők úgy is gondolják. Nálunk mindig is lehetett érezni, hogy „jaj a legyőzöttnek”. Északon ezt nem érzik, a svédek nem jutottak ki a világbajnokságra, Zlatan Ibrahimovics mégis ugyanolyan futballista maradt, mint azelőtt. A hatvanhatos vébé után kapott Aranylabdát Albert Flórián. A szilveszteri műsorban Hofi Géza elsütötte valaki azt a poént, hogy három helységet neveztek el Albert Flóriánról: Albertfalvát, Albertirsát és Lábatlant. Ezen röhögtek, hát én nem röhögtem, fel voltam háborodva, hogyan lehet ilyet mondani az egyetlen Aranylabdásunkról. Szerbiában agyonverik azt a humoristát, aki ezt lenyomja, nálunk meg ilyenen röhögnek. Ez is mutatja, hogy az értékeinket hogyan kezeljük. Ezek ilyen kis apró szögek a futballunk koporsójában, ami tele van ilyen szöggel. Rengeteg motivációs és mentális problémánk van nekünk, de a környezet is nagyon sok negatív hatást hoz, ami miatt nincs mindig jó teljesítmény. Továbbra is azt mondom, hogy a legkisebb különbség a pályán van az élfutball és a magyar foci között – mondta Csank János.
