NB I

„A bronzérem is összejöhet”

A szombathelyi Predrag Bosnjak már várja a magyar válogatott finnek elleni mérkőzését.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Haladás csapata a közelmúltban Törökországban edzőtáborozott. A szombathelyi klub négy játékost is adott a magyar válogatott bő keretének Radó András, Guzmics Richárd, Devecseri Szilárd és Predrag Bosnjak személyében. Artner Tamás tanítványai így két helyről is megkapták a terhelést az NB I tavaszi szezonjának kezdete előtt.

A Rangadó.hu megkeresésére a Haladás védője, Predrag Bosnjak úgy vélekedett, hogy az edzőmérkőzéseken nincs jelentősége az eredményeknek, de azt is elárulta, ha nem kerül be a magyar válogatott Finnország ellen pályára lépő keretébe, akkor is úgy fog szorítani a csapatért, mint ha a pályán küzdene.

– Kemény volt a Haladás edzőtábora Antalyában?
– Nagyon rendben volt az egész – kezdte Predrag Bosnjak. – Kifogástalan körülmények között készülhettünk. Gyönyörű pályákon edzettünk, nagyszerű volt az idő, esténként az egész brigád együtt volt, úgyhogy ez csapatépítés szempontjából sem utolsó. Csak pozitívan tudok beszélni a kint töltött időről.

– A Haladás négy edzőmérkőzésen három vereséget és egy döntetlent ért el. Artner Tamás kifejezetten elégedett volt a csapattal, és azt mondta, hogy ilyenkor nem az eredmény számít. Önnek mi a véleménye a lejátszott meccsekről?
– Ilyen időszakban valóban csak az elvégzett munka a lényeg. Az utóbbi tíz napban kaptuk szerintem a legnagyobb terhelést, mert napi két edzésünk volt, mellette több edzőmeccs is szerepelt a programban. A mester tudja, mikorra kell felpörgetni a társaságot, és csak az a lényeg, hogy a bajnokságban jól szerepeljünk.

– A Haladás Antalyában edzőtáborozott, míg a magyar válogatott Belekben. Ön és három csapattársa is a bő keret tagja volt. Hogyan hangolták össze a kettőt?
– Nem volt nagy manőver. A Haladás edzőtáborába értünk jöttek autóval, és elvittek minket a válogatotthoz, ahol szerdától péntekig edzettünk a nemzeti csapattal, majd jöttünk haza.

– Milyen volt a közös munka a válogatottal?
– Nagyon élveztem. Szerintem hasznosan telt az ott töltött idő. Pintér Attila napi két edzést vezényelt, és rendesen megizzasztott minket. Az is hasznunkra válhat, hogy két helyen is komoly terhelést kaptunk, ráadásul a válogatott teljesen más, mint a Haladás. Másféle elemeket gyakoroltunk és hozzászokhattunk egy újfajta játékstílushoz. A szövetségi kapitány nagy hangsúlyt fektet a taktikára, tolódásra, védekezésre. Ezeken az edzéseket sokat gyakoroltuk az együttmozgást, ami rendkívül fontos.

– A válogatott szövetségi kapitánya harmincöt fős keretet jelölt ki, ami nem kevés. Könnyen lehet dolgozni ekkora kerettel?
– Személyekkel külön-külön valóban nehéz ilyenkor foglalkozni, de sok csapatmegbeszélés volt, és olyankor Pintér Attila mindig elmondta, hogy mit vár el a játékosoktól. Nagyon fontos, hogy csapatként működjünk, hogy együtt lélegezzünk, mert csak így lehetünk sikeresek. Fontos a kemény munka és az, hogy pozitívan álljon mindenki a dolgokhoz. Ha így teszünk, akkor az eredmények is jönni fognak.

– A magyar válogatott Finnországot fogadja majd barátságos mérkőzésen március elején. Pintér Attila utalt rá, hogy a bő keretből kik lehetnek majd ott a mérkőzésen? Csalódott lenne, ha nem kapna meghívót?
– Nem lenne probléma, ha nem kerülnék a keretbe, mert ez mindig a szövetségi kapitány döntése. Pintér Attila senkinek nem mondta el előre, hogy benne lesz-e a keretben, vagy sem. Én mindig szívesen megyek a válogatottba, számomra már együtt edzeni a csapattal is nagy élmény volt. Mindenképpen szurkolni fogok a válogatott sikeréért, akár a pályán, vagy a kispadon, esetleg a lelátón.

– Végül térjünk vissza a Haladáshoz. Tavasszal milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Szombathelyen most nagyon jó társaság jött össze. A csapat együtt van, remek a hangulat, és közel vagyunk a tűzhöz is. Ha ott folytatjuk, ahol ősszel abbahagytuk, akkor szerintem a harmadik hely is benne van a pakliba – mondta végül Predrag Bosnjak.

Olvasói sztorik