Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Érdekesség, hogy bajnoki mérkőzésen eddig mindössze egyszer tudott nyerni a Diósgyőr a keleti rangadón a Debrecen otthonában, méghozzá akkor, amikor Sisa Tibor volt a csapat vezetőedzője…
Lendületesen, ritmusosan, jó iramban kezdett mindkét csapat a remek hangulatú mérkőzésen, ennek ellenére komoly lehetőség hosszú ideig egyik oldalon sem adódott. Több volt ez, mint unalmas középpályás-birkózás, de látszott, hogy alaposan felkészültek egymás taktikájából a felek. Kisebb lehetőségek itt is, ott is voltak, de igazi ziccerig a 24. percig várni kellett. Ekkor nagyot hibázott a diósgyőri védelem, Sidibe passzolt oldalra, a labda elgurult a kapu előtt, Bódi Ádám érkezett, visszajátszott, a labda megint elgurult a kapu előtt, a berobbanó Yannick pedig az üres hálóba bombázott (1-0). A Debrecen vezetőgólja után is támadásban maradtak a hazaiak, egyre-másra vezették a veszélyes akciókat, a DVTK néha percekig nem talált magára. A 43. percben Takács Péter buktatta a tizenhatoson belül Korhut Mihályt, de a játékvezető általános megdöbbenésre nem adta meg a teljesen jogos tizenegyest.
Hazai rohamokkal és pontatlan kapura lövésekkel kezdődött a második félidő, de eközben nagyon kinyíltak, és a diósgyőriek veszélyes kontrákat vezethettek. A legnagyobb lehetőség Bacsa Patrik előtt adódott, aki bevetődve egyenlíthetett volna, de nem érte el a labdát, egy-két perccel később pedig Fernando rontott a DVSC kapuja előtt. A hazaiak részéről Coulibaly eldönthette volna a meccset, de előbb Yannick tökéletes passzát követően, a kaputól hét méterre, félfordulatból fölé lőtt, majd Kulcsár Tamás átadásával kilépett, de a kapufa mellé gurított. Kapkodhatták a fejüket a szurkolók, hiszen kisvártatva Abdouraman fejelt három méterről, de Bernáth Csaba testéről visszapattant a labda a mezőnybe.
A közelmúltban a Haladás–Kaposvár (0-0) meccsen hagyták ki a játékosok a kihagyhatatlant is, de most a debreceniek és a diósgyőriek is erre hajtottak. Sidibe hét méterről az üres kapu mellé gurított, Tisza Tibor nagy helyzetben a kifutó Verpecz Istvánba lőtt, majd Coulibaly döngette meg izomból a kapufát. Kondás Elemér nem győzte a fejét fogni, hol ezért, hol azért, de a 78. percben ismét örömujjongásban törhetett ki, mert Coulibaly ismét becsapta a DVTK szellős, figyelmetlen védelmét, és közvetlen közelről már nem hibázott (2-0). Szűk tíz perccel a lefújás előtt Kondás Elemér, a DVSC vezetőedzője valószínűleg úgy ítélte meg, hogy együttese megnyerte a meccset, és pályára küldte a veretlen bajnok és kupagyőztes csapat alapemberét, oszlopos tagját, a hosszú sérülésből felépülő Selim Bouadlát. A másik oldalon is akadt egy nagy visszatérő: a spanyol csapatkapitány, José Luque is beszállt csereként.
A Rangadó.hu állandó szakértője, Őze Tibor, a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Kispest-Honvéd egykori vezetőedzője ezúttal is alapos szakmai elemzést készített.
A hozzávalók
Kiváló futballélmény volt ez a mérkőzés, hiszen minden megvolt, ami kell egy szép futballestéhez: jó idő, sok néző, és két olyan csapat, amely a sportág támadó részét, játékos részét helyezi előtérbe. Végül az történt, ami az esetek többségében szokott: győzött a jobb csapat. Tíz forduló után a tabella már hűen szokta tükrözni az erőviszonyokat, és nem véletlen, hogy a meccs előtt a Debrecen öt ponttal jobban állt a Diósgyőrnél. Ez az első félidőben egyértelműen látszott.
Az első félidő
A DVSC uralta a játékot, leginkább azért, meg nagyon jó ütemben léptek vissza az ékei, főleg Coulibaly, és erre a diósgyőriek rosszul reagáltak. A hazaiak négy-négy-kettes, a vendégek négy-kettő-három-egyes felállásban futballoztak, ezért egyértelmű számbeli és kezdeményezésbeli fölény alakult ki a középpályán a hajdúságiak javára, s a mélyből beindulók is sok veszélyt alakítottak ki. A diósgyőriek a legveszélyesebb pillanatokban, saját térfelükön, labdakihozatal közben szokatlanul sok labdát vesztettek. Teljesen jogos volt a vezetés, és ha a játékvezető megadja a tizenegyest, illetve a debreceniek berúgják, nagyobb is lehetett volna a különbség.
A második félidő
Sisa Tibor átállt kétcsatáros játékra, feltolta Seydit ékbe, ami egyébként az eredeti posztja. Egyből offenzívebb lett a DVTK, és egy tiki-taki játék alakult ki, számolatlanul alakították és hagyták ki a helyzeteket a csapatok. Több helyzet volt hazai oldalon, Coulibalyt nem tudták tartani, de nagyon sok ziccert kihagyott, ám egyet végül belőtt, így magabiztos, megérdemelt győzelmet aratott a házigazda.
Félkész étel
A diósgyőriek várják Rudolf Gergelyt, de most, ebben a csapatban is voltak gólerős támadók, leginkább a középpályán: Seydi és Bacsa Patrik. Az első félidő hazai fölénye azért is alakulhatott ki, mert ők védekezésben, visszafelé-játékban nem olyan erősek. Pillanatnyilag olyan a DVTK, mint a félkész étel: jó az alapanyag, de még nem találják az arányokat, és azt, hogy milyen fűszer hiányzik. A védelem ízetlen még, de látszik, hogy Sisa Tibor egyfolytában próbálja stabilizálni. Megvannak a támadók, de ha a védelem optimális összetételét nem találja meg, lesznek problémák. Jobb csapat a Debrecen, mert előrébb tart. A bajnokcsapat játéka hosszú ideje azért tetszik, mert látszólag egyszerűnek tűnik, de Latabár Kálmán óta tudjuk, hogy az egyszerű poénokat és rögtönzéseket is nagyon be kell gyakorolni. Összeszokottabb csapat, amelyben helyén vannak a fogaskerekek, de megjegyezném, hogy ennyi helyzetet nem mindig lehet büntetlenül kihagyni…
