NB I

„Megelőzhetjük akár az Újpestet is”

Vermes Krisztián szerint egyáltalán nincs minden rendben előző klubjánál, ahol széthúzások is előfordulnak.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Újpesten nem tartottak igényt a korábbi válogatott védőre, a csapatkapitány Vermes Krisztiánra. A 28 éves játékost sérülés is hátráltatta az ősszel, és mindössze egyetlen percet játszott az új szerb vezetőedzőnél. Az egészségesnek nyilvánított védő Véber György hívására végül Mezőkövesdre igazolt. Vermes Krisztián a DigiSport televízió csütörtök reggeli műsorában beszélt a kálváriájáról, a jövőbeli terveiről.

– Az eredeti tervei között az szerepelt, hogy öt-hat év múlva csapatkapitányként az Újpestből vonuljon vissza?
– A szívem természetesen Újpestre húz, hiszen tizenhárom éven keresztül ott futballoztam. Nagy utat jártam be, volt még másfél év a szerződésemből, de sajnos így alakult az életem – kezdte Vermes Krisztián.

– A sérülés és a műtét után már teljesen egészséges?
– Így van! Azt azért el kell mondanom, hogy ez nem ugyanaz a sérülés, ami előtte is volt. A szezon közben volt egy olyan eset, amikor leszakadt a porc a térdemben. Ezt az elején nem tudták megállapítani, és így játszottam. Húztam fájdalommal, ameddig tudtam, aztán a végén kiderült, hogy valójában mi a helyzet. Úgy döntöttem, hogy decemberben muszáj megcsináltatnom, különben nem tudok száz százalékot nyújtani.

– Volt ennek köze ahhoz, hogy meg akartak szabadulni öntől Újpesten?
– Ezt nem tudom, a tulajdonos inkább szakmai okokról beszélt, amivel én nem értettem egyet. Már súroltunk egy olyan határt, ami egy kicsit felbosszantott, de erről nem szeretnék beszélni. Nem egyformán láttuk szakmailag a jövőt a tulajdonossal.

– Mikor kezdett zavaróvá válni, hogy kezd meghűlni a levegő, és a saját nevelésű társak is fogynak?
– Úgy érzem, amióta az új tulajdonos itt van, azóta benne volt ez a levegőben. Sajnálom, hogy ez történik most Újpesten, hiszen tényleg furcsa dolgokról van szó. Ez az Újpest már nem az az Újpest, ami volt régen. Ezt nagyon sajnálom, mert régen olyan Újpestben játszhattam, amelytől tartottak az ellenfelek. Most egy kicsit össze van verbuválva a brigád, és úgy gondolom, ez nem tesz jót a játékosoknak és a szurkolóknak sem. Nagyon remélem, hogy ez majd alakul valahogy.

– Milyen indokkal történt meg végül az elválás, és miért húzták az időt?

– Meg van kötve a kezem, úgyhogy erről csak annyit mondanék, hogy közös megegyezéssel sikerült szerződést bontani. Előtte rögös volt az út, sziklákkal volt övezve, és az az igazság, hogy tizenhárom év után nem erre számítottam. Ezt a fél vagy másfél évet még odaadhatták volna nekem a bizonyításra, hiszen önhibámon kívül nem tudtam száz százalékot nyújtani, ha egyáltalán ezzel volt a probléma. Minden mérkőzésen maximálisan odatettem magam, és mindig segítettem a csapaton, ezért nem értettem ezt az egészet.

– A Mezőkövesdet elsősorban Véber György miatt választotta?
– Természetesen az is közre játszott a döntésemben, hogy ismerem Véber Györgyöt és Szlezák Zoltánt. Velük már dolgoztam együtt, és jó néhány volt újpesti is játszik a csapatban. Azonban nem csak emiatt döntöttem a Mezőkövesd mellett. A szerződés aláírása előtt elutaztam Mezőkövesdre, és kellemesen csalódtam. Úgy érzem, jó helyre kerültem, minden adott ahhoz, hogy a bajnokságban egy kellően jó helyezést érjünk el.

– Akkor egyáltalán nem került gyengébb csapathoz?
– Jelen pillanatban úgy érzem, hogy egyáltalán nem kerültem gyengébb csapathoz. Azt gondolom, hogy a mostani Újpesthez képest jobb a Mezőkövesd, hiszen olyan csapategység van, amivel már rég találkoztam. Sok mindenen keresztül mentem Újpesten, nehéz volt szót érteni a játékosokkal, és voltak széthúzások is. Mondhattuk a médiának, hogy minden rendben van, és teljes mindegy, hány nyelvű a gárda, de azt elmondhatom, hogy ez egyáltalán nem így volt. Mezőkövesden pedig minden adott ahhoz, hogy olyan csapattá érjünk, amely felnőhet egy komoly NB I-es szinthez. Első lépésnek nem rossz mutatvány, hogy legyőztük szerdán a Diósgyőrt a Ligakupában.

– Lehet a Mezőkövesdből egy meglepetés-középcsapat az NB I-ben?
– Nem szeretek jósolgatni, inkább azt mondom, hogy a bizalmamat a csapatba fektetem, és remélem, hogy megelőzhetjük akár az Újpestet is.

– Hogy ment a játék a DVTK ellen?
– Nagyon nehéz talajon játszottunk, és két olyan csatár volt az ellenfélben, akikkel azért kellett birkózni. Nem volt könnyű feladatunk hátul, de úgy gondolom, egész jól megoldottuk. Első mérkőzésnek ez teljesen rendben volt.

– Bizonyára a védelem stabilizálása lesz a feladata. Mekkora munka vár ebben önökre?
– Természetesen még csiszolódnunk kell egymáshoz, de olyan társakat kaptam magam mellé, akik ebben teljesen partnerek. Maximálisan együtt tudunk működni. Úgy érzem, nem kell sok mérkőzés ahhoz, hogy összerázódjunk.

– Doppingolja, hogy jó teljesítmény esetén elég nyitottnak tűnik a válogatottság?
– Mindenkinek megtiszteltetés, ha válogatott lehet. Én sem mondtam még le erről, de most előbb a klubcsapatomban kell megmutatnom, hogy valójában mit is tudok, és utána jöhet, aminek jönnie kell.

– Milyen esélyei vannak a válogatottnak a selejtezőcsoportban?
– Úgy gondolom, hogy a dac dolgozik a srácokban. Azt hiszem, meg szeretnék mutatni, hogy mire képesek. Szurkolok nekik, hiszen több van bennük, mint amit eddig mutattak. Nagyon remélem, hogy megmutatják mindenkinek azt, ami bennük rejlik.

– Mennyire tervez hosszú távon a Mezőkövesddel?
– Azt kell tudni, hogy két és fél éves szerződést írtam alá, tehát ez nem olyan kevés idő. Természetesen én azért hosszabb távra is tervezek. Ha ilyen ütemben fejlődik az infrastruktúra, és meg tudják tartani a játékosokat, akkor ez a csapat hosszú ideig az NB I-ben maradhat. Ha így együtt marad minden, akkor olyan helyezést is elérhet, amire senki nem mondhatná, hogy rossz teljesítmény. Nem célom, hogy évente csapatot váltsak. A játékosnak a legjobb a kiegyensúlyozottság, és az, hogy olyan helyen legyen, ahol jól érzi magát. Én most érzem, és csak annyit mondhatok, hogy szép két és fél év vár rám – mondta végül Vermes Krisztián.

Olvasói sztorik