Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Télen igazolt a Haladásból a Ferencvárosba a 22 éves utánpótlás-válogatott tehetség, Ugrai Roland, aki három és fél évre kötelezte el magát új klubjához. A támadó a magyar élvonal legfiatalabb gólszerzőjének mondhatja magát, és a Pápa elleni Ligakupa-meccsen már új csapatában is lőtt két gólt. Ugrai a DigiSport televízió péntek reggeli műsorában mesélt a beilleszkedéséről és jövőbeli terveiről.
– Milyenek az első benyomásai? Jól érzi magát a Fradiban?
– Nagyon pozitívan fogadtak a társak, az edző és a vezetők is. Minden rendben van, jól érzem magam – mesélte Ugrai Roland.
– A csapattársak közül ki segítette a legjobban a beilleszkedését?
– Békéscsabán együtt nevelkedtem Jova Leventével, együtt kezdtünk el focizni. Rajta kívül Dibusz Dénest is ismerem a tavalyi U21-es válogatottból, úgyhogy voltak játékosok, akik segítettek a beilleszkedésbe.
– Kit tart a csapat vezéregyéniségének?
– Az öltözőben természetesen megvan a csapat bohóca, ha szabad így fogalmazni. Julian Jenner a hangulatfelelős, de alapból sem egy csendben ülős társaságról van szó. Mindenki próbál nyitni a társak felé. A pályán is megvannak a vezérek, a Gyömbér Gábor a csapatkapitány, az ő szavára mindenki ad.
– Jobban érzi magát ebben a közegben, mint Szombathelyen?
– Felfújta a sajtó, hogy nem éreztem jól magam a Haladásnál. Semmi gond nem volt Szombathelyen, ott voltam hét évet, kicsit sok volt. Azt szokták mondani, hogy négy év után jót tesz a váltás. Nem jöttem el rossz szájízzel Szombathelyről. Természetesen örülök, hogy van egy új lehetőség. Ezt el kellett fogadni, hiszen a fejlődésem szempontjából ennél jobb csapatot nem választhattam volna. Az infrastruktúra, az edző személye, és a célok mind olyanok, hogy nem mondhattam nemet, és jól érzem magam.
– A Haladásnál azt érezte a hosszú évek alatt, hogy egy kicsit megrekedt?
– Igen, kicsit monoton volt már. Szükségem volt a környezetváltásra, hogy új ingereket kapjak.
– Az sem marasztalta volna ott, hogy Artner Tamás a kezdőben számított volna önre, és ön köré építette volna a csapatot?
– Természetesen ezek jól hangzanak, és valóban így lett volna. Szeretem a kihívásokat, és jött ez a ferencvárosi lehetőség. Tudom, hogy kivel kell megküzdenem a csapatba kerülésért, de azt gondolom, hogy talán többet segít a fejlődés szempontjából, hogy Böde Dániellel kell küzdenem.
– Érdekes kérdés, hogy Böde helyére vagy mellé szeretne bekerülni?
– Ezt nem az én tisztem eldönteni. Az első számú posztom a center. Nyilván ha kettesével rúgnám a gólokat, akkor én kezdenék, de egyelőre ez nem így van. Azt gondolom, hogy Danival jól össze lehetne játszani, jól kijövünk az öltözőben is, és elképzelhető, hogy a pályán is jól működne, ha együtt játszanánk.
– Elég más típusú játékosok Böde Dániellel…
– Dani inkább egy fizikum, aki megtartja a labdákat, én pedig egy gyorsabb, elmozgós játékos vagyok. Ez több szempontból is jobb lehet, több taktikai dolgot tudnánk alkalmazni.
– Az eddig látottak alapján mit mond önnek Thomas Doll?
– Nagyon pozitívan tudok róla beszélni. Sokat segít nekem, és sokat szoktunk beszélgetni. Nagyon sok olyat tud mondani, ami hasznos lehet. Természetesen próbálom megfogadni a tanácsait. Egyelőre ilyen dolgokról beszélgetünk. Próbál segíteni, hogy hol kérjem a labdát, hogy üres területbe kapjam, vagy hogyan álljak be egy védőnek, hogy ne tudja elvenni a labdát. Elmondja, hogy a kapu elé hova érkezzek. Egyszerűsítsem a játékom, hogy ne bonyolódjak bele cselekbe.
– A csapat uralja a meccseket, de a gól hiányzik. Miért?
– Erre sajnos nem tudok mit mondani. Nyilván minden játékos százszázalékosan arra törekszik, hogy megnyerjük az adott meccset, illetve a legtöbbet hozza ki magából. A helyzeteink sem olyan számban vannak, mint korábban, de a komoly lehetőségeink azért megvannak. Sajnos nem tudjuk kihasználni őket. Minden csapat életében van ilyen periódus, és a Fradinál most van ez teljesen kicsúcsosodva. Profi játékosokról beszélünk, nem szabad ezzel foglalkozni. Jön a következő meccs a Pápa ellen, arra kell koncentrálni, hogy ezt megnyerjük.
– Hova érhet oda a csapat?
– Kimondva, kimondatatlanul továbbra is a dobogó a célunk. Szerintem a Ferencváros egy olyan klub, amely nem mondhatja, hogy az ötödik helyre szeretne odaérni. Ezt nem csak mondjuk, hanem így is gondoljuk. Nem vagyunk annyira lemaradva, és a riválisaink is játszanak egymással. Ha lehet ilyet mondani, a mi sorsolásunk talán már egy picit könnyebb lesz. Ha el tudnánk indulni most a Pápa ellen, akkor azt gondolom, oda lehet érni.
– Milyen karrierképe van? Mit képzel el a Fradinál?
– A Ferencvárost nem ugródeszkának tekintem. Az alapján, amit eddig kaptam a klubtól, nem hiszem, hogy van sokkal profibb körülmény. Minden adott, hogy egy szép karriert befussak. Természetesen vannak álmaim, hogy egy komoly bajnokságban a Real Madrid vagy a Bayern München ellen játsszak. Jelen pillanatban azonban ezen még nem gondolkozom. A Fradiból a válogatottságot is el lehet érni, ha olyan teljesítményt nyújtanék, úgyhogy komoly terveim vannak a Ferencvárossal.
– Mi a legfontosabb dolog, amiben még fejlődnie kell?
– Azt gondolom, hogy fizikálisan nagyon nem vagyok rendben. Ez egy adottság is, hogy sose voltam a legnagyobb futók közé sorolva, de nagyon sok pluszmunkát végzek az edzői stábbal, hogy ezen javítani tudjak.
