NB I

Nekünk Salvador kell?

Nem vallottak kudarcot a közép-amerikai országból érkezett légiósok, de azért a megváltást nem tőlük kellene várni...

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A magyar futballtársadalmon sok bolondéria végigsöpört már az elmúlt években, évtizedekben. Több indokolt, és számos indokolatlan hóbortnak hódoltak már a mindenható klubvezetők. Mostanság már kezdtük azt hinni, nem érhet minket meglepetés, de tévedtünk. Van új a nap alatt! Mivel nagyon úgy tűnik, hogy a legújabb divat a salvadori játékosok szerződtetése, a Rangadó.hu utánanézett, miért is ilyen népszerűek idehaza a közép-amerikai ország futballistái.

Az egykori spanyol gyarmat területe Magyarország egynegyedét teszi ki. A közép-amerikai kontinenshíd csendes-óceáni partján található. Az országot Jézus Krisztusról nevezték el, hiszen El Salvador jelentése spanyolul: A Megváltó, vagy Az üdvözítő.

Eddigi két képviselőjük nem váltotta meg a magyar focit, bár egyikük sem vallott kudarcot.

A 25 éves csatár, Rafael Edgardo Burgos az osztrák SV Ried játékosa, de kölcsönben előbb a cseh Banik Ostrava, majd tavaly szeptember óta a Kecskemét együttesét erősítette. Hamarosan a Győri ETO-hoz kerülhet, mert Klement Tibor ügyvezető a közelmúltban elárulta, hogy gyakorlatilag mindenben megegyeztek vele. Stabil tagja hazája válogatottjának, a magyar élvonalban húsz mérkőzést játszott, ezeken öt gólt lőtt. Napjainkban is a nemzeti csapatával készül az Arany Kupára, és egy salvadori lapnak elmondta, biztosan nem Kecskeméten folytatja pályafutását.

Úgy látszik, az első fecske, vagyis Burgos most kivételesen nyarat csinál, hiszen idén februárban megérkezett honfitársa: a 27 éves, houstoni születésű Arturo Álvarez a Videotonhoz igazolt. Kettős állampolgárságú fiatalemberről van szó, aki az Egyesült Államok korosztályos válogatottjaiban szerepelt, felnőttként azonban Salvador nemzeti együttesében mutatkozott be. Az amerikai profi bajnokságban játszott, majd Portugáliába igazolt. Fél évre, kölcsönbe érkezett a székesfehérváriakhoz, a klubnak pedig opciós van a játékjoga végleges megvásárlására, és egy salvadori focival foglalkozó Facebook-oldal bejegyzése szerint szeretnék is meghosszabbítani a kölcsönvételét. Eddig 11 magyar első osztályú mérkőzésen két gólt lőtt. Mivel ő is bekerült a júliusi Arany Kupára készülő válogatott bő keretébe, a jelek szerint számolni kell a távollétével.

Hamarosan megérkezhet harmadik honfitársuk is, hiszen az edhdeportes.com nevű salvadori portál arról írt, hogy a norvég Rosenborg válogatott játékosa, Jaime Enrique Alas Morales a Videoton kiszemeltjei között szerepel. A 23 éves támadó középpályás 13 norvég bajnoki meccsen egyszer volt eredményes, de úgy tűnik, ez nagyon jó ajánlólevél, mert a fehérváriakon kívül Portugáliából, Romániából, az Egyesült Államokból és Mexikóból is figyelik.

Mi a titkuk a salvadoriaknak? Mivel mindhárom említett játékos a válogatott oszlopos tagja, bizonyára sokan azt gondolják, hogy a nemzeti csapatuk mostanság feltört, mint a talajvíz. Pedig nem… A magyar együttes a 33. helyen áll a FIFA aktuális világranglistáján, ugyanitt a közép-amerikai csapat a 86. pozíciót foglalja el, ami az úgynevezett CONCACAF-zónán belül a tízedik helyre jó. A legelőkelőbb helyen 1992 decemberében jegyezték a csapatot, akkor az ötvenedik volt a világon, a leggyengébb ranglista-helyezése pedig 2006 novemberéből származik, akkor a 169. helyen állt.

A focitörténelem nagykönyvébe 1969-ben került be az ország, amikor a Honduras-szal vívott második világbajnoki selejtezőt követően kitört a „futballháború”, a salvadori hadsereg megszállta Hondurast. Eddig két alkalommal kvalifikáltak a világbajnokságra, azonban a csoportkörök összes mérkőzését elvesztették, 1982-ben, Magyarország ellen például 10-1-re, ami a mai napig a vébék történetének legnagyobb különbségű eredménye. Legnagyobb sikereiknek az UNCAF-nemzetek Kupája bronzérmek, a CONCACAF-bajnokságon elért ezüst-, és bronzérmek, illetve az 1943-as CCCF-bajnokság aranyérme tekinthetők.

Idén eddig hét meccsük volt, Venezuelától, Ecuadortól, Paraguaytól és Costa Ricától kikaptak, Honduras és Panama ellen döntetlent játszottak, Belize-t pedig 1-0-ra legyőzték. A nemzeti bajnokságuk tíz csapatból áll.

2010-ben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség még nemzetközi eltiltást is alkalmazott Salvadorral szemben, mert a kormány beleavatkozott a helyi szövetség ügyeibe, erre pedig a FIFA-nál mindig kényesen figyeltek.

Összeállításunk végére értünk, és sajnos csalódottan megállapítjuk: hiába próbáltunk rájönni, miért jó, miért hasznos a magyar labdarúgás számára a salvadori légiósok alkalmazása, töredelmesen be kell vallanunk, hogy nem sikerült megfejtenünk. Miben tartanak előbbre ők, mint egy hasonló képességű, a középszerűnél talán valamivel jobb magyar labdarúgó? Szerintünk semmiben…

Olvasói sztorik