Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A korábbi újpesti kedvenc, jelenleg a PMFC vezetőedzője, Véber György jól tippelt, amikor a román-magyar előtt Dárdai Pál szövetségi kapitány németes mentalitására apellálva döntetlent várt. A szakember azt is jelezte, a magyar futball ettől még nem lesz jobb. A mecsekiek trénere a bukaresti összecsapásról és a pécsi csapatról is beszélt a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában.
– Mi a benyomása a bukaresti meccsről, miben lehet bizakodni?
– Abban lehet bizakodni, hogy váltás történt a kapitányi poszton és a stábban – kezdte Véber György. – Én azt mondtam, ha már történt váltás, akkor látszódjon is valami változás. Az első félidőt nézve kicsit megijedtem, mert valljuk be őszintén, az egy gyenge produkció volt. Ugyanazokat a kishitű, sápadt játékosokat láttam, de valószínűleg itt jött a képbe Dárdai Pál, aki a szünetben ezt meg tudta fordítani. A második játékrészben olyan teljesítményt nyújtott a csapat, ami Bukarestben jó és elfogadható. Döntetlenre tudta menteni a válogatott azt a meccset, amelyet az évek során eddig mindig elvesztett volna. Kettős érzés volt bennem a mérkőzés folyamán, de maradjunk meg a második felénél, ami előrelépés volt. Tény, hogy szervezett volt a csapat, ami ma már elvárható a világon minden csapattól, illetve az alázat. Ott voltak azok a jelek, amelyek Dárdai Pált jellemzik. Szakmailag ő sem tud csodákat tenni három-négy nap alatt, de úgy gondolom, azt a néhány napot maximálisan jól töltötték el Telkiben. Vegyük a pozitív dolgot, Bukarestben a pontszerzés a magyar válogatott számára jelen pillanatban bravúr volt.
– Kiket emelne ki, mint a szombati selejtező kulcsszereplőit?
– Ezen a mérkőzésen a védelem közepét, és Király Gábort is ideveszem. Juhász Rolanddal higgadtak voltak nagyon, és ez volt a döntő ezen a meccsen. Még talán picit több is lehetett volna ebben a mérkőzésben a román csapat játékát látva. Az első félidőben sem volt olyan hihetetlen nyomás, a mérkőzés elmaradt attól a színvonaltól, amit a beharangozók alapján vártunk. Ehhez kellett a magyar válogatott, és az is, hogy a román csapat nem a Hagi-féle nemzedék, vagy mondjuk az elmúlt öt év csapata. Jól játszott tehát Király és Juhász, valamint Korcsmárt is megemlítem. Gera Zoltán nem játszott olyan látványosan, de nagyon hasznos volt, és számomra új oldaláról mutatkozott be, hiszen kicsit visszavontabban szerepelt. Az előrejáték volt az első félidőben gyámoltalan, aztán ott is történt javulás. Nem helyeztük óriási nyomás alá a románokat, de Nikolics lábában akár a győztes gól is ott lehetett volna. Azt gondolom, hogy indulásnak ez egy jó teljesítmény volt a kapitány részéről.
– Dzsudzsák Balázs nyilatkozta, hogy Nyilasi Tibor azt tanácsolta, ne két lépésről fusson neki a szabadrúgásoknak, hanem távolabbról…
– Ez a régi iskola. Ezt hiányolják ma az utánpótlásképzésben sokan. Régi nagy játékosok – nem mindenki alkalmas rá – akár ilyen egyéni képző szituációban is ott lehetnek, mert egy-egy dolgot hihetetlenül jól látnak. Ilyen dolgokban nagyon nagy segítség lehet egy régi játékos, akár a klubokban is. Hosszú évtizedek után most hallom, hogy Újpesten Tóth András és Zámbó Sándor kisgyerekek mellett tevékenykedik. Óriási dolog, mert ők nem végeztek el semmilyen edzői iskolát, de egy lábtartásra, egy szituáció megoldására felhívhatják a figyelmet, és óriási dolgokra lehetnek képesek. Örömmel hallom, hogy ilyen történt, mert egy klasszis játékosnak tudott újat mondani egy korábbi klasszis.
– Ha a mostanit, és egy évvel, vagy akár csak egy hónappal ezelőtti válogatottat összehasonlítjuk, akkor láthatjuk, hogy egy edzőn akár harminc százalék is múlhat…
– Pintér Attila hibája talán az volt, hogy rengeteg játékossal próbálkozott, nagyon sokan mentek Telkibe az összetartásokra, aztán nem ugyanazok játszottak például az északírek ellen. Dárdai Pál erre a három meccsre, plusz egy barátságos mérkőzésre szerződött, és feltételezem, íugyanezzel a kerettel fog nekivágni a következő összetartásnak, tehát állandóság lesz. Egy válogatottnál is megoszlik ez, Baróti Lajos bácsi például esküdött arra, hogy egy huszonötös keretből alig lehetett kirobbantani valakit, és bekerülni is szinte lehetetlen volt. Vannak, akik azt mondják, hogy azért válogatott, hogy a mindenkori legjobb formában levő játékosok kerüljenek be. Nagyon nehéz ezt eltalálni, de úgy gondolom, hogy Dárdai inkább az állandóság mellett áll. Van egy kerete most, amibe nyilván majd be lehet kerülni, de a mag maradni fog, és a rutinos, sok csatát megélt játékosokra támaszkodik elsősorban. A következő mérkőzéseken más feladatokat kell véghezvinni, mert ott támadni kell. A két következő selejtezőn mindenféleképpen a hat pont lesz a cél, és azért az egy másfajta stílusú játékot igényel, tehát egy újabb megmérettetés a kapitánynak és a csapatnak is.
