Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Téli szünet van az OTP Bank Ligában, a csapatok túl vannak a bajnoki szezon felén, plusz két fordulón. A meccsmentes hónapok az értékelés, a számvetés időszakát jelentik. A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán is elkészítette csapatokra, klubokra lebontott visszapillantóját, amelynek harmadik fejezetében a bajnokság egyik legnagyobb csalódása szerepel.
Debreceni VSC-TEVA
3. helyezett
17 mérkőzés
9 győzelem
1 döntetlen
7 vereség
Gólok: 24-18
28 pont
Számomra azért érdekes a Debrecen helyzete, mert az Eger vagy a Haladás esetében például kiváló eredmény lenne az őszi dobogós helyezés, a DVSC viszont hét éve meghatározó tagja az élvonalnak, ezért ez a harmadik hely nekem a szezon egyik legnagyobb csalódása. Bajnoki címek, Magyar Kupa-győzelmek, és európai kupák csoportkörös szereplései vannak a csapat mögött, ami tisztelendő, becsülendő, és talán nem is harmadik hellyel van a legnagyobb baj, hanem a mutatott játékkal.
A kilenc győzelem nem is tűnik olyan rossznak, hiszen tizenegy van a magasan tabella-első Győrnek. A debrecenieknek sok meccsük volt, amelyen nem tudtak pontot szerezni, legfőképpen idegenben. A hét vereség ezzel a szurkolói, anyagi és infrastrukturális háttérrel, ezekkel a lehetőségekkel nagyon sok. A mutatott játékkal és a tízpontos hátránnyal van a legnagyobb baj. Tizenhárom forduló van hátra, a címvédés véleményem szerint elképzelhetetlen. Ahhoz nagyon kipukkadó ETO és MTK kellene. Ez pedig – úgy hallottam és úgy érzem – kudarc, amelynek nem tudom igazán a hátterét. Hallomásból úgy értesültem, hogy esetleg problémák vannak a kifizetésekkel, már nem olyan biztos az anyagi helyzet. Ez a szóbeszéd… Egyébként szakmai válságot is éreztem. Amikor Kondás Elemér átvette a csapatot, kiváló szezont produkált, veretlenül, de most szakmailag és mentálisan is problémák adódtak. Nem volt tüzes a társaság, nem harapott a csapata. Az öt vereség egymás után nem elfogadható.
A játékrendszerükben volt egy-két változás, de alapvetően évek óta a négy-négy-kettőt alkalmazzák. Ez megfelelő is, hiszen elöl ott van Coulibaly, Sidibe vagy Kulcsár Tamás. A védekezésbe való átmenetkor ebből négy-öt-egy lesz. Támadásban mindig gyors volt és jó futballt játszott a Debrecen, használta a széleket, ehhez megvoltak az emberei, de ebből most semmit nem láttam. Kapusposzton keresgélték a jó megoldást, persze sérülések is közbeszóltak. A védelmükben is sok volt a sérülés, Nagy Zoltán kezdett, aztán elővették az idősebb, rutinosabb Bernáth Csabát. Simac is sokat volt sérült, Mészáros Norbert viszont válogatott szintet hozott, de a végére ő is visszaesett. Korhut Mihály jó fél szezont futott. Ezekkel a nevekkel hatékonyabb védekezést kellett volna bemutatniuk.
Bódi Ádám, Varga József és Szakály Péter egyaránt válogatott szintű középpályás, mégis nagy visszaesést mutatott ez a csapatrészük is. Varga jó labdaszerző, intelligens játékos, de elfáradt az őszi szezon végére. Szakály az ország egyik legtechnikásabb középpályása, aki jól lát a pályán, s jól szervezi a játékot, de ezúttal nem idézte korábbi önmagát. Bódi bármelyik szélen jól használható, jól segíti a szárnyjátékot. Czvitkovics Péter magyar szinten ugyancsak jó játékos, de tőle sem láttam jó futballt, keresi önmagát. Rajtuk kívül rendelkezésre áll Bouadla és Yannick is, akik kevesebbet játszottak, tehát mennyiségileg is megvannak a debreceniek, minden posztra két azonos képességű emberük van. Elöl Sidibe és Coulibaly, akiktől sokkal jobb játék volt elvárható, Kulcsár pedig kevesebb lehetőséget kapott. A támadójátékuk nem állt össze, extrát nem nagyon láttam gyorsaságban, pontrúgásokban és védekezésben sem. Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy szakmai visszaesést tapasztaltam a DVSC esetében. Mentálisan gyengének tűnt a csapat.
Nagy nehézségek árán az utolsó, Kaposvár elleni meccsüket behúzták, így tudtak megmaradni a dobogón. Ha az sem jön össze, igen csúfos fél szezonjuk lett volna, de nyilván ennél is sokkal többet vártak, de csapatjátékban és egyénileg sem közelítették meg régi önmagukat. A zuhanórepülés hétről hétre észrevehető volt, ettől függetlenül nem lehet leírni őket. Egy jó felkészüléssel, ha az anyagi bázis még adott, egy-két igazolással, illetve egy-két ember eladásával, mentálisan erősítéssel visszakerülhetnek a harcba a második helyért, mert a Győr már nehezen lesz megfogható.
