Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Tíz éve történt, hogy a Ferencváros bejutott az UEFA Kupa csoportkörébe. Annak a csapatnak oszlopos tagja volt Rósa Dénes, aki a válogatottban is szerepelt, majd megfordult Angliában és Skóciában, de a közelmúltban végleg lezárta játékos-pályafutását. A DigiSport televízió csütörtök reggeli adásában elmondta, hogy manapság több klubnál is kikérik a véleményét, de a Fradi meccseire már csak fizető nézőként jár.
– Pályára lépett egyáltalán, amióta végleg abbahagyta a játékot?
– Barátok közt, teremben igen, de az is elég ritkán fordul elő. Ha lehet, kicsit távol tartom magamat játékosként a pályától – kezdte Rósa Dénes.
– Én nem hiányzik, pláne most, hogy az önnél majdnem egy évvel idősebb Francesco Totti a BL-ben betalált?
– Neki jól megy még most is, nálam elérkezett az az idő, amikor már nem nagyon akartam a saját magam, illetve a nézők idegeit húzni, ezért kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy felhagyok az aktív játékkal. Viszont a pálya mellett ott vagyok, és nagyon érdekes megkeresések vannak, amelyeknek eleget teszek, kisebb vagy közepes szinten.
– Például?
– A háttérben meghúzódva kérnek tanácsot, illetve a kerettel kapcsolatos áttekintést, hogy mit változtassanak a játékosmozgásokkal kapcsolatban. Ilyen típusú kérdésekkel szoktak megkeresni.
– Tehát nem távolodik el a futballtól?
– Nem, nem szeretnék. Gyakorlatilag ez volt az életem, erre tettem fel mindent. Bár az elmúlt három évben, mióta abbahagytam, nagy fejlődésen mentem keresztül a civil életben is, és ott is próbálom úgy megállni a helyemet, ahogy a labdarúgásban is.
– Tehát a két lábon állás lesz a megoldás?
– Hosszútávon azt tervezem, hogy a civil pályámat úgy beállítom, hogy az egzisztenciális kérdések ne vetődjenek fel a labdarúgás terén, mert az első- és a másodosztályban stabilak a csapatok, de ha esetleg lejjebb kerül az ember, akkor ne az legyen, hogy a pénz dominál.
– Mint Mátyus János az NB I-ben: ha nem tetszik, akkor az ember föláll…
– Igen! Bár a mai napig nem tudom, mi történt vele, de megtette azt a lépést, hogy önerőből elhagyta a hajót…
– Fradi-meccsre jár?
– Igen, idén megvásároltam az első bérletemet. Nem nagyon voltam olyan mérkőzésen, amiért fizettem, de most megtettem, és egy nagyobb baráti társasággal minden mérkőzésen ott vagyunk, és szurkolunk a csapatnak. Látom a csapatban a potenciált, hogy el tudja érni ugyanazt a sikert, amit mi. Úgy látom, elindult egy folyamat. Nagyon nehéz állandóan új csapatot építve, játékosokat beépítve azonnal eredményt elérni, de úgy látom, jó kezekben van a csapat a vezetőséget és a szakmát tekintve is.
– A mostani Fradiban kik azok, akikben nagy potenciált lát?
– Számomra vannak örök tehetségek. Nem nagyon szeretnék egy-egy embert kiemelni, de természetesen Gera Zoltán vagy Böde Dániel mellett nem mehetek el. Úgy gondolom, a csapat egységében van a siker kulcsa, és nem egy-egy játékostól kell várni a csodát, hogy ő majd eldönt egy-egy mérkőzést. Ha a csapat együtt jól tud működni, akkor bármit elérhetnek.
