Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Videoton és a Bp. Honvéd egykori kiváló kapusa, Disztl Péter védte a magyar válogatott hálóját 1988 októberében, az első magyar-északír mérkőzésen, világbajnoki selejtezőn, valamint ennek a visszavágóján, 1989 szeptemberében, idegenben is. Közös vonás a két nemzeti futballjában, hogy mindkét csapat ott volt az 1986-os mexikói világbajnokságon, de azóta egyetlen világversenyre sem jutott ki.
A vasárnapi Európa-bajnoki selejtező előtt a Puskás Akadémia FC kapusedzőjeként dolgozó egykori klasszis a Rangadó.hu érdeklődésére felidézte a budapesti és a belfasti találkozót, amelyekre manapság is jól emlékszik.
– Még ma is itt van előttem mindkét meccs. Bizonyos szempontból nagyon jó volt mindkettő, hiszen nyertünk – mondta Disztl Péter. – Az első találkozót Vincze Pilu gólja döntötte el a hajrában. Idegenben Bognár Gyuri hatalmas gólt rúgott, a másik találat pedig örökre emlékezetes marad számomra, hiszen én adtam a gólpasszt. Bárhol játszottam, a gyors csatárokkal mindig meg volt beszélve, ha látják, hogy a kezemben van a labda, azonnal induljanak, és a labda majd vagy jön, vagy nem. Kovács Kálmánnal ezt a Honvédban is gyakoroltuk. Ezúttal jött a labda, bevitte és gól lett belőle.
Az egykori UEFA Kupa-ezüstérmes játékos magabiztos magyar sikert nem merne jósolni a vasárnapi Európa-bajnoki selejtezőre, de nagyon bízik a győzelemben.
– Ha a szigetország válogatottjait nézzük, akkor Anglia a legerősebb – bár belenézegettem a szerdai meccsükbe, és számomra nem voltak meggyőzőek. Utána jönnek a skótok és az írek, majd az északírek és Wales. Tehát mondhatjuk, hogy a brit futball válogatottjainak alsó rétegébe tartozik. Volt, amikor jók voltak, világbajnokságon is szerepeltek, de ez nem az a csapat. Nagyon remélem, hogy a mieinknek sikerül nyerniük ellenük. Magabiztos sikert nem mernék jósolni, a lényeg, hogy nyerjünk, hiszen minden sorozat kezdetén a legfontosabb a győzelem, az teljesen mindegy, hogyan érjük el. Nagyon szurkolok a srácoknak – mondta végül Disztl Péter.
Hajszán: „Ma már Angliában is játsszák a futballt”
A Rangadó.hu állandó szakértője, Hajszán Gyula, a Rába ETO egykori válogatott játékosa úgyszintén pályára lépett mindkét találkozón az északírek ellen a nyolcvanas évek végén, de mi az elsőről, az 1988-ban rendezett világbajnoki selejtezőről kérdeztük.
– Szenvedős meccs volt, mert elég sáros, mély talajon játszottunk. Egykapuztunk, de sok helyzetet kihagytunk, nem tudtunk gólt lőni. Úgy emlékszem, nekem jól ment a játék. Ha berúgjuk a helyzeteinket, lehetett volna nagyobb is a különbség – kezdte Hajszán Gyula. – Náluk már annak idején is nagyon sok játékos volt az angol első- és másodosztályból, kevés válogatottjuk volt a saját hazájukból. Akkoriban még az ívelgetős foci volt a divat, a mezőnyben pedig keményen becsúsztak a nagydarab játékosaik. Nekünk előnyünk volt abból, hogy a súlypontunk lejjebb volt, a csúszós talajnál ez fontos, nekik viszont az időjárás kedvezett, hiszen ott állandóan esik az eső. Csúsztak-másztak, nem volt ebből problémájuk. Az utolsó passzainkba mindig belenyúltak, vagy ha megcsúszott a labda, mi hibáztunk. Nem volt annyira felépítve a futballjuk, mint most. Manapság már Angliában is játsszák a futballt, ez a találkozó szerintem nehezebb lesz, ráadásul nem tudni, a kapitányunk milyen taktikát alakít ki. Bízom benne, hogy végre kijutunk az Európa-bajnokságra, de ahhoz győzelemmel kell kezdeni. Annak idején ez alapmeccs volt. De ugyanez volt a helyzet az osztrákokkal hosszú éveken keresztül. Nem az volt a kérdés, ki nyer, hanem az, hogy mennyi lesz a gólkülönbség, most pedig örülnénk, ha nyernénk egy meccset, bármelyik korosztályban, tehát a tendencia megfordult.
