Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Eredményesen zárta az őszi időszakot az újonc Mezőkövesd az élvonalban, hiszen győzött az MTK és a Győri ETO ellen, illetve döntetlent játszott a Debrecennel. A téli szünetben megerősítették a játékoskeretet, ám a tavaszi rajt pocsékul sikeredett, hiszen az NB I leggyengébb mutatójával rendelkezik a borsodi együttes az eddigi négy forduló alapján. A három vereség és az egy döntetlen, illetve az egy rúgott gól ellenére sem menesztették Véber György vezetőedzőt, aki az M1 Ma reggel című műsorában elmondta: ha csapata ki tudná vinni a pályára a benne rejlő tudást, akkor bárki ellen tudunk nyerhetne.
– Mi történt a csapattal?
– Rosszkor jött a szünet – ha humorizálni szeretnék. Egyébként tényleg, de nagyon nagy baj ez, mert egy hosszú és kemény felkészülés után nagyobb reményekkel vágtunk neki a tavasznak, annál is inkább, mert elég szépen gyarapítottunk a pontjainkat – kezdte Véber György. – Most az a fő cél, hogy elkerüljük a kiesést, és a merészebb terveket egyelőre sutba kell dobni. De még azok sem reménytelenek, hiszen két-három mérkőzés alatt megfordulhat minden. Most már ebben reménykedünk a kollégáimmal, a szakmai stábbal, illetve bízom benne, hogy a játékosaim is, hogy egy rúgott gól, vagy egy győzelem megfordítja ezt az egész rossz szériát, mert négy mérkőzésen egy pontot szereztünk, ami tragikus, és egy gólt rúgtunk. Minden ellenféltől, akivel most játszottunk, elnézést kérek, de ezek voltak azok a mérkőzések, amelyeken reális cél volt, hogy pontokat szerezzünk.
– A Puskás Akadémia elleni meccs után őszintén nyilatkozott, de a játékosok is úgy éreznek, ahogy ön?
– Ez egy nagyon kénes dolog, mert úgy gondolom, vannak olyan törekvések is, hogy összeugrasszanak akár a klubvezetéssel, akár a játékosokkal. Egyet le kell szögezni: a csapat és az edzői stáb kapcsolata érzésem szerint harmonikus. Vállalom, hogy mindig az adott mérkőzésen látottakat értékelem a lefújás után, néha pedig egy globális problémát. Nálunk globális probléma – visszatérve az első négy mérkőzés eredménytelenségére –, hogy minimum tizenöt-húsz kidolgozott helyzetünk volt, ami azt mutatja, hogy ez a csapat tud futballozni. Mert nem úgy vesztettünk, hogy nem voltak lehetőségeink. Aztán csacska hibákból kaptunk egy-egy gólt, amivel veszítettünk. A Puskás ellen négy csacska hiba volt, ezért súlyos vereség lett egy olyan mérkőzésből, ami nem nézett ki annak. Nem kincstári optimizmus a részemről, hogy állandóan elmondom, hogy ez a csapat jóval többre képes annál, minthogy a kiesés ellen harcoljon. Nyilván nem a bajnoki címről beszélek, hanem a nyolcadik-tizedik hely közti szereplésről, ami újoncként, azt gondolom, rendben volna. Ezért ostorozom a játékosaimat, az öltözőben néha még keményebben. De van egy másik oldala is, ami nyilván nem tudódik ki, az pedig a simogatás, abból is kapnak sokat. Meg abból is, hogy azt próbálom sulykolni nekik, amit az imént elmondtam, hogy sokkal többre képesek. Egyetlen oka van, hogy nem tudják kivinni a pályára: mentálisan és karakterben nem olyan erősek, ami ellen mi csak beszéddel tudunk tenni valamit. A minap azon humorizáltam, hogy akkor sem fogok sportpszichológust idehívni, mert ha én nem tudom megoldani, akkor nekem kell elmennem oda. Ezt nekünk kell megoldanunk, mert a csapatban ott van az a tudás, ami a nyolcadik-tizedik helyre predesztinálná a brigádot.
– Hogy jöhet ez ki a jó formában lévő Honvéd ellen?
– Ősszel egy győztes mérkőzés után, de a Honvéd részéről pedig egy sikerszéria után érkeztünk a Bozsik-stadionba, és szenzációsan jó futballal kettő-nullra nyertünk, és nagyon jól néztünk ki. Ha másban nem, ebben bízhatunk, hogy esetleg megint megtörjük a Honvéd jó szériáját, de nem ebben bízunk, hanem az elvégzett munkában. Ha a csapat ki tudná vinni a pályára a benne rejlő tudást, önbizalommal telve, egyenes gerinccel, karakteres játékkal, és nem ilyen hibákkal, amiket elkövetünk, akkor bárki ellen tudunk nyerni, lásd az utolsó három őszi fordulót.
