Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A tavaly rendezett centenáriumi ünnepségsorozat keretein belül a Békéscsabai Előre szurkolói megválasztották az évszázad mérkőzését. A legtöbb voksot a Ferencváros elleni 5-2-es meccs kapta, amelyet 1994. augusztus 20-án játszottak, tehát napra pontosan 19 éve.
„Akármilyen furcsán hangzik, a számszerű eredmény a Ferencvárosra nézve hízelgő, a két csapat ezen a délutánon nem volt egy súlycsoportban. A jó iramú találkozót a minden csapatrészében jobb Békéscsaba irányította. A hazaiak sokszor megoldhatatlan feladat elé állították a gyenge napot kifogó Fradi-védelmet, így kiütéses győzelmükhöz nem fért kétség” – írja a tempofradi.hu.
A Rangadó.hu szakértőjeként többször megszólalt már honlapunkon Baji Tamás. Az egykori kiváló kapust most az évszázad békéscsabai mérkőzéséről kérdeztük.
– Hogyan emlékszik vissza a Fradi elleni rangadókra?
– A Ferencváros békéscsabai vendégjátéka mindig nagyon sok embert vonzott, ezek a meccsek kiemelt figyelmet kaptak. Általában megvertük őket, amikor gyengélkedtünk, akkor pedig döntetlent játszottunk – mesélte Baji Tamás. – A Fradi nyolcvanháromban Nyilasi góljával tudott nyerni egy-nullra, a Bajnokok Ligájában csoportkörbe jutó csapat pedig három-egyre megvert minket. Az öt-kettes meccsen kívül számomra nagyon kedves a kilencvenhétben egy-nullra megnyert mérkőzésünk is. Nem azt mondom, hogy szedett-vedett csapatunk volt, de nem mi voltunk az esélyesek, mert nyolc-nullra kikaptunk Debrecenben, rá tíz napra mégis megvertük a kifejezetten erős Fradit, amelyben többek között Miriuta, Udvarácz és Horváth Feri játszott. Egy leszállóágban lévő Békéscsaba feltámadása volt az a meccs.
– Mi volt a siker titka az ominózus öt-kettes meccsen?
– Szarvas Janinak, illetve az egész támadósorunknak nagyon jó meccse volt, nekem viszont nem. Nagyon rosszul kezdődött a szezon, három meccsen három különböző kapus védett nálunk. A Szkopje elleni visszavágón engem akartak védetni, ezért a kapusedzőnk megkérdezte, hogy akarok-e védeni Fradi elleni rangadón, ami az európai kupameccs előtt volt. Ezen nagyon meglepődtem, és azon tűnődtem, nem úgy kellene lennie, hogy ha én vagyok a legjobb formában, akkor én védek? Furcsa dolog visszaemlékezni, hogy én döntöttem el, akarok-e az évszázad meccsén védeni. Persze, hogy akartam! Aztán a meccs messze nem rólam szólt. Az első gólt egy elhamarkodott kifutás előzte meg részemről, a másodiknál pedig pechem volt, persze, öt-egynél már mindegy volt…
– Mennyire számított meglepetésnek akkoriban ez a siker, hiszen az volt a békéscsabai csapat egyik legjobb időszaka.
– Tavasszal lemaradtunk a bajnoki címről, és harmadikok lettünk. Az új szezont a Vasas elleni győzelemmel kezdtük, jött a szkopjei buszos túra, majd Sopronba kellett mennünk, és utána jött a Fradi. Annyira nem voltunk spiccen, de mindenki érezte, hogy meg fogjuk verni őket. Az öt-kettes siker, illetve az augusztus huszadikai ünnepnap is közrejátszott abban, hogy amikor mentünk a Kőrös Hotelbe, a közös vacsorára, akkor ezrek kísértek minket. Mintha egy felvonuláson lettünk volna, együtt ünnepeltek velünk a szurkolók. Akkor éreztük igazán, hogy ezzel a nagy győzelemmel boldoggá tettünk több ezer embert. A folytatásban már botladoztunk, tizenöt döntetlenünk volt, s végül az ötödik helyen zártunk. Ha csak az egyik ikszes meccset megnyerjük, ismét dobogóra állhattunk volna, de ez már a múlt, kár lenne rágódni rajta.
– A mostani csapattal kapcsolatban képben van?
– Figyelgetem a csapatot és az eredményeket. Az összes vezetőt és a stáb tagjait ismerem. Szoktam érdeklődni náluk, tudom, hogy a kupában és a bajnokságban is jól rajtoltak. Nagyon érdekes, jó bajnokság előtt állnak, ha valamikor, most nagyon nehéz dolguk lesz. Az egycsoportos NB II-ben a gyengébb csapatok is bárkit megverhetnek hazai környezetben, az erős csapatok pedig eleve bárkire veszélyesek. Ha valaki hazai pályán botlik, az szinte helyrehozhatatlan.
– A Rangadó.hu szakértőjeként a Pápa meccseit szokta értékelni. Mit szól a Lombard parádés rajtjához?
– Azt látom, hogy a pápaiak nagyon jól tudták orvosolni Marics sérülése után a csatárgondokat. Nem igazoltak rosszul, fiatal sikeréhes labdarúgókat is tudtak hozni. Tóth Bálint nyilatkozatait figyelve azt gondolom, ők is tudják, hogy a neheze csak most következik, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt az időszakot tíz ponttal várják, vagy két ponttal szenvednek. Ilyenkor jön az önbizalom, és a szurkolók is jobban állnak a csapathoz. Le a kalappal Szűcs Lajos előtt, aki negyvenévesen is ilyen jól teljesít. Az ő példája is bizonyítja, hogy a jó teljesítmény hozzáállás kérdése. Ha így állnak hozzá egy játékoshoz, akkor ilyen produkcióra képes.
