Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az utóbbi négy idegenbeli mérkőzését egyaránt elvesztő borsodiak közül a sérült Tisza Tibor, Gosztonyi András, Abdouraman, Csirszki Martin és Tajti Norbert mellett az eltiltott José Luque is hiányzott, Rudolf Gergely pedig csak a kispadon kezdett. A hazaiaknál Waltner Róbertet csak csereként nevezte edzője.
A 13. percben Gohér Gergő szabadrúgását követően Seydi hat méterről a kapu fölé fejelt. Húsz percen keresztül gyakorlatilag nem forogtak veszélyben a kapuk, mindkét csapat számára a stabil védekezés volt a legfontosabb. Inkább kisebb, mint nagyobb lehetőségek után, a 31. percben vezetést szerzett a Diósgyőr: Vági András tört előre, majd a lesen álló Seydi elé passzolt. A játékvezető és az asszisztens sem jelzett, ezért a csatár kapura lőtt. Igazándiból csak egy gurítás volt ez, de a hibázó Lubos Hajdúch csupán beleérni tudott a labdába, amelyet Fernando a kapuba lőtt (0-1).
A folytatásban Kovács Olivér távoli lövése okozott veszélyt, a másik oldalon pedig Seydi és Bacsa Patrik is csak centikkel maradt le egy beadásról. A 43. percben Bőle Lukács szögletét követően Szafaricshoz került a labda, aki egy cselt követően középre passzolt, Balázs Benjámin félfordulatból lőtt, de Vági a gólvonalon állva mentett.
A második félidő elején Kovács Olivér szabadrúgását Ribánszki nagy bravúrral hárította. Az 51. percben egyenlített a Kaposvár: Bőle kapott remek indítást a bal oldalon, középre lőtt labdájába Vági beleért, így pedig a labda védhetetlenül vágódott a kapuba (1-1). A 63. percben Petrazzi indította Vrucinát, de Kádár Tamásnak az utolsó pillanatban sikerült mentenie az ötösnél, és a labda elpattogott a kapufa mellett, aztán a szöglet után a kapufán csattant!
A középpályán nem végeztek komoly munkát a játékosok, ezért a pálya középső harmada gyakran átjáróháznak bizonyult. Sokszor pattogott a két kapu előtt a labda, ez izgalmassá tette a játékot. A 82. percben Vrucina mutatott be nagy szólót, Vági, Hanek, Kádár és Vadász mellett is elvitte a labdát, de Ribánszki eszén nem tudott túljárni. A 93. percben Vrucina beadása után a bevetődő Jánvári azért nem tudta a hálóba juttatni a labdát, mert Kádár megelőzte és beleért.
A diósgyőriek hosszú idő után ismét gólt lőttek idegenben, ráadásul kettőt is, mégsem tudtak nyerni, hiszen az egyik találatuk a saját kapujukban landolt. A látottak alapján a döntetlen igazságos, bár egyik csapat sem megy vele sokra.
A mérkőzésről a Rangadó.hu szakértője, Őze Tibor készített elemzést, aki korábban mindkét együttest irányította vezetőedzőként:
Az első félidőről annyit, hogy a huszonharmadik percben volt az első kaposvári kapura lövés, addig a Diósgyőr uralta játékot. A DVTK edzője a labdatartásos játékot kedveli, ennek megfelelően az első húsz-huszonöt percben az ő akaratuk érvényesült. A Rákóczi egyszerűen kedvetlennek tűnt, értékelhetetlen teljesítményt nyújtott, visszafogott volt. Úgy tűnt, nem hatott az edzői feddés a siófoki vereség után. Túl sok esemény nem történt a lesről született gólon kívül.
Mindkét helyen voltam edző, és az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy minden csapatnak van egy arculata. Ebben az esetben teljesen más arculatú csapatokról van szó. Kaposvár egy aranyos város, szerény költségvetésű klubbal, családias, viszonylag szürke játékosokból összeállított csapattal. A Diósgyőr ezzel szemben egy vérbeli magyar futballfellegvár, nagyszerű költségvetéssel. Igen ám, de a pályán ebből semmi nem látszott. Hál’istennek, mondhatnám edzőként, hiszen nem a pénz futballozik. Ez már a második félidőre vonatkozik elsősorban.
Ez a két együttes odajutott, hogy a Kaposvár megőrizte arculatát, a Diósgyőr viszont elvesztette a fellegvár-jellegét. Egy pont köztük a különbség a tabellán, de a lehetőségeik között harminc pont a differencia!De vajon miért lehet ez? Miért lett a hatalmas tervekből, a nagy költségvetésből, a magyar szinten sztárcsapatból szürke, nyögvenyelős együttes?
Mostanság úgyis kézilabdaláz van idehaza, én pedig irigylem a kézilabdaedzőket, mert menet közben időt kérhetnek, szólhatnak a csapathoz. Nem tudom, mi lett volna, ha Prukner László a szünet előtt időt kérhetett volna, mert az újrakezdést követően a visszafogott, langyos csapata oroszlánként harcolt, és olyan futballal rukkolt elő, ami meglepő volt az első felvonás után. Ebből nekem az jött le, hogy valamit nagyon elrontottak Miskolcon. Igaza lehet az edzőnek, aki már többször elmondta, hogy erőnléti problémákkal küszködnek a játékosok, ugyanis a somogyiak lefutballozták őket. Az eredmény nem igazságtalan, de ha át kéne vennem valamelyik csapatot, a Diósgyőrt venném át, mert ott több a tennivaló.
A DVTK játékosain érezhető, hogy változás előtt állnak, mintha az osztaná meg a figyelmüket. Mi lesz a spanyol kontingenssel? Miért ült a lelátón Paulo Sousa? Ki lesz az edző? Marad-e Kovac Zoltán? Elsősorban nem a játékkal, hanem a klub körüli eseményekkel foglalkoznak a játékosok. Péntek este a minőségileg, és lehetőségek szempontjából sokkal gyengébb Kaposvár közelebb állt a győzelemhez.
