Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nagy port kavartak a hétvégi Haladás–Pécs mérkőzés játékvezetői ítéletei, főleg a szombathelyieknek nem tetszettek Erdős József döntései. A vasiak szerint alaposan belenyúlt a meccsbe. A hazaiak fiatal játékosa, Radó András zsinórban harmadik meccsén kapott sárga lapot színészkedésért – de ez korábban már számos alkalommal előfordult vele –, és Németh Márió is a játékvezető megtévesztéséért, műesésért kapta a második sárgáját a kiállítása előtt.
A Sport TV vasárnap esti műsorában elemezték a szituációkat, de továbbra sem tudjuk eldönteni, helyes ítéletek születtek-e, ezért a Rangadó.hu megkérdezte az egykori játékvezetőt, Bede Ferencet, aki szerint kollégája jó döntéseket hozott.
– Az első kérdéses szituáció Radó András nevéhez fűződik. Az a helyzet, hogy a tévén keresztül sem lehetett egyértelműen megállapítani, volt-e kontaktus olyan értelemben, hogy a védő elsodorta-e a vádlijánál a játékost – kezdte Bede Ferenc. – Ez egy kétes szituáció, mert a felvételek alapján sem lehet eldönteni. Ha reálisan nézem, akkor el kell fogadni a játékvezető ítéletét. Nincs olyan perdöntő kameraállás, ami ezt megmásítaná, ezért azt gondolom, ez a döntés helyes. Akkor is ezt mondanám, ha szabálytalanságot fújt volna a játékvezető, hiszen az ellenkezőjét akkor sem lehetne bizonyítani. Németh Márió esetében egyszerűbb a szituáció, ott tisztább a felvétel. Egyértelműen feldobta magát a játékos, és műesést követett el. Meg akarta téveszteni a játékvezetőt, tehát jogos a sárga lap. Artner Tamás azt nyilatkozta, a bíró mérlegelhetett volna, de nem, ott egyértelműen meg akarta téveszteni a játékvezetőt, és ezt szigorúan sárga lappal kell büntetni, nincs más lehetőség. Pech, hogy az volt a második sárga lapja, de a futballban van ilyen… Az egy hibás gondolatmenet, hogy ilyen esetben el lehet tekinteni a sárgától.
Bede Ferenc nem gondolja, hogy a sokszor földre kerülő Radó Andrásra kimondottan utaznának a játékvezetők, csupán arról van szó, hogy a hozzá hasonló, alacsony súlypontú játékosok esetében nehéz a sípmesterek dolga.
– Nem hiszem, hogy utaznának Radóra, egyszerűen nehéz helyzetben vannak a játékvezetők. Az alacsony súlypontú, jól cselező játékosoknál nagyon nehéz eldönteni, hogy szabálytalankodnak-e ellenük – mondta Bede. – A játékvezetőknek azonban dönteniük kell, és pont az ilyen játékosoknál kell sokszor dönteniük, hiszen ők kerülnek a legtöbbet ilyen helyzetbe. Meg lehet nézni, hányszor fújnak mellettük, hányszor ellenük. A példa azért azt mutatja, hogy sok esetben rájátszanak a dolgokra, nagyon könnyen esnek el az ilyen játékosok, és ezzel megnehezítik a játékvezetők dolgát. Már gyakorlat, hogy ez ellen fel kell lépni, nyolc-tíz éve még nem kellett ilyenekért sárga lappal figyelmeztetni a labdarúgókat. Szerintem nincs ebben semmi tendencia, egyszerűen nehéz megítélni ezeket az eseteket.
Sok edző szájából elhangzik olyan mondat, hogy a játékvezetőknek jobban kellene védeniük a Radóhoz hasonlóan gyors, jól cselező játékosokat. Bede azonban nem ért egyet ezzel, hiszen a szabályok egységesen vonatkoznak mindenkire.
– Időről időre felvetődik, hogy őt meg őt jobban kéne védeni, de a játékszabályok egységesen vonatkoznak mindenkire, ezért én nem hiszek ebben – szögezte le Bede Ferenc. – Nehezíti a helyzetet, hogy a felvételek egyre jobb minőséget produkálnak, és szuperlassításoknak köszönhetően már a játékosok arcizmának a remegését is láthatjuk. Egyre jobb a felbontás, így még jobban fókuszálnak egy-egy ilyen szabálytalanságra. Ez még tovább bonyolítja a helyzetet, és azt mondom, hogy a jövőben is bonyolítani fogja. Természetesen vannak olyan játékosok, mint Radó András, akik jól cseleznek, és ha már odalép nekik a védő, akkor biztosan eldobják magukat egy kicsit. Miért ne dobná el magát, hiszen az a célja, hogy gólt szerezzen, vagy tizenegyest harcoljon ki, és előnyhöz juttassa a csapatát. Hangsúlyozom, ezek nagyon nehéz döntések, amelyekbe néha csúszhat hiba. Persze, azért beszélünk pont Radóról, mert kreatív, ügyes és jól cselező játékos. Azzal a labdarúgóval szemben ritkán kell a játékvezetőnek ilyen döntést hoznia, aki átveszi a labdát és odapasszolja a legközelebbi társához. Erről senki nem beszél, pedig szerintem nagyon lényeges dolog.
