Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Idén lesz 35 éves, eddig azonban csak két klubnál védett Balajcza Szabolcs. Az Újpest kapujából 2006 óta csak akkor hiányzott, ha sérült volt, és ősszel is minden meccsen játszott. Csapatkapitány volt, ám őt is elérte a klubnál zajló kiseprűzés, és a tavasz eddigi meccsein már nem ő védett. Balajcza szerződése a nyáron lejár; a DigiSport kedd reggeli műsorában mesélt sorsa bizonytalanságáról.
– Ön érti, hogy mi történik Újpesten? Hogy lehetne leírni, ami a klubnál zajlik?
– Ez a folyamat decemberben kezdődött, a bajnokság végén a tulajdonos felhívott magához egy félórás beszélgetésre, és közölte velem, hogy nem férek bele abba a koncepcióba, ami az Újpestet fogja jellemezni. Ezen kívül semmit nem mondott. Rosszul esett, de meg szerettem volna várni a január elejét. A vezetőedzővel is szerettem volna beszélni, ő azt mondta, hogy maradjak, mert számít rám. Gondolkodtam a váltáson is, hiszen ha nem férek bele az elképzelésekbe, akkor menni kell – mondta Balajcza Szabolcs.
– Ha a vezetőedző is azt mondta volna, hogy nem fér bele az elképzeléseibe, akkor télen eligazol?
– Igen! Labdarúgó vagyok, nem bohóc. A vezetőedző azt mondta, számít rám, és ezt a félévet még csináljuk együtt, mert nála én vagyok az első számú kapus. Egy héttel később azonban az edzőmeccseken már nem így nézett ki a dolog. Nem közölték velem, hogy nem én fogok védeni, de láttam ezt a folyamatot, és ezért mondtam, hogy nem vagyok ostoba és vak sem.
– Az ősszel látott már erre a folyamatra utaló jeleket?
– Ez a másik furcsaság, hogy novemberben még a Ligakupa-meccsen is én védtem. Az összes bajnokin én álltam a kapuban, úgyhogy egyik napról a másikra történt az, hogy nem férek bele a koncepcióba.
– Mit gondol, Marko Dmitrovics jobb kapus önnél?
– Ezt nem nekem kell megmondanom, döntse el mindenki. Én jóban vagyok vele, mint emberrel, és segítem is a munkáját. Saját magamat köpném szembe, ha nem így tennék, és én is úgy dolgozom, mintha én védenék hétvégén. Sérülés, eltiltás, bármi közbejöhet, és arra is gondolnom kell, hogy lehet, nyáron mennem kell. Ez valószínűleg így is lesz, és nem akarok leeresztett állapotban távozni.
– Akkor ezt a tavaszt amolyan szomorú profiként csinálja végig?
– Profi módon végig fogom csinálni. Dolgozom, és szerintem a társak és az edző sem látja rajtam, hogy meg lennék sértődve. Nem is vagyok megsértődve, csak rosszul esett ez az egész.
– Ön szerint miért történik ez Újpesten? Úgy tűnik, hogy aki lila érfestésen átesett, azokat nem kedvelik annyira…
– Nem tudom, miért történik ez. Magyarázhatnánk ezt életkorral is, hogy én harmincöt éves vagyok, bár szerintem egy kapusnál ez nem kor. Kabát Péter az Újpest újkori történetének egyik legendája az én szememben, de őt is elküldik. Vermes Krisztián huszonnyolc éves, nem nevezhető öregnek. Van még olyan magyar játékos, akinek nem jött elő a neve, de neki is lejár a szerződése nyáron, és vele sem hosszabbítanak. Úgy tűnik, a külföldi vonalat erőltetik. Nem akarok ebbe jobban belemenni. Ez a tulajdonos döntése, ő kezeli a pénzt.
– Több mint félmilliárdos tartozása van az Újpest Football Club Kft-nek, amit megpróbálnak az MLSZ új licenckérelmével elsikálni. Éreznek valamit a klubnál kialakult helyzetből?
– Mi megkapunk minden járandóságot, és nem látunk ebből semmi negatívumot. Nem is akarunk ebbe belefolyni, mert amikor tulajdonosváltás volt, akkor sokan kérdezősködtek tőlünk. Ezektől távol tartjuk magunkat. Nagyon sajnálnám, ha ezt a tradicionális klubot így tennék tönkre, hogy a megszűnés határára sodorják. Bízom benne, hogy ennek is lesz megoldása.
– Az öltözőben milyen a hangulat? Milyen a kommunikáció nyelve?
– Többnemzetiségű az öltöző, és általában az angol a közös nyelv. Lehet azt mondani, hogy mi magyarok vagyunk kisebbségben, rengeteg délszláv és belga-francia játékos van nálunk. Azt gondolom, egyre jobban összetartó a csapat, de nagyon nehéz, mert valaki fél évig van itt, valaki három hónapig, és megy tovább. Szerintem így nem lehet kialakítani normális csapatot.
– Hogy látja, a belga tulajdonos nem a tradícióknak megfelelő, bajnoki címért küzdő csapatot képzel el hosszútávon, hanem utánpótlásbázisként tekint a klubra, ahonnan minél gyorsabban továbbadja a régióból érkező külföldieket?
– A tulajdonos két és fél éve van itt. Úgy tűnik, igen, ez lesz a tendencia, és ebbe mi nem férünk bele. Véleményem szerint nagyon errefelé tendál az ő ittléte.
– Mit vár a tavasztól?
– Állunk még a kupában, és az egy kiugrási esély lehet, de azért a Pécset sokan lesajnálták a télen, és nem úgy néz ki, hogy összeestek volna, hanem inkább új erőre kaptak. Szerdán utazunk oda, bízom benne, hogy egy kicsit jobban odafigyelünk és tovább tudunk jutni. A bajnokságban vérmes reményeink nem lehetnek. A középmezőny közepére, vagy talán az elejére még odaérhetünk. Ha azonban valamit akarunk, akkor a Magyar Kupában kell virítanunk.
– Mi lesz önnel a nyáron, megkeresi élete harmadik klubját?
– Szerintem nem nyáron keresem meg, hanem még a tavasz folyamán. Valószínűleg ebből váltás lesz, de nagyon sajnálom, mert szerettem itt lenni, és kötődöm a klubhoz, hiszen ez a nyolcadik évem. Nehéz lesz, de úgy érzem, muszáj lesz váltani, úgyhogy meg kell keresnem a harmadik klubomat.
– Lehet, hogy a harmadik az első lesz, és visszatér Kaposvárra?
– Sokszor beszéltem már Illés Jánossal, nem csak a télen, hanem korábban is tartottuk a kapcsolatot. Ő mindig mondta, hogy bármikor hazamehetek, ha akarok. Sok összetevője van ezeknek a dolgoknak, hiszen családom van, a gyerekek itt vannak Budapesten. Pár kört kell még futni, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
