NB I

Szolnoki Roland kényszerből lett első számú jobbhátvéd

A székesfehérváriak remek bajnoki sorozatában komoly szerepe van a védelemnek, benne a középpályáról hátrakerült fiatal védőnek.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Joan Carrillo Milan, a Videoton vezetőedzője minden játékosának megtalálta a megfelelő helyet a csapatban, ezt az eredmények igazolják. A fehérvári szurkolókat a szezon elején aggasztotta a rutinos jobbhátvéd, Álvaro Brachi sérülése, főleg, mert a helyettese korábban épp csak „beugrott” erre a posztra. Mostanra már kevesen aggódnak Szolnoki Roland miatt: a fiatal játékos egyre többet tesz hozzá a csapathoz – mellékesen pedig az immár egészséges Brachi előtt ő az első számú jobbhátvéd Fehérváron.

– Az első néhány forduló nem úgy alakult, hogy ilyen lesz a szezonom, mert a kispadon kezdtem. De aki ismer, tudja, nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja. Sokkal jobb lett volna persze, ha nem sérülés miatt kapom meg a lehetőséget, hiszen az sosem jó, ha valaki megsérül. De végül jól alakult, jelenleg hárman vagyunk erre a posztra – mondta a Rangadó.hu érdeklődésére Szolnoki Roland, aki tisztában van vele, erős a konkurencia, ezért minden meccsen oda kell tennie magát.

– Heffler Tibor már az elmúlt évben bizonyított, a felnőtt válogatott felé is nagy lépést tett, az ő személyében komoly riválist kaptam. Álvaro Brachiról is tudtuk, hogy kiváló játékos, aki már sokat bizonyított a Vidiben. Minden meccsen a maximumot kell nyújtanom, maximális koncentrációval, hiszen nehéz szériáink lesznek még, és ha hibázik valaki a saját posztján, van helyette megfelelő ember. Próbálok odafigyelni és általában a legbiztosabb megoldásokat választani – ismerteti a receptet és elszántságát Szolnoki.

A Vidiben nevelkedő, majd a Puskás Akadémiáról visszakerülő 22 éves játékost nem csak azért kedvelik a fehérvári szurkolók, mert saját nevelés – benne megvan a szükséges alázat, amivel egy nem túl látványos szerepben is odaadással dolgozik. És ennek köszönhetően folyamatosan pótolja lemaradását, merthogy némileg hátrányból indult a védők között:

– Tudni kell, hogy én körülbelül három éve játszom hátvédet, előtte mindig védekező középpályás voltam. Paulo Sousánál kerültem hátra, mert azt mondta, a középpályán olyan játékosok vannak, akik előrébb tartanak nálam. Úgy gondolom, köszönettel tartozom neki, hogy megadta az esélyt. És azoknak az edzőimnek is, akiknél bizalmat kaptam – meséli az első komoly lépésekről Szolnoki.

Jelenlegi edzője is bízott benne, azok után is, hogy a tavalyi éve nem volt az igazi. Lehet, hogy kényszerből lett jobbhátvéd, de a spanyol tréner megtalálta a helyét a szerkezetben – a Videotonban a támadások segítésében is folyamatosan részt kell vennie. Szolnoki egyre bátrabban és kezdeményezőbben lép fel az ellenfél tizenhatosa elé, már nem hiányoznak az elfutások és jó beadások a repertoárjából, miközben persze továbbra is ügyel a biztonságra.

– Joan Carrillónál szerintem nagyon jó kezekben vagyunk, számít rám, de ehhez hétről hétre koncentráltan kell játszanom. Év elején elmondta őszintén, hogy a tavalyi szezonom nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna, össze kell szednem magam. Igyekszem megfogadni, amiket mond, mert remek szakembernek tartom, akinél tovább épülhetek játékosként – mondta végezetül Szolnoki Roland, aki az őszi tizenhárom bajnoki fordulóból tizenegyszer játszott. Mindig a kezdőcsapatban, és majdnem minden meccsen végig a pályán volt. Bevált a posztváltás: neki és a csapatnak is.

Olvasói sztorik