Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Puskás Akadémia legyőzésével biztosan bennmarad az NB I-ben az MTK. A kiesés elkerüléséhez a télen nagy neveket igazoltak a fővárosi kék-fehérek, köztük a mostani meccs előtt idegbecsípődéssel megsérülő Torghelle Sándort. A rutinos támadó könyvet készül megjelentetni, hogy elossza a személyével kapcsolatos sztereotípiákat. A rutinos csatár a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a könyvéről és jövőbeni terveiről is.
– Hogy jött a könyv ötlete?
– Már hosszabb ideje említette a párom, hogy jó lenne nekem egy ilyet csinálnom. Én mondtam, hogy egyelőre nem szeretném, esetleg majd a későbbiekben. Aztán felhívott egy jó barátom, aki egy könyvkiadónál dolgozik, hogy lenne-e kedvem hozzá. Még akkor is nagyon gondolkodtam rajta, de végül igent mondtam. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a könyv, és az emberek hogyan fognak rá reagálni. Bízom benne, hogy pozitív lesz a visszhangja – kezdte Torghelle Sándor.
– Szeretné tisztázni a Torghelle Sanyi-jelenséget?
– A cél nem kimondottan az, hogy én megváltoztassam az emberek véleményemét. Nem fogom azt mondani, hogy egy tök jó ember vagyok, de amikor felmegyek a pályára az teljesen különböző dolog. Az biztos, hogy két Torghelle Sanyiról fog szólni a könyv, a pályán lévőről, és a pályán kívüliről.
– Sokat poénkodnak önnel az interneten, megosztó személynek tartja magát?
– Két csoportra osztanám ezeket az embereket. Valakik nevetnek, röhögnek rajtam, és folyamatosan cikiznek. Lehet, hogy ez egy jó poén, valaki elkezdte, és akkor most már vigyük végig. Vannak azonban olyanok is, akik abszolút pozitívak és becsülik azt, amit csinálok. Inkább nekik szól a könyv. Olvassák el, és még jobban meg tudnak ismerni.
– Mit emelne ki azon tulajdonságai közül, amit nem annyira ismernek a szurkolók?
– Ez nehéz, olvassák el a könyvet, és abból kiderül, hogy milyen vagyok. Egy dolgot nem igazán tudok kiemelni. Az életben azért kicsit nyugodtabb vagyok, persze nem mindig. Céltudatos vagyok, amit a pályán is mutatok, és ha az életben is eltervezem, hogy valamit megcsinálok, akkor amellett kitartok. Az életben nyugisabb vagyok, és nem keresem a konfliktusokat.
– A tavaszi MTK-ban is sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint korábban…
– Mert jöttek az eredmények. Ha jól megy a játék, és tiszta az ember feje, akkor szerintem nincsen semmi probléma. Szerencsére ezen a tavaszon több sikerélményünk volt, ezáltal megvalósítottuk a célunkat, bennmaradtunk az első osztályban. Télen elmondták a vezetők, hogy ezt kell elérnünk. Szerencsére sikerült is.
– Jó döntés volt az MTK-t választani?
– Abszolút! Én is profitáltam ebből, és az MTK is.
– Azért borotvaélen táncolt a tavasz…
– Jól kezdtünk, de utána sajnos kaptunk pofonokat. Ezekből azonban jól jöttünk ki, mert utána hat meccsből ötöt megnyertünk. Kellettek azok a vereségek, hogy még gyorsabban észbe kapjunk.
– Mennyire elégedett a saját tavaszával? Hány pontot hozott a csapatnak?
– A csapat hozta a pontokat, nem én. Kellettek természetesen a góljaim, de ez egy közös munka volt. Tizenkilenc pontot szereztünk a tavasz folyamán, úgyhogy elégedett lehetek az eddig mutatott teljesítménnyel.
– Hallgattak önre a fiatal társak?
– Úgy gondolom, hogy igen. A korom miatt is, és a karrierem során azért nyújtottam jó teljesítményeket, ezáltal tiszteletet mutattak velem szemben. Beálltak mögém, illetve nem csak mögém, hiszen rajtam kívül még ott van Kanta vagy Vukmir, akik szintén az idősebb generációt képviselik. A fiatalok is jó teljesítményt nyújtottak, és rendben vagyunk.
– Jól van már az idegbecsípődés után?
– Előfordul sajnos az ilyen, elég egy rossz mozdulat. Volt már ezer példa, hogy egy rossz mozdulat után megsérül egy játékos. Király Gábor felugrott a kispadról és elszakadt a vádlija, tehát vannak ilyen érdekes mozdulatok. Készültem a mérkőzésre, lehajoltam, és sajnos ez történt. Bízom benne, hogy minél hamarabb rendbe jövök. Még nem vagyok százszázalékos, de azon vagyok, hogy az legyek. Az a cél, hogy a hátralévő meccseken tudjak játszani.
– Garami-mester mit szólt, amikor megtudta, hogy nem tud pályára küldeni?
– Meglepődött. Elmondta a kezdőcsapatot és a taktikai dolgokat, volt hátra negyven perc a találkozóig, én pedig közöltem, hogy nem tudok menni melegíteni, mert nem a legjobb a lábam. Biztos vagyok benne, hogy nem örült neki, de szerencsére nélkülem is megoldották a fiúk, és be tudtuk húzni a három pontot, ami elég volt a bennmaradáshoz.
– A felcsúti Szekeres fura öngólján azért ön is elmosolyodott…
– Nem kimondottan azon mosolyogtam, hogy a játékos öngólt rúgott. Az előttem álló szertárosunk azt mondta poénosan, hogy Szekeres első góljára tíz évet kellett várni. Ezen mosolyodtam el, de sajnálom, hogy ilyen gólt ért el. A labdarúgásban azonban ez benne van.
– Tudja már, hogy merre tovább? Marad, vagy nem marad?
– Ezt még nem tudom megmondani, hogy merre megyek. Vannak lehetőségeim, el fogom dönteni, majd meglátjuk, hogy mit hoz a nyár.
– Szólnak érvek amellett is, hogy marad az MTK-ban?
– Igen, ha ezt a félévet nézem, akkor egyértelműen pozitív dolgok történtek itt velem. Ezeket én tovább szeretném vinni. Nem akarok most már olyan dolgokba belevágni, ami bizonytalan és a későbbiekben nekem rossz lehet.
– Azon nem gondolkozik, hogy külföldre menjen?
– Nem nagyon gondolkozok abban, hogy én még külföldre akarok menni, de mindenki pénzből él. Ha jön egy olyan lehetőség, amire nem lehet nemet mondani, akkor azért belevágnék. A terveim között azonban nem szerepel az, hogy most kimenjek.
– A távoli jövőben az is lehet, hogy íróként fogja keresni a kenyerét?
– Azért azt nem mondanám. Nagyon várom ezt a könyvet, hogy milyen lesz. Kíváncsi vagyok, hogy az emberek hogyan fognak erre reagálni. Remélem, pozitív lesz, és bízom abban is, hogy picit elfogadnak és megértenek azok az emberek, akik negatívan állnak hozzám.
– A focis részletek, vagy a magánéleti rejtett dolgok miatt várja inkább a könyvet?
– Önéletrajzi könyvről van szó, tehát amit én csináltam, és ami én vagyok, azt le fogom benne írni. Lesznek benne a balhéim is, amikért vállalnom kell, és vállaltam is a felelősséget. Gondolok a kiállításokra, vagy éppen a Lipcsei-ügyre.
