Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A diósgyőri keretből a sérült Savo Rakovics és Rudolf Gergely mellett Jeff Silva és Vadász Viktor hiányzott, a kaposváriaknak pedig Hegedűs Dávidot kellett nélkülözniük izomsérülés miatt.
A várakozásokkal szemben a Kaposvár kezdett jobban, tetszetős, átgondolt játékot mutatott be. A megszerzett labdát igyekezett megtartani, majd tervszerű támadásokat felépíteni. A DVTK nem találta a ritmust, az előreívelések pedig nem vezettek eredményre. A szünet után még nagyobb fölénybe kerültek a vendégek, ekkor már több nagy helyzetet is kialakítottak, és csak Ribánszki László teljesítményén múlt, hogy a hazaiak nem kerültek hátrányba. A hajrában azonban nem volt szerencséjük: a 86. percben Oláh Lóránt hosszan passzolt, minden diósgyőri megtorpant, mert biztosak voltak benne, hogy kimegy a labda az alapvonalon, ám Balázs Benjámin dicséretes elszántsággal, becsúszva állította meg az alapvonalon, középre passzolt, az érkező Horváth Tamás pedig hét méterről a kapu bal oldalába passzolt, megszerezve pályafutása első élvonalbeli gólját, egyben a meccs egyetlen találatát (0-1).
– Az első félidő borzasztó volt, jobb is elfelejteni. A kaposváriak jobban játszottak, a második félidőben több helyzetük volt, mint a DVTK-nak értékelte a látottakat a Rangadó.hu szakértője, Salamon József, a Diósgyőr egykori legendás játékosa. – A második felvonásban rúghattak volna két-három gólt a vendégek, a győztes találat előtt pedig végignézték, hogy Balázs Benjámin eléri-e a labdát, vagy nem, és szurkoltak, hogy ne érje el, de ez kevés volt. A közönségből is hallatszott a teljes elégedetlenség. Nem beszélek a jó játékról, a lövésekről, a helyzetekről, mert még a hozzáállással is problémák voltak. A Diósgyőrnek sansza sem volt, hogy gólt rúgjon. Nem látszott semmi elfogadható a hazaiak játékán. A Kaposvár a helyzetei alapján megérdemelte a három pontot, mert hajtott, küzdött, akart, megpróbált nem kikapni, és ebből végül győzelem lett.