– A románok ellen a legfőbb feladat a jó védekezés és a nyomás kibírása volt, de most már Feröer ellen egyértelmű győzelmi kényszer van…
– Igen, de már ez sem olyan egyszerű. Tudomásul kell venni, hogy kiegyenlítődött a világfutball. Vannak topcsapatok, akik simán lehozzák az ilyen mérkőzéseket, de ez európai középmezőny már megszenved akár Feröeren, Lichtensteinben vagy San Marinóban is. Nagyon észnél kell lenni, de ettől függetlenül nincs mese, ezt a mérkőzést meg kell nyerni, mert egy botlásunk már volt. Az északírek elleni vereség nem volt kalkulálva, és még egy ilyen botlás végzetes lehet.
– Jó hozzáállásnak tartja a kapitány részéről azt is, hogy a harmadik helyre érhet oda ez a csapat?
– A realitás talaján mozog, ez a német mentalitás része. Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkozni, hogy vagy megnyerjük a csoportot, vagy pedig sanszunk nincs. Nagyon jó a közhangulatnak, hogy döntetlent játszottunk Bukarestben, de ettől még nem lesz nyolc parádés mérkőzés hétvégén az NB I-ben. Bár lenne, de ettől még nem fog a futball Magyarországon elindulni felfelé. Arra nagyon jó volt, hogy az Európa-bajnoki selejtezőkön életben maradtunk.
– A saját csapatából az eddigi ősz alapján kit ajánlana Dárdai Pálnak?
– Őszinte leszek és kritikus, senki nem nyújtott tartósan olyan teljesítményt, hogy én válogatott játékosnak ajánljam. Vannak olyan képességű labdarúgók a keretben, akik ha a képességeik nyolcvan százalékát tartósan kiviszik a pályára, akkor majd oda fognak kerülni. Vannak tehetséges játékosaink, de ehhez ezt kell nyújtani, jelen pillanatban még ingadozó a teljesítmény.
– Legutóbb nagyon dühös volt a játékosaira a Videoton elleni meccsen…
– Ez egy borzasztó dolog, mert utólag nyilván szégyelli magát az ember, amikor látja. Ott nem is vettem észre, hogy valami történt volna. Én ilyen vagyok, nyilván valami hangtompítókat be fogunk szerelni, de tisztáztuk a szituációkat. A játékosom is valószínűleg így reagált volna, ha látja azt, ami miatt én így kifakadtam. Egyébként nem volt olyan vészes szerintem. A Videoton ellen sem úgy küldtem ki a játékosokat, hogy ki lehet kapni. Szerettük volna legalább egy döntetlennel megállítani a Vidi remek szériáját. A hazai pálya egyelőre nekünk még nem hazai pálya. Azért voltam ideges a meccsen, mert amit az előbb felsoroltunk a válogatott kapcsán, hasonlót láttam. Az első félidőt falfehéren, gyáván játszotta a csapat, majd amikor hátrányba került, akkor mintha varázsütésre egy köpeny lekerült volna rólunk, és a második félidőben jól futballoztunk, de a foci már csak olyan, hogy nem tudtuk egalizálni a helyzetet. Ez már többször előfordult az ősszel, és ezért állunk ilyen rosszul a tabellán. Több van ebben a csapatban, néha többet is mutat, de eredményességben még nem jön ki. Ezen dolgozunk.
– Mi rejlik a pécsi csapatban? Milyen helyezéssel lenne elégedett az év végén?
– Ami nagyon ritka, hogy saját nevelésű, Pécshez kötődő fiatal játékosból van öt-hat keretben, és a csapat az NB I legfiatalabb átlagéletkorú társasága. Van benne játékosság, ami a legfontosabb. Ez egy nyugodt csapat, és a nyugalmi zónájukból szeretném kizökkenteni a játékosokat. Jól reagálnak nehéz szituációkra is, viszont még nem értük el azt, hogy teljesen összecsiszolódjunk, mert bizonyos dolgokban nem ezt a nyugodtságot szeretném látni. Lehet, hogy most rosszul fejeztem ki magam, mert az idegenbeli meccseink, és a rosszabb rajt utáni kiegyenesedésünk annak tudható be, hogy nem pánikoltak a játékosok. Tisztában vannak a saját képességeikkel, és ezt a hetvenöt-nyolcvan százalékot szajkózom az öltözőben is, hogy a saját tudásuk nyolcvan százalékát kivinni a pályára elég ahhoz, hogy a céljainkat elérjük. Az én olvasatomban ez az, hogy a négy-öt kiemelkedő tudású magyar csapat mögé odaérjünk. A játékunk hellyel-közzel már idézi ezeket a vonásokat, de hosszútávon még nem, ezért sok pontot hullajtottunk, elsősorban hazai pályán – mondta Véber György.
