Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Több sérülttel küszködött mindkét együttes, a vendégektől Tököli, Bori, Zsók és Kulcsár Dávid hiányzott, a hazaiaknál pedig Oláh Lóránt nem játszhatott.
A harmadik percben Könyves Norbert elől mentett a kivetődő Hajdúch kapus, aki egy perccel később Eppel Márton lövését is hatástalanította. A 17. percben Haruna kísérletét védte Csernyánszki. A paksiak kezdték jobban a meccset, de aztán a hazaiak fokozatosan átvették a játék irányítását.
A 31. percben Waltner Róbert cselezgetett, majd az ötös csücskétől lőtt. Csernyánszki védett, de a labda visszapattant a támadóra, ahonnan újra a kapu felé szállt, a kapus azonban másodszorra üggyel-bajjal meg tudta kaparintani. A 36. percben Waltner zavarta meg a hátul passzolgató paksi védőket, s az egyik kényszerből középre ívelt. Fiola Attila nem ugrott fel, hogy kifejelje a labdát, Balázs Benjámin viszont igen, és 12 méterről, Csernyánszki fölött a hálóba bólintott (1-0).
Az 56. percben Bartha László kapáslövését Hajdúch bravúrral védte. A 64. percben Lázok János rácsúszott Petrazzi lábára, ezért a játékvezető egyből piros lappal kiállította. Balázs Benjámin kétszer is megduplázhatta góljai számát, de három percen belül mindkét helyzetét kihagyta. Érdekesség, hogy a kiállítás felpaprikázta a vendégeket, utána sokkal támadóbb felfogásban játszottak. Szabó János egyenlíthetett volna, de hiába került nagy helyzetbe, Addo felszabadított. A 84. percben Pavlovics lövését hatástalanította Hajdúch.
Sok szabálytalansággal tarkított, közepes színvonalú mérkőzésen a győzelmet jobban akaró Rákóczi megérdemelten nyert. A paksiak az emlékezetes győri 4-3-as sikerük óta negyedszer vesztettek.
A mérkőzésről a Rangadó.hu állandó szakértője, Herédi Attila, az Újpest egykori válogatott játékosa és edzője készített részletes elemzést:
Küzdelmes mérkőzés volt, kevés futballra emlékeztető jelenettel, de látni kell, hogy a Kaposvárban sincs sok olyan játékos, aki kimondottan futballista. Balázs Benjámint jó futballistának tarom, és Pavlovics sarokkal kapura tett labdája is szép jelenet volt. Prukner László csapataira mindig jellemző volt a töretlen küzdőszellem, és ez a győzni akarás most is meghozta a gyümölcsét. Kaposváron ebből játékállományból, ezzel a háttérrel a középmezőny elérése igazi bravúr. Az lehetett a céljuk, hogy az utolsó hazai mérkőzésüket győzelemmel hozzák le.
A Paksnál komolyabb bajok lehetnek, hiszen négyből négy zakó követte egymást. Valami komolyabb probléma lehet, valami megtört az edző és a játékosok között, nem véletlenül nyilatkozta, hogy nagyjából tíz játékost el akar küldeni, és ugyanannyit hozni is szeretne. Kíváncsi vagyok, mert egyébként minden rendben van anyagilag, és idáig nem voltak ilyen problémák. Ha megadják a sanszot, hogy tegyen rendet, és ő ebben látja a kiutat, majd az élet igazolja, hogy neki van-e igaza, vagy nem. De ez mindenképpen magában hordozza a kockázatot.
Fábián Mihályt a jobb játékvezetők közé sorolom, de ma nem tudta magát elfogadtatni a két csapattal. Sokat fütyürészett, olyat is lefújt, amit nem kellett volna. Nem tudott különbséget tenni az ítéleteivel a szándékos szabálytalanságok és a tüskék között. Majdnem minden ítéletét megkérdőjelezték. Nem tudott súlyozni, hogy a kemény eseteket megtorolom, de engedem a futballt. A kiállítást sem éreztem annak, ráadásul volt ütés és belemenés is, amit meg kellett volna torolnia. Ezzel sem segítette a futballt.
A gól előtti két labdaérintés paksi védőé volt. Kevesen tudják így helyzetbe hozni az ellenfelet, sokat kellett gyakorolni, hogy ebből ez jöjjön ki. Nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül nyert a Kaposvár, széppé tette magának a hazai szezonzárást. Jó középcsapat, kevés pénzből, jó szakmai munkával. Ez a követendő példa.
