Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Interjút adott hazája egyik internetes portáljának Francisco Gallardo. A DVTK-tól búcsúzó spanyol középpályás elmondta, a klubvezetés ígért valamit, amit nem tartott be, pedig ő lejjebb adott a fizetési igényeiből, amikor ezt kérték tőle – írja a minap.hu
A szerző először afelől érdeklődött a DVTK volt labdarúgójánál, hogy milyen klub a diósgyőri.
– Hogy jobban el tudd képzelni, olyan, mint az Atlético Madrid magyarban. Fantasztikus két évet töltöttem ott. Természetesen senkitől nem kaptam annyi szeretetet, mint a DVTK szurkolóitól. Azt éreztették velem, hogy különleges vagyok – kezdte Gallardo. – A közönség szent, imádom őket, a klubvezetés viszont ígért valamit, amit nem tartott be. Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek. Persze, mást is figyelembe kell venni, például a magányt, mely főleg télen volt rossz a harminc négyzetméteres albérletemben. Minden luxust nélkülözve éltem, egy gázlapon főztem például. Amikor távol vagy a családodtól, ezek az apróságok is számítanak. Edzés után hazamész, kint mindenhol jég, hiszen tél van, és megkérdezed, mit keresek én itt?
A 33 éves játékos arról is beszélt, hogy megismert egy másik kultúrát, egy másik országot, ahol sokat tanult az életről.
– Sok különbség van hazám és Magyarország között. Igaz, hogy Spanyolországban sincs minden rendben, de a vidéki Magyarországnak is megvannak a maga gondjai – mesélte Francisco Gallardo. – Vannak, akik kétszáz euróért irgalmatlan sokat dolgoznak. Nagyobb a lemaradásuk, mint nekünk, elképzelhetetlen például, hogy egy átlagos családnak két autója legyen. Velem, azon kívül, amit meséltem, nagyon jól bántak. Mindig időben érkezett a fizetés, ebben nem volt gond, persze én is lejjebb adtam a fizetési igényeimből, amikor ezt kérték.
Gallardo elérzékenyülve beszélt magyarországi időszakáról, a szerző pedig azzal zárja írását, hogy a spanyol játékos tudja, Bellavista (Sevilla egyik kerülete) mellett már egy második hazája is van Európa keleti szegletében, ahol idolként kezelték, és ahol megtanult emberileg és sportolóként is fejlődni.
