Tavaly ősszel úgy tűnt, hogy az NB II-es Szigetszentmiklós játékosaként vonul vissza Szamosi Tamás. Az MTK, a Zalaegerszeg, a Pécs, illetve a ciprusi Nea Szalamina és a magyar válogatott egykori védője a jelenlegi szezon első felében hat meccsen is kezdő volt, de közben már az edzői munkába is belekóstolt Horváth Ferenc segítőjeként. Mivel a főnökét az élvonalbeli Kecskemét szerződtette, ő is vele tartott, de a téli szünetben úgy döntött, 38 évesen még nem hagyja abba a játékot: a Pest megyei harmadosztály Déli-csoportjában szereplő Bugyi ASE együttesébe igazolt, és az elmúlt hétvégén góllal mutatkozott be az Újhartyán ISE II ellen 4-2-re megnyert bajnokin.
A Rangadó.hu érdeklődésére a KTE szerepléséről Szamosi Tamás elmondta, hogy maximálisan elégedett a felkészüléssel és a tavaszi rajttal, majd hozzátette: a listavezető Győri ETO ellen is meglepetésre készülnek. A megyei harmadosztályú szerepvállalásával kapcsolatban kijelentette: bár a szervezete elbírná a magasabb szintű játékot is, de az ideje nem engedi.
– Hogyan értékeli az eddigi négy megszerzett pontot?
– Teljes mértékben elégedett vagyok a tavaszi rajtunkkal. Nagyon jól sikerült felkészülésen vagyunk túl, és egy kis szerencsével hat ponttal is kezdhettük volna az idényt. A Debrecen kitűnő csapat, és a Kaposvár is kitűnő erőkből álló, masszív együttes, ezért is mondtam, hogy maximálisan elégedett vagyok – mondta Szamosi Tamás, a KTE másodedzője.
– Milyen célokkal vágtak neki a tavaszi szezonnak?
– A szurkolói ankéton általánosságban elhangzott az elnök úr részéről, hogy minél előrébb szeretnénk végezni. Elég fiatal csapatunk van, szeretnénk kialakítani egy olyan keretet, amellyel hosszabb távra is lehet tervezni. A csapat vevő az új edzésmunkára, és ez a bajnoki meccseken is visszaköszön.
– Hátrányba kerültek idegenben, mégis huszáros rohamokkal fordítottak! Magyar csapattól ritkán látható ilyesmi…
– Elég sok mérkőzését elemeztük a Kaposvárnak, amely nagyon masszív csapatjátékot nyújt. A háromvédős játékrendszert választották, ennek próbáltuk megtalálni az ellenszerét, és az eredmény azt mutatja, hogy sikerült. Nagyon fontos idegenbeli győzelmet arattunk egy kitűnő csapat ellen.
– A következő fordulóban sem lesz könnyű dolga a KTE-nek…
– Derekas kis hétvége előtt állunk, az biztos! A Győr csapatát látjuk vendégül, amely a bajnokság fő várományosa, de játékosként és edzőként is szerettem a kihívásokat. A bajnokot vagy a bajnokjelöltet legyőzni nagy fegyvertény. Mi edzők, megpróbáljuk mindennel felvértezni a játékosokat, amire ehhez szükség van. Nagyon szeretnénk meglepetést okozni, de tudjuk, hogy az ETO kitűnő játékosokból áll, és nagyon jó edzői stábbal dolgozik. A két csapat lehetőségeit nem nagyon lehet összehasonlítani, de a futball olyan, hogy nem mindig a jobb csapat győz.
– Hogyan viseli, hogy edzőként nem tud úgy beleavatkozni egy mérkőzés menetébe, mint korábban játékosként?
– Ez Horváth Ferenc dolga, hiszen csak egy ember állhat a kispad mellett. Nagyon őszinte kapcsolatunk van, mindent elmondok neki, amit látok, de minden döntés az övé. Rengeteget beszélgetünk a mérkőzések közben is. Nagyon jól érzem magam ebben a szerepkörben, és nem szégyellek tanulni.
– Ősszel még pályára lépett a Szigetszentmiklós NB II-es csapatában, az elmúlt hétvégén pedig góllal mutatkozott be a Pest megyei harmadosztályban szereplő Bugyi ASE együttesében. Hogy került oda?
– Úgy, hogy jó kapcsolatom van az ottani vezetőedzővel. Egy baráti dolog ez az egész, hiszen a kecskeméti feladat mellett nem nagyon tudok edzésekre járni. Esténként, hetente kétszer edz a csapat, és ha időm engedi, megyek, segítek nekik, de kizárólag baráti alapon. Nehéz volt abbahagyni a játékot egyik napról a másikra, és így próbálom kompenzálni. Nagyon jó, fiatal társaságról van szó, amelynek a játékommal és egy-két hasznos információval próbálok segíteni, hogy jövőre esetleg egy osztállyal feljebb lépjen. Kerestek feljebbről is, de nincs időm, mert a kecskeméti feladat egész embert kíván. Maximálisan elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, és mivel sok helyre járok az országban, tanfolyamokra, kevés a szabadidőm. Bármennyire is elbírná a szervezetem a magasabb osztályú játékot, de az időm nem engedi.
– Más dimenzió az NB II és a megye három… Korábbi válogatott játékosként hogy viseli?
– Nyilván mások a játékosok képességei, de az égvilágon semmi gondom nincs ezzel. Olyan ember vagyok, aki nem fél mástól tanulni, és a pályán sosem voltam olyan, aki a gyengébb képességűt lenézte. Őszinte szívvel megyek oda játszani, és ha sikerül nekik segítenem, annak örülök, de ha nem, akkor is megiszunk egy sört a meccs után. Úgy érzem, elfogadnak és figyelnek rám. Ameddig jól érzem magam köztük, addig ott fogok játszani.
